Vékony jégen

Ez az írás a Rubikon internetes platformon jelent meg korona időszámításunk első évében, 2020. októberében. (Időközben a harmadik évet kezdjük meg.) A gyorsan devalválódó korona-állítások idején figyelemre méltó, hogy a szerzőnek ma, 2022. februárjában sem kell egy állítását, gondolatát sem módosítania.

Ami a tudományos bizonyítékokat illeti, a pandémia narratívája olyan ingatag lábakon áll, amire a pánikkeltés kritikusai nem fordítanak kellő figyelmet.

Úgy tűnik, a „Korona Tanúi” elérték azt, amit a tudományban – legalábbis állítólagos önképük szerint – sokáig szigorúan rossz szemmel néztek: a bizonyítási teher megfordítását a tudományos elméletek értékelésekor. A tudományos elméletekkel való foglalkozás eddig az empirizmus kegyetlen diktátumának volt kitéve: ha akár egyetlen megfigyelés nem egyezik az elmélettel, azt cáfoltnak tekintik, még akkor is, ha tízezer megfigyelés látszik azt alátámasztani. Így halad a tudomány napról napra.

A vírus kimutatásával, a PCR- és antigéntesztek célszerűségével vagy akár az „esetszámok” meghatározásával kapcsolatos kérdések egyikére sem adott választ senki sem. Ami azt is mutatja, hogy az intézményesült tudomány a Corona esetében alaposan megbukott, és valójában már nem érdemli meg a nevét; itt a link az eredeti cikkhez:

https://www.rubikon.news/artikel/auf-hauchdunnem-eis  

A cikket 2021. novemberében változtatás nélkül átvette Peter Frey honlapja:
Auf hauchdünnem Eis – Peds Ansichten (peds-ansichten.de)  

Az „új normalitás” része a tények figyelmen kívül hatása – különösen, ha azok ellentmondanak néhány protagonista narratívájának. A korona óta, még ha tények, tanulmányok és jól dokumentált megfigyelések ezrei cáfolják is a pandémiaelméletet, ez nem változtat annak makacs terjedésén. Ami fölöttébb szomorú. Ideje véget vetni a rémhírkeltőkkel folytatott haverkodásnak.

Az elmúlt hónapokban számtalan független kutató, orvos, tudományos szakértő, de tapasztalt, független újságíró és éber gondolkodó is megszólalt a közösségi oldalakon található videókon, rövid vagy terjedelmes cikkeken, figyelemre méltó kutatásokon keresztül. A személyes környezetben is gyakoriak a viták, beszélgetések. Azonban a fősodratú média könyörtelen hajtóvadászata ezekre az emberekre, a hiteltelenítés, a rágalmazás minden normális beszélgetést rendkívül robbanékony aknamezővé változtatott.

Attól tartva, hogy a kritika első jelére azonnal koronatagadónak, Covidiótának vagy jobboldali összeesküvés-elmélet hívőnek bélyegzik őket, többségük szándékosan hajlandó a kompromisszumra, igyekeznek teljesen ártalmatlannak tűnni. A bevezető: „Nem vagyok koronatagadó / összeesküvés-elmélet hívő, tudjuk, hogy létezik a vírus, de…” általános kifejezés lett. Mintegy áldozatként, vendégajándékként ajánlják fel szinte megalázkodóan, csakhogy egy kis irgalmas figyelmet elnyerjenek.

Ez nem csak, hogy mélységesen méltatlan, hanem hányingert is kelt. Nincs, a legcsekélyebb okunk sincs meghajolni néhány elit megmondóember fasiszta véleménydiktátuma előtt. Az igazságról nem kell tárgyalást folytatni. Itt az ideje, hogy egy kicsit keményebb vértezetet öltsünk fel bizonyítékokon alapuló vita közelharcában, és végre helyükre tegyük a Corona tanúit. Szeretik öntelten „koronatagadóként” emlegetni a pániknarratíva bírálóit, de pont ők a tagadók: tagadják a tényeket. Nyilvánvalóan ennek az „új normalitásnak” a sajátos iróniája, hogy éppen azok, akiknek a narratívája ilyen drámai vérszegénységet mutat bizonyítékaik tekintetében, olyan szívesen követelnek „forrásokat!” és „bizonyítékokat!”. Hát legyen. Beszéljünk elméletekről és tényekről.

