A halál neve: Remdesivir

Amikor e sorok fordítója végigolvasta ezt a meglehetősen hosszú cikket, a hideg futott végig a hátán. De hiszen ez a történet valahonnan ismerős. Megvan!

Orwell írta meg 1945-en, Állatfarm című klasszikusában, hogy Boxert, a mindenki által szeretett öreg beteg igáslovat a farmon a hatalmat megkaparintó disznók az állatok legnagyobb rémületére sintérnek adták el. Ezt a disznók úgy kommunikálták, hogy Boxert kórházba vitték, ahol önfeláldozóan ápolták, de hát sajnos nem lehetett rajta segíteni. És az, hogy a beteg lovat a kórházba szállító fogaton a sintér cégtáblája volt, csak azért volt, mert a fogat korábban valóban a sintéré volt, de az állatorvos megvette, csak még nem volt ideje a táblát átfesteni.

És valószínű, hogy Orwell maga sem tudott róla, de klasszikusai – az Állatfarm mellett a másik mű, 1984 – több ponton előrevetítik azt a világot, amely megvalósulásának már közvetlen a küszöbén vagyunk.

Hogy a Remdesivir igen sok embert megölhetett, ezt Dan Watkins és Michael Hamilton amerikai ügyvédek mondják egy interjúban. Három kórházat perelnek. Vád: A betegeket kínzáshoz hasonlítható „terápiával” ölik meg, amelynek központi eleme a Remdesivir nevű gyógyszer.

Bejegyzésünk Torsten Engelbrecht, a Transition News honlapon megjelent írásának fordítása.

(A beszélgetés videófölvételét nem tudtuk beilleszteni, a linkelt honlapon megtalálható.)

A kaliforniai Dan Watkins és a Kentuckyban élő Michael Hamilton ügyvédek precedens értékű pert indítottak három kaliforniai kórház ellen. Az ok: a kórházakban alkalmazott „Covid” kezelés állítólag 14 ember életébe került.

Ez a kezelés az ügyvédek szerint egy „kegyetlen” protokollon alapul, amelyet országszerte alkalmaznak. Ennek a protokollnak eleme a Remdesivir – egy olyan halálos potenciállal rendelkező gyógyszer, amelyre az ügyvédek kemény ítélete szerint csak a „szörnyeteg” Anthony Fauci „szörnyű hazugsága” alapján adtak sürgősségi engedélyt a koronavírusra való használatra. A betegeket kifejezett akaratuk ellenére is, néha kezüket az ágyhoz kötözve, folyadék- és ételmegvonásnak vetették alá, és lélegeztetőgépre kapcsolták őket, amely szintén halálos kimenetelű lehetett.

Az interjúban Watkins és Hamilton arról beszél, hogyan fajult el idáig a dolog, és miért bíznak abban, hogy igazságot tudnak szolgáltatni ügyfeleiknek. A Transition News és a Transition TV kérte Anthony Fauci-t és a Gilead-ot, a Remdesivir gyártóját, hogy kommentálja az ügyvédek állításait. De egyikük sem válaszolt.

Transition News: Amikor a „Covid-páciensek” kezelésével kapcsolatos halálesetekről van szó, a géninjekciók kerülnek a középpontba. Ron DeSantis floridai kormányzó például nemrégiben azt állította, hogy a Covid „vakcinák” gyártóit felelősségre fogják vonni a hamis állításokért.

De miért nem beszél szinte senki sem a gyógyszerekről? Hiszen már Roy Horn, a bűvészlegenda esetében is megalapozott volt a gyanú, hogy a Remdesivir nem az a „csodaszer„, aminek a média, például a Bild-Zeitung, beállította, hanem korai halálához vezetett. Horn 2020. május 8-án hunyt el, mindössze néhány nappal a Remdesivir sürgősségi jóváhagyása után.

Michael Hamilton: Nos, ez egy jó kérdés. Rengeteg pénzt ölnek abba, hogy elnyomják a vitát ebben a kérdésben. A média aktívan elhallgatta az információt. Szerintem dollármilliókat költenek arra, hogy senki ne beszéljen róla.

De akkor miért beszélnek legalább néhányan kritikusan a Covid „vakcinákról, miközben a gyógyszerekről egy szót sem ejtenek”?

