Mivel az Egyesült Államok arra készül, hogy a Kongresszus több mint 1,4 milliárd dollár kiegészítő támogatást hagyjon jóvá a Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult ebola-helyzet kezelésére, rögtön két komoly, csalással kapcsolatos kérdést kell feltenni.
Az első az, hogy a beérkező pénz mekkora része veszik el a korrupció és túlárazott szerződések miatt a segélyezési tevékenység során.
A második, még kritikusabb kérdés az, hogy eleve mennyi csalás történik a finanszírozás megszerzése érdekében, beleértve azt is, hogy a hivatalos esetszámokat, halálesetek számát és a gyors terjedésre vonatkozó állításokat felfújják-e vagy manipulálják-e a kért nagy összegek alátámasztására.
Ez a kérdés különösen fontos, tekintve, hogy az amerikai hadsereg egy szakértői értékelés keretében megerősítette, hogy az ebola PCR-tesztek – amelyeket a fertőzések számának „megerősítésére” használnak – ellentmondásos eredményeket adnak ugyanazon emberi mintákon.
Ráadásul a PCR-primerek és -szondák genetikai szekvenciasorrendjét sem a gyártó, sem a tesztet végző személy nem ellenőrzi, ami kérdéseket vet fel a pontossággal kapcsolatban, valamint azzal, hogy a tesztek milyen könnyen adhatnak hamis eredményeket, vagy manipulálhatók-e (lásd erről az X/Grok-beszélgetésemet).
Kongó közelmúltbeli történelme miatt mindkét kérdés elkerülhetetlen. Mivel végső soron az amerikai adófizetőktől kérik a finanszírozást, járna nekik a közvetlen és őszinte válasz.
Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma már bejelentette, hogy több mint 270 millió dollárt szán közvetlenül az ebola elleni küzdelemre. A CDC már aktiválta a 107 millió dolláros sürgősségi támogatást az ebola elleni küzdelemre. Mindez úgy történik, miközben az Egyesült Államok finanszírozza azokat a funkciófokozó (Gain-of-Function) kísérleteket, amelyek az ebola mutánsait gyógyszerrezisztenssé teszik.
Egy ország, amely évente 10–15 milliárd dollárt veszít a csalások miatt
2015-ben Joseph Kabila elnök korrupcióellenes tanácsadója nyilvánosan kijelentette, hogy Kongó évente 10–15 milliárd dollárt veszít csalások, adócsalás és pénzkiszivárgás miatt – ez az összeg az akkori állami költségvetés közel kétszerese volt. Elmondta, hogy a probléma a kormányzat legfelsőbb szintjein is fennáll. Ez a rendszerszintű korrupció évek óta fennáll.
Az „ebola-üzlet” precedense
Az állítólagos 2018–2020-as ebola-járvány idején a több száz millió dollár áramlása olyan helyzetet teremtett, amelyet a helyszínen sokan nyíltan „ebola-üzletnek” neveztek. A vizsgálatok dokumentálták a túlárazott szerződéseket, a kenőpénzeket, a biztonsági erőknek kifizetett túlzott napidíjakat és egyéb csalásokat. Egyes közösségek és a segélyszolgálatok tagjai úgy vélték, hogy bizonyos szereplőknek anyagi érdeke fűződött a válság elhúzódásához, mert így továbbra is beáramlott a pénz. Az egészségügyi dolgozók elleni támadásokat részben ez a felfogás táplálta. Az ENSZ megbízásából készült felülvizsgálat arra figyelmeztetett, hogy ezek a gyakorlatok káros hatással lesznek a jövőbeli segélyezési erőfeszítésekre.
A jelenlegi számok és a finanszírozási kérelem
A hatóságok jelenleg egy jelentős ebola-járványról számolnak be. Állításuk szerint a vírus gyorsan terjed; a hivatalos adatok szerint május közepe óta jóval több mint 1 000 megerősített esetet és több száz halálesetet regisztráltak.
Ezeket a számokat használják fel a sürgős, nagyszabású nemzetközi finanszírozás indoklására, beleértve azt a több mint 1,4 milliárd dollárt is, amelyet jelenleg kérnek a Kongresszustól.
A központi kérdés az: mennyire lehet megbízni ezekben a számokban? Amikor egy országról dokumentáltan ismert, hogy évente 10–15 milliárd dollárt veszít csalások miatt, és amikor a korábbi ebola-válaszintézkedések egyértelműen „ebola-üzletet” hoztak létre, amelyben pénzügyi ösztönzők léteztek a válság fenntartására, magától értetődik, hogy föltegyük a kérdést: a jelenlegi esetszámok és a terjedés sebességére vonatkozó állítások teljes mértékben pontosak-e – vagy pedig eltúlozzák őket, hogy új, milliárdos segélyeket irányítsanak Kongóba.
Eddig egyetlen független vizsgálat sem bizonyította, hogy a 2026-os számok kitaláltak vagy jelentősen felfújtak lennének. Ugyanakkor nem hoztak nyilvánosságra olyan átlátható, független ellenőrzést, amely eloszlatná a logikus kételyeket egy olyan környezetben, ahol a csalás már régóta rendszerszintű, és ahol a nagy összegű finanszírozás kifejezetten ösztönzi a korrupciót.
A két kérdés, amelyre választ kell kapni
- A kért finanszírozás mekkora része veszik el megvesztegetések, túlárazott szerződések és egyéb korrupciós ügyletek miatt, miután eljut Kongóba?
- A járványról szóló hivatalos narratíva – beleértve a segélyezés alátámasztására szolgáló esetszámokat is – mekkora része maga is a finanszírozás bebiztosítására irányuló csalás eredménye?
Ezek nem elhanyagolható aggályok. Ezek a kérdések annak a lényegét érintik, hogy a válság mértéke és a kért finanszírozás összege megbízható információkon, vagy a múltban már látott manipulációs mintákon alapul-e.
Amíg nincs szilárd, független ellenőrzés a számokról, és nincsenek hatékony védelmi intézkedések mindkét típusú csalás ellen, addig a szkepticizmus azzal kapcsolatban, hogy a kongói ebola-adatok mekkora része valós, és mekkora része manipulált a finanszírozás biztosítása érdekében, nemcsak indokolt, hanem szükséges is.
Ha ezek a független ellenőrző mechanizmusok nem lépnek életbe, az „ebola-biznisz” története és az évi 10–15 milliárd dolláros csalás fényében minden más az ellenőrzés súlyos elmulasztásának minősül.
Forrásunk:
Congo’s ‘Ebola Business’ and $15 Billion Annual Fraud
Közzétevőnek vannak kételyei, csakugyan egy pápaszemes táncoló hüllőhöz hasonlít-e az ebola-vírus (már ha létezik egyáltalán).
De ez egy másik történet.
2026. június
Közzéteszi:
Király József