1. számú elmélet: Sars-Cov-2

Kezdjük a kiinduló hipotézissel, a legendás „2019-es újszerű koronavírussal”, amely a legenda szerint egy denevérről ugrott le, valahogy a vuhani halpiacon landolt, és onnan támadta meg az első embereket. Az ilyen jelenséget zoonózisnak nevezik, amikor egy állati vírus hirtelen felfedezi az emberi sejtek ízét.

Mik ennek a történetnek a tényei? Az olyan források, mint a Wikipédia, nem adnak kellően pontos információt erről, ezért megvizsgáltuk az [eredeti vírusazonosító protokollt][1]. Ebből kiderül, hogy 2020. január elején összesen kilenc vuhani betegtől vettek légúti váladékmintát. Az összes mintát ugyanazzal az eljárással tisztították. Egyetlen mintában sem találtak ép, reprodukálható vírust.

Csak sokféle genetikai anyag keverékét találták, amelyet csupán 5-18 ismert vírusra és 3-5 baktériumra teszteltek. A tesztek negatív eredményt adtak, így ezeket a kórokozókat ki lehetett zárni a betegeknél megfigyelt tüdőgyulladás okozóiként.

Érdekes módon megelégedtek ezekkel a véletlenszerű kizárási tesztekkel – elvégre legalább 10 különböző baktériumtörzs létezik, mindegyik különböző alfajokkal, köztük rendkívül veszélyes kórházi baktériumokkal, amelyekről ismert, hogy tüdőgyulladást válthatnak ki, csakúgy, mint az egyes gombás kórokozók, vegyi toxinok vagy a levegő szennyezettsége.

Vuhan a világ egyik legszennyezettebb levegőjű városa. A tüdőbetegségek lehetséges okainak vizsgálatánál mindezeket a nyilvánvaló lehetőségeket figyelmen kívül hagyták, ehelyett rendkívül céltudatosan egy „új” vírust kerestek. Ennek eredményeként a váladékmintát sejttenyészetben szaporították, és bonyolult géntechnológiai módszerekkel, modellek és génadatbázisok összehasonlítása alapján rekonstruálták, a hiányzó részeket szoftveres úton kiegészítették – egy puzzle-rejtvényhez hasonlóan, amelyben nem volt meg az összes rész.

A kilenc minta közül hétből egy „teljes” genomot lehetett rekonstruálni (!). Hogy pontosak legyünk, a Sars-Cov-2-t nem „fedezték fel”, hanem rekonstruálták – a talált RNS (ribonukleinsav) töredékeiből állították össze, és a hiányosságokat számítógépes modellekkel pótolták. A mai napig nem fedezték fel, nem izolálták és elemezték világszerte a teljes, ép és replikációra képes Sars-Cov-2-t. A teljes korona-„felfedezés” esetében tehát helyesen nem a „kimutatás”, hanem a rekonstrukció a helyes kifejezés.   

Ez a rekonstrukció azonban a Corona család ismert tagjai egyikének sem felelt meg, ezért feltételezték, hogy új felfedezésről van szó. Azt azonban, hogy ez a vírus valóban létezik-e, nem is beszélve arról, hogy új-e, így nem lehet validálni, hiszen az említett rekonstrukciós folyamat a szó szoros értelmében nem kimutatás. A jobb megértés érdekében egy analógia: Tegyük fel, hogy az Ebay-en veszünk egy zsákot tele Lego kockákkal a gyerekünknek, használtan, válogatás nélkül. A gyereknek sikerül egy szép piros tűzoltóautót építenie ebből az anyagból. Bizonyítja ez, hogy a megvásárolt Lego kollekcióban valaha is létezett ez a tűzoltóaztó? Vagy csak a kreativitás és a megfelelő alkatrészek mennyisége tette lehetővé ennek a tűzoltóautónak a megépítését? Nem tudhatjuk.

A virológusok megegyeztek abban, hogy nem hozzák zavarba egymást ilyen kényelmetlen kérdésekkel. „Tudományos konszenzus” van abban, hogy a genetikai rekonstrukciót „kimutatásként” fogadják el.

Valójában egy rekonstrukció még akkor sem lesz kimutatás, ha minden virológus megerősíti erről a többi virológust. A felfedezés egy önmagában létező valaminek, mint egésznek az első megfigyelése. A rekonstrukció ezzel szemben az egyes részekből egy egész létrehozása (kirakása számítógépes programok segítségével) — a fiktív egész elméleti elképzelésének alapján.  