Dan Watkins: Alapvetően rossz szándék állhat a háttérben. Mégis, nehéz megérteni, hogy az emberek miért hallgatják el ezt az információt, vagy miért dolgoznak nagyon keményen azon, hogy azt visszatartsák. Amikor először hallottam a Remdesivir-ügyekről Fresnóban, már 30 évet töltöttem ügyvédként olyan ügyfelek képviseletével, akik orvosi műhiba, vagy másféle orvosi kezelés áldozataivá váltak. És amikor először hallottam azokról a történetekről, amelyek szerint emberek haltak meg a Remdesivirrel való kezelés következtében, magam is úgy gondoltam, hogy azok túlzóak.
De aztán beszéltünk néhány emberrel – és beszámolóik tényleg egyformán hangzottak. Aztán több emberrel is beszéltünk – és az ő történeteik is ugyanazok voltak. Végül volt 20 olyan történetünk, amelyek nagyon hasonlóak voltak. És időközben több mint ezer különböző embertől kaptunk ugyanolyan a történeteket.
Tehát az a tény, hogy a média nem számol be róla, valójában csak azt jelentheti, hogy összejátszanak azokkal, akik sok pénzt keresnek vele – és ezért hallgatnak a kérdésről. Bizonyára sokan azt is hiszik, vagy legalábbis hinniük kell, hogy a Remdesivirnek van valamilyen pozitív hatása. A kérdésnek egyébként föl kell merülnie fel a gyógyszert felíró orvosok számára is. Úgy gondolom, hogy az orvosok vakon írják fel a Remdesivirt, vagy azért, mert a kórház ezt mondja nekik – és gyakorlatilag senki sem kérdőjelezi meg ezt az eljárásmódot.

Ami aggasztó, az a tény, hogy alapvetően tudniuk kellene, hogy a Remdesivir nem segít a betegeken. Mert az orvosok által ezzel a gyógyszerrel kezelt betegek egészségi állapota romlik. Az orvosok mégis folytatják a kezelési protokollt. Ennek az eredménye lesz a számos szenvedésről szóló történet, amelyek megdöbbentőek. És így azt sem tudom biztosan, hogy miért hallgatnak a Remdesivir ártalmairól. De ebben minden bizonnyal szerepet játszik, amit Michael gyanít, nevezetesen, hogy sok pénz forog kockán, és ott van a megtévesztő szándék is a Remdesivir hatásával kapcsolatban.

Ön mióta kritikus a Remdesivirrel kapcsolatban? Megvolt ez már 2020 áprilisában, Roy Horn halálakor – vagy mi a személyes előtörténet?
Dan Watkins: Ami engem illet, nem is tudtam a problémáról, amíg a fresnóiak fel nem vették velünk a kapcsolatot. Azt hiszem, ez idén júliusban vagy augusztusban történt. Szóval nemrég szembesültem vele. Aztán szeptemberben tartottunk egy sajtótájékoztatót – ekkor mutattuk be az ország minden tájáról érkező történeteket. És mivel a történetek annyira hasonlóak és borzalmasak, most már határozottan ellenzem a Remdesivir használatát. Nem igazán hatékony a covid kezelésében. Sőt, egyáltalán nem hatékony.
Michael Hamilton: Már egy ideje tisztában vagyok ezzel. Volt egy történet Kentuckyban, amely különösen megérintett. Ebben egy olyan hölgyért harcoltam, aki 26 évig volt kórházi ápolónő, csecsemőápoló. Tüdőgyulladással, hörghurut tüdőgyulladással vették fel. Ezt minden évben megkapta. És azt mondta: „Folyadékra és antibiotikumokra van szükségem.” Az orvosok ekkor azt válaszolták: „Nos, úgy gondoljuk, hogy önnek kovidos tüdőgyulladása van.” Erre ő azt válaszolta: „Hát, olyan, hogy kovidos tüdőgyulladás, nem létezik. Hörghurut tüdőgyulladásom van, és folyadékra van szükségem.” De az orvosok csak annyit válaszoltak, hogy Remdesivirt adnak neki. Azt válaszolta, hogy nem akar Remdesivirt. Az orvosok azt válaszolták: „Rendben, drágám, akkor majd adunk neked folyadékot.” Ehelyett azonban Remdesivir-infúziót adtak neki, bezárták a szobája ajtaját, és kilenc órán át nem engedtek be senkit – annak ellenére, hogy folyamatosan segítségért kiáltott.
Másnap bejöttek, és azt mondták neki, hogy nagyon dehidratált állapotban van, azaz kiszáradt. Erre ő azt mondta: „Hát, egész éjjel folyadékért könyörögtem.” És az orvosok azt válaszolták: „Tessék, adunk még egy zacskó folyadékot.” De valójában több Remdesivirt adtak neki. Néhány barátnője, aki ápolónő volt, rájött erre. Felhívtak. Bementem a kórházba, és – hogy rövidre fogjam a történetet – 13 órán át küzdöttem. Elmondtam nekik, hogy én vagyok a meghatalmazott ügyvédjük, és tudni akartam, milyen gyógyszert adnak neki. Erre azt mondták nekem: „Nos, mi már nem adunk ki ilyen információt. De amikor a beteget elbocsátják, adunk neki egy papírt, amelyen szerepelnek a kapott gyógyszerek.”
De én ezzel nem voltam elégedett, és azt mondtam, hogy az ügyfelemnek joga van beszélni önnel arról, hogy milyen gyógyszereket adnak neki. Ezután intubálták, azaz csövön keresztül mesterségesen lélegeztették. Az ok: nem volt beoltva, ezért intubálni kellett. Mégis félt elhagyni a kórházat, mert azt mondták neki, hogy a teljes kezelés számláját neki kell kifizetnie – és a biztosítása nem fedezi a költségeket.
13 óra elteltével biztonsági őrök vettek körül. Ezután felhívtam a rendőrséget, és elmondtam nekik, hogy gyilkossági kísérlet történt ezen az emeleten, a kórháznak ebben a szobájában. Ezért szükségem volt néhány rendőrre, hogy a helyszínre jöjjenek.
Amikor öt rendőr, egy orvos és a nővérek is a szobában voltak, végül megegyeztek abban, hogy a Remdesivir-t le kell állítani. Ezután azt mondták, hogy ne lépjek be a kórház területére. És körülbelül három nappal később meghalt. Egyszerűen meggyilkolták.

