Indokolatlan lélegeztetés: több tízezer halott

Lassan közhelyszámba megy, hogy a Corona elleni intézkedések sokkal több szenvedést és halált okoztak, mint maga a vírus. A kezelés eddig észrevétlen áldozatai közé tartoznak azok a betegek, akiket túl korán és fölöslegesen tettek ki a mesterséges lélegeztetésnek, olyankor is, ha még normálisan lehetett velük kommunikálni. Általánosságban ez egy végzetes rossz szokás – nem csak, de különösen a német egészségügyi rendszerben. Ennek eredményeként a német intenzív osztályokon a halálozás kirívóan magas a többi EU-tagállamhoz képest. A megalapozott ellenvélemények ellenére azonban ezt a katasztrofális eljárást még mindig alkalmazzák az erre az országra oly jellemző arroganciával és tehetetlenséggel.

Thomas Voshaar tüdőspecialista a Die Welt című lapnak adott interjújában azt kifogásolja, hogy Németországban túl sokáig ragaszkodtak az invazív lélegeztetéshez, amelyet még akkor is alkalmaztak, amikor más országok – részben már a korona korai szakaszában – kezdtek ettől eltávolodni. Németországban a német kórházakra vonatkozó megfelelő irányelv 2020 végén még azt is kimondta, hogy „az invazív lélegeztetés fontos elem” a kritikus állapotú kovidos betegek kezelésében. A kórházak számára ez „döntési vészhelyzetet” eredményezett, amely „bátorságot és egyenes gerincet” követelt meg. Voshaar szerint „nem volt kis dolog szembe menni az intenzív terápiás orvoslás irányelveivel és hatóságaival”. Sokan „inkább a hivatalos irányvonalat követnék”. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is ezt az eljárást ajánlotta. Ráadásul Németországban „rengeteg pénz” van a kezelésre, 38 500 és 70 000 euró között.

Megtévesztő biztonságérzet

Voshaar legalább 20 ezerre becsüli a  felesleges halálesetek számát, de „ez a szám még jóval magasabb is lehet”. Ezt egy nemrégiben készült amerikai tanulmány is megerősíti. Ebben a kutatók megállapították, hogy a másodlagos bakteriális tüdőfertőzések rendkívül gyakoriak a koronás betegeknél, és a gépi lélegeztetésre szoruló betegeknek csaknem felét érintették. A nem gyógyuló másodlagos bakteriális tüdőgyulladás volt a Corona-betegek vezető halálozási oka – meghaladva még magának a vírusnak a halálozási arányát is.

„Adataink arra utalnak, hogy magával a vírussal kapcsolatos halálozás viszonylag alacsony, de az intenzív osztályon való tartózkodás során bekövetkező egyéb dolgok, mint például a másodlagos bakteriális tüdőgyulladás, ellensúlyozzák ezt.”

– mondta Benjamin Singer professzor, a tanulmány egyik vezető szerzője.

Ez egyben cáfolja a „citokinvihar” elméletét is: Eszerint a tüdőben, vesében, agyban és más szervekben szervi elégtelenséghez vezető túltengő gyulladás vezetett volna a betegek hosszú kórházi tartózkodásához.

„Ha ez igaz volna, ha a citokinvihar az oka a Covid-19-es betegeknél tapasztalt hosszú kórházi tartózkodásnak, akkor azt várnánk, hogy a betegek gyakran több szervre kiterjedő elégtelenség állapotába kerülnek. De nem tapasztaltunk ilyet.”

– tette hozzá Singer. Számos más, a kezelési gyakorlatban józanabb és mindenekelőtt életmentő megközelítést alkalmazó orvosi szaktekintély is hangot adott kritikájának egy nyílt levélben: Ebben leszögezik, hogy több mint 20 éve bőséges bizonyíték van arra, hogy a mesterséges lélegeztetés több kárt okoz, mint hasznot. Mégis, megszokásból, feltételezett biztonságérzetből, megelőző intézkedésekből és egy helyben topogó gondolkodásból adódik ez az elhibázott gyakorlat.