Az emberek már a kórokozók kutatásának kezdetén tisztában voltak a „felfedezések” dilemmájával, melyeknél valójában semmit sem fedeztek fel. Ezért lett a négy „Koch-féle posztulátum” a kórokozók kimutatásának aranystandardja. Ezek a Robert Koch által lefektetett posztulátumok biztosítják, hogy a tudományos buzgóságban ne tévesszük szem elől az erdőt a sok forgács miatt. Valódi kórokozóknál a feltételeknek teljesülniük kell, ellenkező esetben a kimutatás érvénytelen. Idézzük fel őket röviden:

• Az első posztulátum kimondja, hogy a feltételezett kórokozó mindig kapcsolatba hozható az állítólag általa okozott betegséggel. Ez azt jelenti, hogy a kórokozónak betegnél jelen kell lennie, egészséges egyedben viszont nem szabad jelen lennie.
• A második posztulátum a kórokozó izolált tiszta formájára koncentrál. A feltételezett kórokozó kitenyészthető kell hogy legyen egy tiszta kultúrában. Ha a kórokozót nem lehet olyan laboratóriumi körülmények között tenyészteni, amelyek megfelelnek az előnyben részesített gazdaszervezetben, és nem lehet teljesen elkülöníteni más mikroorganizmusoktól, akkor úgy kell tekinteni, hogy a kórokozót nem mutatták ki.
• A harmadik posztulátum megköveteli, hogy a tiszta tenyészetben tenyésztett és teljesen izolált kórokozónak pontosan a neki tulajdonított betegséget kell kiváltania egy egészséges gazdaszervezetben. Ha ez nem sikerül, a bizonyíték nem fogadható el.
• Végül a negyedik posztulátum az ellenpróba. Miután a tenyésztett kórokozó ismét kiváltotta a szóban forgó betegséget az egészséges gazdaszervezetben, meg kell ismételni izolálását, és ha a kapott eredmény megegyezik az eredeti kórokozóval, akkor fogadható el a kórokozóra vonatkozó bizonyíték.

Egy kórokozó csak akkor tekinthető kimutatottnak, ha mindezen feltételek teljesülnek.

A vuhani Sars-Cov-2-vel kapcsolatos első bizonyítékok szerint a Koch-posztultumok egyike sem teljesült, ez egy tiszta rekonstrukció (számítógépes alkotás) volt. A 2020 januárjában Vuhanban végrehajtott első pszeudokimutatás mellett további kísérletek történtek a Sars-Cov-2 kimutatására. Összesen négy másik tanulmány van, amelyek azt állítják, hogy kimutatták a vírust. Ezek mindegyike genetikai rekonstrukciós módszer volt[2].  

Torsten Engelbrecht díjnyertes újságíró és Konstantin Demeter független kutató kérdésére ezeknek a tanulmányoknak valamennyi szerzője írásban megerősítette, hogy beadványaik nem feleltek meg Koch posztulátumainak. Sőt, azt is elismerték, hogy nincs bizonyítékuk arra nézve, hogy a Sars-Cov-2 genom rekonstrukciójához használt RNS-anyag vírusszerű részecskékből vagy sejttörmelékből állt, hogy ezek tiszták vagy szennyezettek. Vagyis mindenki vörös tűzoltóautót épített egy csomó színes Lego kockából.

A tapasztalt virológus, Charles Calisher emellett megvizsgált minden világszerte megjelent tanulmányt annak megállapítására, hogy a Sars-Cov-2-t valaha is tiszta formájában izolálták-e, és bebizonyították-e, hogy replikációra képes eredeti vírusról van-e szó. A válasz erre: nem.

A „pandémia” első napja óta még egyetlen valódi, Sars-Cov-2-re vonatkozó bizonyíték sem született világszerte. Eddig a Sars-Cov-2 csak egy elmélet, egy állítólagos kórokozó fantomképe, semmi több. Az eddig prezentált „bizonyíték”-ok nem bizonyítékok, hanem géntechnológiai számítógépes rekonstrukciók. Egyik esetben sem teljesült az első Koch-féle posztulátum, nemhogy mind a négy.  