Leírná röviden, hogyan jutott el odáig, hogy beperelje a három kórházat – a Community Regional Medical Centert, a Clovis Community Medical Centert és a Saint Agnes Medical Centert -, amiért a Remdesivir felírásával megölték a betegeket? Megkeresték Önt az érintettek vagy az elhunytak ismerősei?

Dan Watkins: Igen, ez egy jó kérdés. Michael és én mindketten 100 százalékig meg vagyunk győződve arról, hogy ez isteni gondviselés volt, legalábbis ami az ő és az én részvételemet illeti. Azok az emberek, akik megkerestek minket, és végül kapcsolatba léptek Michaellel és velem, különböző csatornákon keresztül tették ezt.
Az érintettek több mint egy éve kerestek ügyvédet, és imádkoztak segítségért. Az egész egy olyan hölggyel kezdődött, aki elvesztette egy családtagját, és egyszerűen csak sejtette, hogy valami baj lehet. És barátai is kezdték osztani a véleményét. A családja egy része ápolónő volt – és ők is meg voltak győződve arról, hogy valami nincs rendben.
Ez egy kis közösség volt. És az imák és találkozók révén egyre több olyan emberről szereztek tudomást, akik osztották a nézeteiket. Ezután elkezdtek ügyvédeket keresni, akik segíthettek volna nekik. Ezután alig egy év telt el, amikor hihetetlen körülmények között kapcsolatba lépett velem a csoport egyik vezetője. Michaellel a csoport egy másik vezetője vette fel a kapcsolatot. Ő és én már találkoztunk korábban a Covid elleni harc kapcsán. Először nem igazán emlékeztünk arra, hogy itt találkoztunk, de aztán itt újra összejöttünk.

Kezdetben csak egy esetünk volt, de aztán volt három, négy, öt és végül 14 esetünk. És közben még több ember van, akiknek a következő hónapban ugyanezek ellen a kórházak ellen indítunk eljárást. Legkésőbb amikor az érintettek száma megnőtt, mindketten rájöttünk, hogy jogi úton kell képviselnünk őket. Ez nem egy egyszerű eset. Az orvosi műhibaperek sosem könnyűek. És ott van még a kórházaknak és orvosaiknak egyes törvények által biztosított mentesség.

De egyszerűen nem volt kétséges, hogy ezeknek az embereknek segítségre van szükségük. És a történeteik, ahogyan az elhunytakkal bántak – egyszerűen borzalmas. A túlélők vesztesége és az, amit ez érzelmi életükben okoz, ugyanolyan szörnyű és szomorú. Egyszerűen be kellett kapcsolódnunk.
Mondana valamit a Declare Truth szervezetről és annak szerepéről?

Köszönöm a kérdést. A „Declare Truth” valóban az alulról jövő munkát jelenti. És ez visszanyúlik az állami zsarnokság, az orvosi zsarnokság elleni küzdelemben való elkötelezettségemhez, amelyet most tapasztalunk. Ezt az elkötelezettséget viszont elsősorban az a harc motiválja, amelyet a Kaliforniában a különböző iparágak és kormányzati ügynökségek számára előírt oltási kötelezettség ellen folytatnak, amelyek megkövetelik alkalmazottaiktól, hogy oltást kapjanak a munkavégzéshez. Itt, Isten által elrendelt események egész sorának köszönhetően, sok olyan emberrel találkoztam, akik az egészségügyben, az állam különböző városaiban és megyéiben, valamint az iskolákban dolgoztak, akiknek megfelelő segítségre volt szükségük. Ebből származott a tudás és a szellem, amelyet aztán bevittünk a Declare Truth szervezetbe.