Gyenge lábakon
Ritkán fordul elő, hogy „egy bevett klinikai gyakorlat olyan gyenge alapokon áll”, mint a lélegeztetés esetében. Ez különösen világossá vált a „világjárványban”: Azokban a kórházakban, amelyek nem követték el azt a hibát, hogy sorozatban elsiették a lélegeztetést, a tüdőgyulladás okozta halálozási arány mintegy hatszor alacsonyabb volt. Már néhány nap, néha néhány óra elteltével a gépre tett betegek mintegy 60-90 százaléka esett áldozatul ennek a kezelésnek. Emiatt már 2020 áprilisában számos országból kritikus kérdések merültek fel „egy ilyen eljárással” és a „nem invazív eljárások egyre szélesebb körű alkalmazásával” kapcsolatban – de nem Németországban, ahol különösen sokáig ragaszkodtak a korai mesterséges lélegeztetéshez. A szerzők becslései szerint csak Németországban mintegy 10 000 ember halt meg fölöslegesen, világszerte pedig több mint 100 000 ember. Ez még a „jelentős késői hatásokat” sem veszi figyelembe. Elvileg az egészséges és a beteg embereknek sem okozna gondot a vér oxigénhiánya nagyon hosszú időn keresztül, amit már évtizedek óta bizonyítanak az állatokon és embereken végzett kísérletek.

Ez az „alapvető felismerés azonban mindeddig nem tükröződik az intenzív osztályokon”. A legtöbb szakmai iránymutatást még mindig az határozza meg, hogy az oxigéntelítettség csökkenését egészen másképp értékelik, mint a szívteljesítmény vagy a hemoglobinkoncentráció csökkenését. Az intubálás és a mesterséges lélegeztetés nemcsak szükségtelen, hanem számos súlyos mellékhatást és következményes kárt okoz.

Méreg számos belső szerv számára
A megnövekedett oxigénkoncentráció számos belső szerv számára mérgező. A lélegeztetési nyomás a tüdőt a leállásig károsítja. A légcsőbe való cső behelyezéséhez beadott folyamatos érzéstelenítés „szinte mindig súlyos vérnyomáseséshez vezet, így ennek ellensúlyozására vérnyomásnövelő anyagokat kell alkalmazni”. Az intenzív osztályon való tartózkodás után fellépő számos posztkovid szindróma nem a vírusos betegségnek volt köszönhető, hanem „ennek a terápiának a következménye”.

Szerencsére azonban Németországban és világszerte vannak olyan kórházak, amelyek csak akkor lélegeztetnek, „ha további szövődmények, például súlyos szívelégtelenség vagy a légzőizmok megerőltetése miatt a vérben megnövekedett szén-dioxid-tartalom jelentkezik”. A legtöbb esetben a legyengült tüdőt maszkkal is lehetne támogatni – intubálás és tartós altatás nélkül. Ezzel a nem invazív lélegeztetéssel (NIV) a betegek támogatást kapnak saját légzésükhöz, ébren maradnak, kommunikálhatnak, önállóan vehetnek fel ételt, aktívan mozoghatnak (korlátozott mértékben), és a hörgőrendszert tisztító köhögés is megmarad. Ezért – vonják le a következtetést az orvosok – a szakmai szövetségeknek „következetesen kritikus vitát kell folytatniuk erről a terápiás formáról”, amely a tudományos ismeretek állásához igazodik. Ellenkező esetben nemcsak „felesleges ellentmondásoknak és konfliktusoknak teszik ki az egészségügyi személyzetet a mindennapi munkájukban, hanem szükségtelen személyzeti és ágyszűkületet is okoznak egy költséges, az elbocsátást késleltető terápia miatt”.
Csak remélni lehet, hogy ezek a fellebbezések végre meghallgatásra találnak, és a német bürokratikus szellem és a vak engedelmesség nem okoz több felesleges halálesetet.

Alexander Schwarz írása az ansage.org honlapon jelent meg.

Honlapunkon többször szóvá tettük: nemcsak hogy értelmetlen, hanem egyenesen életveszélyes a gépi lélegeztetés ész nélküli alkalmazása.

Pl. Covid-összefoglaló 30 pontban (virusinfok.hu) V. pont

vagy: Német főorvos: A legnagyobb hiba a korona elleni harcban (virusinfok.hu)

2023 május
Fordította:
Király József