Horror Sanghajban

Sanghaj a Great Reset (nagy újrakezdés) tesztlaboratóriuma?

Sanghajban olyan borzalmas viszonyok uralkodnak, amelyek mellett az elmúlt két év összes értelmetlen, szadista intézkedései a lezárásoktól kezdve a maszk- és oltáskényszerig eltörpülnek: A kínai kommunista diktatúra a „zéró-covid politika” ürügyén Sanghaj városát egy hatalmas koncentrációs táborrá változtatta több mint 20 millió lágerlakóval. Eközben apokaliptikus állapotok uralkodnak: az emberek nem hagyhatják el otthonaikat, katonai személyzet, harci robotok és drónok járőröznek. Az ellátási helyzet bizonytalan. A kritikusok a lakosság elleni büntetőintézkedésre gyanakodnak – és arra, hogy a jövő diktatórikus egészségügyi rendszerei milyen mértékben bánhatnak a polgáraikkal. Erre számíthatunk a jövőben Nyugaton is?

Március 28-a óta a kínai gazdasági metropolisz Sanghajban koronazárlat van érvényben. Ez eredetileg április 5-ig tartott volna, de meghosszabbították. Hogy meddig, ma bizonytalan. A 26 millió lakost teljesen elzárják a külvilágtól, minden fertőzött embert elszállítanak – ha kell, erőszakkal – és központi karanténlétesítményekbe zsúfolják. Még a kisgyermekeket is elszakítják családjuktól: ha az apa és az anya tesztje is pozitív, sőt, még a csecsemőket is elszakítják tőlük, és elkülönített osztályokra helyezik őket, anélkül, hogy szüleik meglátogathatnák őket.

Ráadásul, hogy demonstrálják a kormány zéró-covid „elhatározásának” radikális jellegét, közterületen befogott háziállatokat rövid úton megölik; elvégre ezek is potenciális vírushordozók lehetnek. A brit „Daily Mail” részletesen beszámol egy esetről, amelyben az egészségügyi hatóságok egyik alkalmazottja egy lapáttal agyonver egy autó alatt menedéket kereső, védtelen kutyát, csak, mert gazdája „fertőzött” volt. A kiszivárgott privát videókon az is látható, ahogy a szkafandert viselő sintérek lemészárolják az út szélén a védtelen állatokat, majd elszállítják őket:

A központi kormánynak bőven van embere a piszkos munkára a „fertőzés elleni védekezés” ürügyén: 38 000 egészségügyi szakembert, 2000 katonát, valamint ismeretlen számú speciális katonai haderőt küldtek már Sanghajba Kína minden részéből.

Az utcákon katonák és rendőrök járőröznek mindenütt:

Ezenkívül folyamatosan új egységek érkeznek a városközpontba; nem csak a városi autópályákon,

hanem vasúton is.

A külső kerületekben, ahol a városközpontból és a városközpont felé vezető utakat mindkét irányban lezárták, a járványügyi egyenruhás, erősen felfegyverzett különleges egységek láthatók – ami még drasztikusabban kiemeli az apokaliptikus látványt:

Bettina Schön-Behanzin, az EU Kínai Kereskedelmi Kamarája helyi szervezetének elnöke így számol be: „A városban erős a bizonytalanság érzése. Ezt táplálja az ellátás akadozása, a vég nélküli lezárások, és annak veszélye, hogy az embereket a központi karantén táborok egyikébe küldik.”

A propaganda igazolja a horrorintézkedéseket

A folyamatos besugárzásnak kitett nyugati médiafogyasztó két év óta azt hallja, hogy bár kellemetlenek az intézkedések, de a járvány leküzdésének érdekében ezeknek nincs alternatívája. Pontosan így érvel a kínai központi vezetés is. Az omikron variáns elleni harccal indokolják a drasztikus intézkedéseket. Így a nyugati médiák nem is igen kérdőjelezik meg az intézkedéseket önmagukban.

Hogy az „esetszámoknak, csúszó indexeknek” gyakorlatilag már semmi értelme nincs, úgy Távol-Keleten, mint Nyugaton, és ezért a szabadság bármiféle korlátozása egyszerűen bűncselekménynek minősül? Az ilyen nézeteket a nyugati hírközlő szervek, beleértve az MTI-t is, nem tolerálják.

Úgy tűnik, Sanghajban példát statuálnak

A kínai ellenzékiek és kritikus megfigyelők eközben más okot is sejtenek a semmiből előbukkanó – még kínai mércével mérve is rendkívül brutális – sanghaji zárlat disztópikus rémálmára – és ez megmagyarázná azt is, hogy jelenleg miért nincs ilyen jellegű hír az országban sem.

Úgy tűnik, a mindenható pekingi pártközpont példát akar statuálni a gazdasági kirakatmetropoliszon, ami elrettentő példaként szolgálhat egész Kínában. A jól bevált Mao-mottó szerint: „Büntess meg egyet, nevelj százakat.”