Van-e áttekintése arról, hogy a Remdesivirt milyen mértékben alkalmazták az úgynevezett Covid-betegeknél – az USA-ban és világszerte? És mit gondol, hány ember halt meg idő előtt ennek a gyógyszernek a szedése miatt?

Michael Hamilton: Dan és én most már több ezer emberről tudunk beszámolni szinte mind az 50 államból, akiknek a szerettei szinte pontosan ugyanígy haltak meg. Most találkoztunk egy olyan csoporttal, amely szintén ilyen történeteket és információkat gyűjt. Több ezer van az adatbázisukban. A számok megdöbbentőek. Nagyon nehéz olyan kórházat találni bármelyik államban, amelyik nem alkalmazza a szóban forgó kezelési protokollt. Amikor a Remdesivirt tesztelték az Ebola kapcsán, a kezeltek 53 százaléka 28 nap után meghalt. A gyógyszert kivették a tanulmányból, és betiltották a használatát, mert túl sokan haltak meg akut májelégtelenségben és más fizikai betegségekben.

Aztán Fauci-nak volt képe az amerikai járványügyi hatóság elé járulni, és éppen ezt a tanulmányt „lobogtatta” – feltételezve, hogy senki sem olvassa el figyelmesen a tanulmányt -, és azt állította, hogy ez bizonyítja a gyógyszer biztonságosságát és hatékonyságát. De ez nyílt hazugság volt.

De nem cáfolja az Ön érvelését, hogy Anthony Fauci, a National Institute of Allergy and Infectious Diseases, azaz a NIAID vezetője 2020. április 29-én, mindössze néhány nappal a Remdesivir sürgősségi engedélyezése előtt kijelentette, hogy a Remdesivir „felgyorsította az előrehaladott covid-19 gyógyulását” és „túlélési előnye” van?

Dan Watkins: Fauci merészsége hihetetlen. Egyetlen tanulmány sem támasztotta alá állításait. Nincs. Egyetlen tanulmány sem támasztja alá azt, amit ott mondott. Semmi sem bizonyítja, hogy a Remdesivir biztonságos és hatékony a Coviddal szemben. És Fauci mégis ezt hajtogatta. Ez felfoghatatlan.

És az ijesztő dolog az, ha mondhatok még valamit a Remdesivir áldozatainak számáról: Azt tudjuk, hogy az összes általunk ismert kórházban a Remdesivir az egyetlen, amelyet aktívan használnak, mégpedig azért, mert az orvostársadalom erőteljes politikai és orvosi erőfeszítéseket tett az ivermektin, a hidroxiklorokvin, a kortikoszteroidok és más, jobb, hatékonyabb kezelések betiltására. Tudomásom szerint Kaliforniában egyiket sem szabad használni.

Tehát bárki, aki Remdesivirt kap – és ez nagyjából mindenkit jelent, aki a Coviddal szembesül -, nagyon kicsi az esélye, hogy túléli. Ha, mint említettük, a Remdesivirrel kezelt ebolás betegek 53 százaléka rövid idő után meghal, akkor azt kell feltételeznünk, hogy a Covid-betegek hasonlóan járnak, ha nem rosszabbul.

Csakugyan, 2020. április 29-én, nem sokkal a Remdesivir engedélyezése előtt a tekintélyes Lancet folyóiratban megjelent egy placebóval végzett vizsgálat a gyógyszerről, amely kimutatta, hogy a halálozási arány magasabb volt a Remdesivir-csoportban, mint a placebocsoportban. Ezenkívül a vizsgálatban résztvevők 12 százalékának kellett idő előtt abbahagynia a gyógyszert, mert a mellékhatások túl súlyosak voltak. Fauci azonban elutasította a tanulmányt, mivel az „nem megfelelő„. Ugyanakkor a Fauci-féle NIAID által finanszírozott és a Lancet című folyóiratban 2020 novemberében szintén közzétett, placebóval végzett Remdesivir-vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy „a Remdesivir jobb volt a placebónál a gyógyulásig eltelt idő csökkentésében Covid-19-vel kórházba került, alsó légúti fertőzés tüneteit mutató felnőtteknél”.

Michael Hamilton: Először is hadd mondjam el, hogy Fauci egy szörnyeteg. És azt állítani, hogy a Remdesivir jobb lehet a placebónál, egy szörnyű hazugság, egy borzalmas hazugság, egy átkozott hazugság. Fauci állításait nem lehet bizonyítani. Ha a Covid-19 esetében 99,97 százalékos a túlélési arány – ami azt jelenti, hogy sokkal kevesebb embert öl meg, mint az influenza -, de a Remdesivir az emberek 53 százalékát megöli, hogyan lehet a Remdesivir jobb, mintha nem tennénk semmit? Ez nem lehetséges. Nem kell orvosnak lennem ahhoz, hogy azt mondjam, hogy ez nem lehetséges.

De mivel magyarázza az általam említett, 2020 novemberében megjelent Lancet-tanulmány eredményét?

Michael Hamilton: Szerintem ez hazugságokon alapul. Szerintem ez egy hazugság, amely a Remdesivir további használatának útját hivatott egyengetni, amiért a kórházakat nagymértékben támogatja a kormányunk. A kórházak hatalmas pénzügyi bónuszokat kapnak a Remdesivir beadásáért, de csak akkor, ha minden más eszköz kizárásával alkalmazzák. És tudjuk, hogy vannak olyan gyógymódok, amelyek működnek. A Remdesivir mérgező gyógyszer, és más mérgező gyógyszerek koktéljával együtt adják.

Dan Watkins: Nem vagyunk tudósok és nem vagyunk orvosok, de vannak szakértőink, akik velünk dolgoznak. Megvizsgálták ezt a tanulmányt, és megállapították, hogy az előfeltevéseiben teljesen hibás. A számokat úgy hajlíthatod, ahogyan szeretnéd, attól függően, hogy hogyan tervezted meg a kísérleteket.

Nem ismerem az összes részletet, de olyan emberekkel dolgozunk együtt, akik segítenek nekünk a Remdesivir-ügy bizonyításában. És azt mondhatom, hogy nem érdekel, mit mond a tanulmány, vagy hogyan értékelték ki azt. Mert amikor hallja a történeteket – és ez messze nem csak egy ember története – arról, hogy a betegek veséje hogyan áll le, hogyan telik meg a folyadék a tüdejükben, sőt, amikor azt hallja, hogy a Remdesivir használata más szisztémás betegségeket okoz, akkor ez elég bizonyíték.

És nem csak a Remdesivir használata fontos, hanem a Remdesivirhez kapcsolódó teljes protokoll is. A Remdesivir egy csomó pénzt ad a kórháznak, de a kezelés kegyetlensége túlmutat ezen: folyadék- és ételmegvonás, oxigén- és lélegeztetőgépek erőltetése, a betegek kezének az ágyhoz kötése, hogy ne tudják levenni a kényszerített invazív lélegeztetőgépet.

Vannak ügyfeleink, akiknek hang- és videofelvételei vannak arról, hogy a betegek sírnak, mert éhesek, és segítséget és ételt kérnek. Vannak olyan ügyfeleink, akik titokban tényleges ételt adtak haldokló szeretteiknek, hogy egy kis megkönnyebbülést adjanak nekik. Van egy ügyfelünk Michiganben, aki a leghihetetlenebb dolgokat nyilatkozta az orvosokról, miszerint azok tudták, hogy a kezelés nem működik, de nem volt más választásuk, mint folytatni azt. Mert veszélyeztetnék az orvosi engedélyüket és elveszítenék a kórházi kiváltságaikat, ha abbahagynák ezt a gyógyszert. Az ivermektint pedig azért nem vezették be és nem is alkalmazták, mert tudták, hogy elveszítenék az engedélyüket.
Kaliforniában most van egy törvény, amelyet az őrült kormányzó írt alá, és amely kimondja, hogy azok az orvosok, akik félrevezető információkat terjesztenek a Covid-19-ről – és ez magában foglalja az ivermektin hatékony gyógyszerként való használatát is – elveszítik engedélyüket, az ügynökség vizsgálatot indít ellenük, és elűzik őket az államból. Ez is azt mondja nekem, hogy ez a Lancet-tanulmány nem helytálló. Nagyon sok erőfeszítést tesznek a Remdesivir népszerűsítésére, annak ellenére, hogy használata halálhoz vezet.
És ha Michael és én, akik csak két kis ügyvéd vagyunk az Egyesült Államokban, már 1000 érintettről tudunk, mit gondol, hány ember halt meg még ennek a protokollnak a használata miatt? Legalább százszor annyi esetnek kell lennie, mint amennyiről tudunk, ami 100 000. Ha ez így van, az hihetetlen lenne, de lehet, hogy tízszer annyi, ami egymillió esetet jelentene. Ez a szám egyszerűen elképzelhetetlenül hangzik. Egyszerűen emberek halnak meg ettől a gyógyszertől, és mégsem vonják ki a forgalomból – ez egy újabb ok, amiért tudjuk, hogy a Lancet tanulmánya csak egy átverés lehet.
Honnan tudnak az orvosok a protokollról? Le van írva valahol?
Michael Hamilton: Ezt ki fogjuk deríteni. Úgy értem, tudjuk, hogy vannak olyan kifejezések, amelyeket az egész országban használnak. Ugyanazokat a dolgokat mondják újra és újra – pontosan ugyanazokat a dolgokat. Tehát tudjuk, hogy a protokoll valahonnan jön, de senki sem akar beszélni róla. De a folyamat során, a nyilvánosságra hozatali eljárás során erre is fény fog derülni.