A város vezető tisztségviselői, köztük a lakosság körében rendkívül népszerű Csen Tong alpolgármester, finoman, de többször bírálták a 2020-as kemény lezárásokat, rámutatva, hogy a legjobb lett volna a „világjárványt” úgy kezelni, mint egy normális influenzát, úgy, mint 2019-ben vagy akár 2020 elején. A város vezetői ráadásul többször is hangsúlyozták az omikron viszonylagos ártalmatlanságát. Tong ezért ismételten „rugalmas stratégia” mellett érvelt.

Bosszú a „rugalmas” stratégiai javaslatokért

Nem világos, hogy az ilyen finom kijelentések egy félénk „lázadási kísérlet” megnyilvánulásai voltak-e, vagy a sanghaji városi kormányzat – amely olyan erősen függ a nyugati kereskedelmi kapcsolatoktól, mint egyetlen más kínai metropolisz sem – egyszerűen csak a gazdasági központ kereskedelmi kapcsolataira akart tekintettel lenni. Mindenesetre Tong és társai kivívták a KP elöljáróinak haragját. A lezárást szinte egyik napról a másikra úgy hajtották végre, mint egy katonai megszállást.

A nemkívánatosan szabadságszerető sanghajiak elleni büntetőakció tézisét az is alátámasztja, hogy a pekingi politbüró a zárlat kihirdetése óta többször is felszólította a sanghaji pártvezetést, hogy a vírus elleni harcban „húzzanak kardot!” – ami nyílt felhívás a lojalitásra.

Mindennek érdekében még az ellátási zavarokat és élelmiszerhiányt is felvállalták. Közvetlenül a lezárás előtt már pánikvásárlásra került sor. Eközben, két hét elteltével, sok sanghajinak aggódnia kell a legalapvetőbb élelmiszer-ellátásért is. Tongnak a központi kormányhoz intézett segélykiáltását, hogy legalább a nagybani piacok megnyitásához járuljon hozzá, durván elutasították – és cinikusan a négy fal közé zárt lakosság – a katonaság és az állami szervek által irányított – állítólag jól működő és elegendő ellátására hivatkoztak.

Éhínség és nélkülözés mindenütt

Sanghaji kapcsolatokkal rendelkező nyugati források azonban határozottan ellentmondanak ennek:

Számos éhhalálról és betegségről számolnak be, amelyek az élelmiszer és a gyógyszerek súlyos hiánya miatt következtek be. Az ily módon meghirdetett zéró-covid politika a külföldi lakosok részéről is egyre több kritikát vált ki. Egy ott élő német szerint: „Sanghajban gazdagnak lenni már nem azt jelenti, hogy van-e Louis Vuitton táskád, hanem azt, hogy mennyi zöldséged van”.

A kommunista vezetés propagandakampányokkal, például az állami televízió számára készített filmekkel próbálja dokumentálni az élelmiszerek állítólag problémamentes és zökkenőmentes elosztását. Egyes bátor kínai által készült felvételek azonban azt bizonyítják, hogy ezek többnyire kamu rendezések – mint például ez a fotó, amelyen egy állami kamerás csapat egy állítólagos „ételosztást” filmez:

Egy másik, titokban rögzített videón látható, ahogy az állítólagos élelmiszer-szállítmányokat visszarakodják a teherautókra, és elviszik őket, mielőtt szétosztanák:

Ebben a Baoshan kerületből származó videóban, amelyet titokban forgatott és publikált egy helyi influencer, elmagyarázza, mit vettek fel: „Hozzák nekünk az élelmiszerkészletet, hagyják, hogy megnézzük, aztán mindent visszacsomagolnak és elmennek.”

Nehéz megítélni, hogy ez szándékos provokáció, szabotázs vagy egyszerűen csak korrupt sikkasztás; mindenesetre tény, hogy nemcsak a logisztikai problémák felelősek az elszabadult hiányért, hanem a politikai és emberi mulasztások is.

A büntetés vagy bosszú hipotézis mellett egy másik logikusnak tűnő feltételezés is kering kínai ellenzéki körökben a lezárás tényleges hátteréről: eszerint a KP vezetése így akarta eltussolni a Sanghajban állítólag különösen súlyos oltási mellékhatások állítólagos számát. Ez hihető magyarázat lenne a katonai titkolózásra és eltussolásra tett erőfeszítésekre, amelyek teljesen értelmetlennek és aránytalannak tűnnek egy nagyrészt tünetmentes omikron változat elleni „harcban”.

Tomboló kétségbeesés

Bármi legyen is a lezárás oka: Időközben igen súlyos pszichológiai problémákat okoz a lakosság körében a rendkívüli állapot.

Egy lakótelepén gyakorlatilag bebörtönzött férfi még a mindenható kommunista párttól való félelmét is elvesztette. Szorultságában, és kétségbeesésében így üvöltözött: „Mit egyek? Mit igyak? Halálba kergetitek az embereket. Nem érdekel, ha el is visz a kommunista párt. Hol van most a kommunizmus? Ti szemetek!” Ez normális körülmények között a Vörös Kínában még ma is biztos út az életfogytiglani lágerbe.