Az Epoch Times erről a protokollról szóló cikke szerint  sok esetben „a pszichiáter a beteget izgatottnak minősíti, ami a beteg szedálásához vezet” – vagyis a központi idegrendszer működését elnémítják, de a beteg ébren van. Ez pedig „megnehezíti számára a Remdesivir mellékhatásainak leküzdését és a BiPap készülék, azaz a nyomásvezérelt lélegeztetésre szolgáló gép ellenében történő légzést”. Ez igaz?

Michael Hamilton: Igen. Erre is sok bizonyítékunk van. És itt nem mindig a pszichiáter jár el, néha egy orvos. A beteg közben megpróbálja eltávolítani a lélegeztetőgépet. A háttérben, amennyire én tudom, az áll, hogy a kórházi protokoll szerint a betegeket le kell szoktatni az oxigénről. Ehelyett azonban ezt a nagyon magas oxigénkoncentrációt kényszerítik a betegre. Ez megnehezíti a légzést.

Most, amikor a betegek megpróbálnak lejönni a magas oxigénkoncentrációról, az orvosok azt mondják: „Ó, nyugtalan vagy, ezért morfiumot kell adnunk neked, vagy akár a szintetikus opioidot, a fentanilt”. Aztán a betegek kezét olyan szorosan az ágyhoz szíjazzák, hogy a kezek elkezdenek vérezni. Erről vannak képeink, amelyeken látszik, hogy amikor az illető megpróbált kiszabadulni, a keze megfeketedett, mert elzárták a vérkeringést. És az embereket csak azért hagyták így, mert azt akarták, hogy minél hamarabb meghaljanak. Nem ismerjük az összes indítékot, de azt tudjuk, hogy a kórházak sok pénzt kapnak a protokoll használatáért. Nagyon sok pénzt.

Milyen pénzügyi ösztönzőket kap a kórház az államtól a protokoll egyes lépéseiért? És milyen bizonyítékok vannak erre?

Michael Hamilton: Minden államban kicsit más és más. Kaliforniában például a kezelésnek három szintje van. Tehát valakit ambulánsan kezelhetünk, tehát adunk neki valamit, amitől jobban érzi magát, majd hazaküldjük. A kórház által ezért felszámított átlagos díjszabás 3600 dollár. Ha a beteget a kórházban tartjuk, és nem komplex kórházi esetként kezeljük, szobát jelölünk ki neki, és ott tartjuk, az átlagos költség körülbelül 111 000 dollár.

Tehát ez már egy nagy ugrás. De ha ez egy összetett Covid-eset lesz, ez azt jelenti, hogy a beteget intubálni kell, vagy az intenzív osztályra kell vinni. Ha az egyiket vagy mindkettőt végrehajtják, az ügy összetetté válik. Ez 454 000 dollárra emeli az átlagos díjszabást.

Tehát ha valakit meggyógyítasz, akkor 3600 dollárt kérhetsz, de ha szinte biztosan megölsz valakit, akkor majdnem félmillió dollárt kapsz.

Ha pedig a kórház a Remdesivir kivételével minden kezelést elutasít, a kormány egy olyan kódot adott meg, amelyet minden Medicare- és Medicaid-finanszírozású kórház használhat. Ha aztán alkalmazzák ezt a kódot, 20 százalékkal többet kapnak. Ez pedig lehetővé teszi számukra, hogy a 454 000 dolláron felül, azt hiszem, körülbelül 70 000 dollárt számlázzanak ki.

Ez több mint félmillió. Tehát tudjuk, hogy vannak ilyen ösztönzők. Feltételezzük, hogy a kormány más pénzügyi ösztönzőket is létrehozott, de itt még nem ismerjük a részleteket.

Milyen reakciókat váltottak ki az önök peres ügyei – a nyilvánosság, a politikusok és a média, különösen a mainstream média részéről?

Michael Hamilton: Még nem hallottam semmit a mainstream médiától. Szerencsénk volt, hogy számos platform, mint például az önöké és mások az Egyesült Államokban, beszámoltak erről. Itt elsöprő támogatást kaptunk. Van egy GiveSendGo oldalunk is, amely a Declare Truth oldalon található, és egy crowdfunding (adománygyűjtő) platform. Ezen az oldalon rengeteg személyes történetet találsz. Körülbelül 55 000 USA dollárt gyűjtöttünk össze – és az emberek azt mondják, hogy Isten áldjon meg minket a munkánkért. Egy személy például 13 dollárt ad annak ellenére, hogy nem tud dolgozni, és a következő hónapban még többet akar adni. Valaki más jelenti: „Itt van 200 dollár az apám emlékére, akit pontosan az Ön által leírt módon öltek meg”. És ott leírtuk a protokollt.

Adományt adomány után kaptunk. Aztán természetesen a declaretruth.org weboldalon keresztül is elértük az embereket. Használhatsz egy legördülő menüt, és elmondhatod a történeteiket. És így több ezer történetünk van. Csörögnek a telefonjaink, és rengeteg e-mailt kapunk. Nem ritka, hogy naponta hat-nyolc SMS-t kapok, amiben azt írják: Láttam az egyik interjúját, tudna nekem valahogy segíteni, mert pontosan ez történt az édesanyámmal is? Vagy: 30 éves vagyok, öt évig voltam házas, és megölték a férjemet, pedig teljesen egészséges volt. A történetek csak folytatódnak és folytatódnak. Ezt a reakciót kapjuk.

Dan Watkins: De kormányzati szinten megdöbbentő, hogy milyen kevesen vesznek részt benne. Az egyik kivétel Ron Johnson wisconsini szenátor, aki nemrég tartott egy meghallgatást, ahol a nap nagy részét azzal töltötte, hogy orvosokat és tudósokat kérdezgetett a Covid vakcinával és a Remdesivirrel kapcsolatos problémákról, valamint a kezeléssel kapcsolatos összes problémáról. De nem sokan foglalkoznak vele. Ez elég figyelemre méltó, mert a történetek, amelyeket Michael az imént mesélt a Remdesivir miatt veszteségeket elszenvedő amerikai emberek fájdalmáról és szenvedéséről, mindenütt ott vannak.

És a történetek szörnyűek. De nem sok olyan politikus van, akinek van mersze belevágni. Igazából egyikük sem. Kaliforniában pedig semmi sincs. A kaliforniai vezetés elment egy nagyon baloldali és liberális irányba. Ez tényleg ijesztő.

Michael Hamilton: Egy másik dolog, amit figyelembe kell venni: egész életünkben azt tanították nekünk, hogy ha elmész a kórházba, akkor segítséget kapsz. Nem mész kórházba, és nem gyilkolnak meg. Tehát sokan tapasztalnak itt kognitív disszonanciát[1]. Például kórházba mennek egy bokaficammal, mire azt mondják nekik: „Ó, neked kovidos tüdőgyulladásod van, a családod nem láthat többé”. És aztán elkezdik az adott személyt ezzel a protokollal kezelni – és mindezt annak ellenére, hogy az érintettek még táblákat is írtak, és kitették a kórházi szobájuk ajtajára, hogy „No Remdesivir!”.

A betegek a szobájuk mosdókagylójára is táblákat helyeztek el, hogy senki ne hagyja ki az figyelmeztetést. Néhányan azt is mondták a kórházi személyzetnek, amikor először érkeztek, hogy nem kérnek a Remdesivirből. És mégis, a kórházi személyzet már az első napon elkezdi adni a Remdesivirt, jól jegyezd meg, anélkül, hogy szólnának a betegnek. Ez tényleg megdöbbentő. Sokan egyszerűen nem tudják elhinni. Saját maguknak kell megtapasztalniuk, hogy elhiggyék. És mire ezt megtapasztalták, már túl késő volt szerettük számára.

Milyen kilátásokat lát a peres ügyeiknek a bíróságon? Mik a következő lépések?

Dan Watkins: A következő lépés a vizsgálat megkezdése, és annak a végére kell járni, hogy hogyan hajtották végre ezt a protokollt, és miért ezt tették, kizárva más kezeléseket. Tehát hamarosan belépünk a vizsgálati szakaszba, és ott jelentős csaták várhatók. Biztos vagyok benne, hogy a folyamat során lesznek olyan beadványaink, amelyeket megtámadnak, és amelyekkel aztán foglalkoznunk kell. De mi magabiztosak vagyunk. Különösen azért, mert Kaliforniában vannak más ügyek is, amelyek már túl vannak a vádirat benyújtásának szakaszán, és még mindig folyamatban vannak.

Pozitívan tekintünk előre. És mivel a panaszt úgy fogalmaztuk meg, hogy eléggé biztos vagyok benne, hogy az átjut a védettségi kifogásolási szakaszon. Úgy gondolom tehát, hogy ezekben az esetekben elég jók az esélyek arra, hogy a családok kártérítést kapjanak. Ebben a tekintetben nagyon bízom bennük.