Az emberek kétségbeesetten kiabálnak ablakaikból:

Song Jiang kerületben, ahol az ellátás különösen gyenge, vagy egyáltalán nem létezik, számtalan éhező ember hangosan skandálta az erkélyekről és a nyitott ablakokból: „Élelemre van szükségünk!”. Más panel lakótelepeken az emberek minden este a szabadságuktól való megfosztásuk ellen skandálnak.  A rezsim tipikusan kínai reakciója ezekre az akciókra mintha csak egy George Orwell-regényből származna: Automatizált kormányzati drónok azonnal felszólították az embereket monoton számítógépes hangon: „Kérjük, tartsák be a covid-korlátozásokat. Tartsd kontroll alatt lelked szabadságvágyát. Ne nyisd ki az ablakot, és ne énekelj.”

Más városrészekben még digitális rendőrségi robotkutyákat is bevetettek ugyanezzel az üzenettel.

A gazdaság akut veszélyben van

A sanghaji civilek elkeseredettségének mértéke a helyzetet tekintve nem meglepő. A városvezetés keze azonban meg van kötve: Egyrészt szembesül a polgárok növekvő dühével és reménytelenségével, másrészt a pekingi totalitárius rendszer könyörtelen diktátumai kötik. A 2020 elején Vuhanban készült képek, amikor az embereket élve befalazták a lakásaikban, és ajtóikat behegesztették, bizonyítják, hogy a rezsim nem riad vissza a még rosszabb elnyomó intézkedésektől sem.

Kétségtelen, hogy a zárlat most jelentős hatást gyakorol a kínai és így a globális gazdaságra is. Szakértők szerint Sanghaj gazdasági teljesítménye hat százalékkal esik vissza, ha a Jangce folyó deltájában fekvő metropoliszban egész áprilisban folytatódik a polgárok elleni állami terror. Ez viszont a kínai bruttó nemzeti termék két százalékos csökkenéséhez vezethet. Úgy tűnik, a pekingi KP vezetés számára még ez is megéri, hogy demonstrálhassa totális hatalmát.

Tesztelés és példakép a Nyugat számára?

Nem világos, hogy a sanghaji borzalmak, amelyek a korona két éve, és a valójában már régen véget ért „világjárvány” után még a kezdeményezők logikája szerint is idejétmúltak, mennyiben jelentenek egy nagyobb tesztfutamot vagy akár a jövőbeli egészségügyi diktatúrák – bolygószintű – mestertervét. A Nyugaton is tapasztalt lezárások, és nem utolsósorban az európai fasisztoid oltási propaganda fényében sajnos azt kell feltételeznünk, hogy itt egy főpróba zajlik, hogy a kormányok a jövő megavárosaiban állítólagos válsághelyzetek ürügyén milyen mértékben tudják megfélemlíteni és jogaiktól megfosztani polgáraikat. A véleménynyilvánítás, a szabad mozgás és a viselkedés totális megfigyelése és ellenőrzése (kulcsszó: social scoring; társadalmi pontozás) önmagában már nem elegendő: itt már a diktatúra katonai vészhelyzetét gyakorolják.

A nyugati kormányok globalista elitje minden bizonnyal figyelmesen és nagy érdeklődéssel követi, hogy mit tanulhat a jelenlegi „sanghaji gyakorlati példából”, hogy szükség esetén a jövőben lemásolják azt: Legyen szó az új dizájnvírusok „bevezetéséről” és a kapcsolódó oltási kampányokról, vagy „csak” az éghajlatvédelem ürügyén végrehajtott gazdaságrombolásról.

Kommentárunk:

Érdekes módon a magyar média kicsit szégyenlősen tájékoztatott a sanghaji korlátozások elrendeléséről, annál többet olvashatunk a „lazításokról”. Mely lazítások még mindig rettenetes tortúrát jelentenek a helybelieknek.
Többször olvashattunk továbbá a közelmúltban arról, vannak erők a háttérben, amelyek a nemzetközi szállítási zavarok előidézéséne fáradoznak. Ennek része lenne a Kínában központi gazdasági szerepet játszó Sanghaj megbénítása is?

Az esemény mindenesetre jó példa arra, mennyire hibás gondolkodás az értelmetlen állami intézkedések berzenkedés nélküli elfogadása:

„Csak két hét lezárás, csak egy hónap maszk, csak egy két, három, négy szuri, aztán békén hagynak… Meg kell érteni a kormányt, csak a javunkat akarja… Tudják, mit csinálnak, szakértőik mindent szépen megmagyaráznak… A járvány mihamarabbi, megszűnése érdekében most átmenetileg el kell fogadnunk a korlátozásokat… Hogy hamarosan korlátozások nélkül élhessünk…”

2022 április
Daniel Matisseknek a Wochenblikk-ben megjelent írása alapján közzéteszi:
Király József