Bizonyos sikerként könyvelném el azt is, hogy az ügyeinkről szóló információk elterjedtek. Ennek köszönhetően találkozhattunk családokkal Texasban, Arizonában, Nevadában, Kentuckyban, Michiganben és Floridában – mindazokban az államokban, ahol jelenleg peres eljárásokba próbálunk bekapcsolódni, hogy harcoljunk az elkövetett hibákért, de azért is, hogy felhívjuk a figyelmet a problémára.

Michael Hamilton: Hozzátenném, hogy mindez nagy aljasság. Én személy szerint úgy gondolom, hogy amit most tapasztalunk, az egy spirituális háború fizikai megnyilvánulása. De tudom, hogyan ér véget ez a háború. Oké, Isten nagyobb, mint a világ összes gonoszsága. A csatát már megnyerte, de még nincs vége. És még mindig van tennivalónk, de a végén győzelem lesz.

Mikorra várható a bírósági döntés?

Dan Watkins: Kaliforniában nagyjából holtpontra jutottak a dolgok. Nem hiszem, hogy egy éven belül eljutunk a tárgyalásig, ha egyáltalán eljutunk a tárgyalásig. Tehát talán még 2024 első negyedévére is számíthatunk, mielőtt valóban tárgyalásra kerülhet sor ebben az ügyben. Talán még 2023 végéig is, ha a bíróság gyorsan dönt az ügyben.

Dan és Michael, köszönjük szépen, hogy időt szakítottak erre az interjúra.

Dan Watkins: Köszönöm szépen.

Michael Hamilton: Köszönöm szépen. Nagyon hálásak vagyunk önöknek.

[1] A szociálpszichológiában a kognitív disszonancia olyan kellemetlennek érzékelt érzésre utal, amely azért keletkezik, mert egy személynek összeegyeztethetetlen kogníciói vannak (pl. észlelések, gondolatok, vélemények, attitűdök, vágyak vagy szándékok). Forrás: Wikipedia

*****

Michael Hamilton egy Kentuckyban élő ügyvéd, aki az orvosi zsarnokság elleni küzdelemnek szenteli magát. Hamilton filozófia szakon szerzett diplomát marxista tanulmányokra összpontosítva. Az elmúlt két évtizedben azokért küzdött, akiknek nincs hangjuk. Eközben jogi lépéseket tett az általa illegálisnak tartott kötelező oltások (beleértve az amerikai hadsereget is), valamint az interjú tárgyát képező „Remdesivir protokollok” ellen. Hitvallása: Isten kegyelméből maradj hűséges a hivatáshoz, amely az igazságosság melletti kiállást jelenti. Honlapja a cornerstoneattorney.com.

Dan Watkins 30 éve gyakorolja az ügyvédi hivatást, és Kaliforniában és Nevadában rendelkezik ügyvédi engedéllyel. Több ezer ügyet tárgyalt az orvosi és fogorvosi műhibák, a munkajog, az üzleti peres ügyek és a jogutódlás területén. Watkins 14 évig szolgált az Egyesült Államok hadseregének tartalékos tisztjeként és tisztjeként az Egyesült Államok hadseregének tartalékos állományához tartozó Kaliforniai Nemzeti Gárdában.

Watkins azóta másra helyezte a hangsúlyt a gyakorlatában, és most Kalifornia államban több ezer olyan személyt képvisel, akik elveszítették az állásukat, miután vallási mentességet kértek a Covid 19 „vakcina” követelményei alól. Dan jelenleg is képvisel olyan személyeket, akiket szerinte az egészségügyi szolgáltatók és szakemberek kihasználnak és zaklatnak a nemi átalakító kezelésekkel kapcsolatban. Dan a Truth for Health nevű nonprofit szervezetnél dolgozik, amely a katonai személyzetet képviseli, akiket hátrányos megkülönböztetés ér, mert megtagadják az oltást vagy a vizsgálatot. Honlapja a www.wl-llp.com.

Fordító megjegyzése: A történet mutatja: A kovid körül az égvilágon semmi nem stimmel, millió hazugságból raktak össze egy óriási hazugság-várat. Hamis a PCR-teszt, hamis magának a vírusnak létezése, az oltóanyagok nulla pozitív hozadék mellett számos mellékhatást produkálnak, úgy a fiatalok, sportolók, mint gyerekek, csecsemők, állapotos nők körében. A gépezet megkopasztotta a világ országainak költségvetését, amire csak ráerősítettek a lezárások káros hatásai. A maszk-kényszer, a lezárások semmit nem használtak.

Hova megy ez a vonat? Mi kell még, hogy az utca embere felébredjen?

2022. december
Fordította: Király József