A világon nincs olyan kísérlet vagy tanulmány, amely a kórokozók kimutatásának tudományos elveit betartva ok-okozati összefüggést bizonyítana a Sars-Cov-2 és az általa állítólag okozott Covid-19 betegség között.

Ezek a tények. Amíg a valódi tudományos szabályoknak megfelelő bizonyítékot nem szolgáltatnak, a Sars-Cov-2 nem más, mint egy homályos állítás, amelyet elképesztő agresszivitással terjesztenek a médiában. Ez az agresszivitás valószínűleg a megdöbbentően gyenge bizonyítékoknak köszönhető, mert általában azok emelik fel a hangjukat, akiknek nincsenek érvei. Az agresszív hanghordozás azonban nem helyettesíti a tudományos bizonyítékokat, és nem függeszti fel a bizonyítási kötelezettséget.  

Bár az új koronavírus a mai napig nem bizonyított elmélet, könnyen lehet, hogy valóban létezik.

Azt viszont határozottan megkérdőjelezzük, ha úgynevezett szakértők megalapozott nyilatkozatokat tesznek ennek a fantomnak az állítólagos tulajdonságairól és hatásairól. A „Tudjuk a vírusról, hogy…” szavakkal kezdődő kijelentések nem mások, mint áltudományos halandzsa, hiú nagyképűség, kérkedő fecsegés.

Ezek a szélhámosok semmit sem tudnak erről a vírusról, mert ezen a bolygón senki, egyetlen orvos vagy virológus sem látta még soha. Ez a helyzet – és amikor vitát folytatunk az eddig rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok alapján, akkor az csak így kezdődhet: a Sars-Cov-2 egy még nem bizonyított elmélet – minden, amit tudunk róla, egy fiktív új vírus géntechnikalilag, számítógépes eljárással rekonstruált modelljén alapul.

 A kérdést, hogy egy olyan vírus ellen, amelynek eddig csak elméleti modellje létezik, hogyan lehet működő vakcinát kifejleszteni, nyilván csak nagy fantáziával és jókora üzleti érzékkel lehet válaszolni. 

2. számú elmélet: Covid-19

A „Covid-19” annak a betegségnek a drámai neve, amelyet a Sars-Cov-2 állítólag kivált. Ennek a feltételes megfogalmazásnak oka, hogy a „Covid-19” betegség klinikailag nem mutatható ki.

Mit jelent ez? Ha egy betegség klinikailag nem kimutatható, ez azt jelenti, hogy nincs sem olyan specifikus tünet, sem tipikus klinikai lefolyás, amely alkalmas volna a betegség egyértelmű azonosításához, azaz „bizonyításához”. A Robert Koch Intézet (RKI) szerint a Covid-19-et klinikailag „bármilyen súlyosságú légúti tünetek” definiálják. Ez egy egyszerű definíció, és semmiképpen sem alkalmas egy betegség klinikai jellemzésére. Mik azok a „bármilyen súlyosságú légúti tünetek”? Enyhe nátha? Természetesen. Tüsszentés? Feltétlenül. Köhögés? Magától értetődik. Láz? Nem feltétlenül, de esetleg lehet. Tüdőgyulladás? Ugyan már! Enyhe torokkaparás? Az is lehet. Viszkető orr? Ez is lehet!

A „bármilyen súlyosságú légúti tünetek” minden olyan állapot, amely kívül esik a tökéletesen egészségesen, valahol a légzőrendszerben. Ez azt jelenti, hogy kivétel nélkül minden influenzafertőzés, minden köhögés, minden szénanátha, minden tüdőgyulladás vagy akár egy banális megfázás definíció szerint valószínűleg „Covid-19”, de épp úgy lehet bármi más. A „Covid-19”-nek nincs specifikus tünete és nincs tipikus lefolyása.

Nincs semmi, amivel ez a baljóslatú betegség klinikailag azonosítható vagy kizárható lenne. Ha egyáltalán elmondható valami, ami a Sars-Cov-2-vel való „fertőzöttségre” jellemző kellő statisztikai szignifikanciával, az az, hogy a „fertőzött” teljesen egészséges és az is marad, mert jelenleg ez a helyzet. A pozitívnak teszteltek több mint 90 százaléka ugyanis nem betegszik meg. Ami nagyon különös egy globális gyilkos vírus esetében, amely miatt felfüggesztik az alapvető alkotmányos jogokat, és a világgazdaságot mesterséges kómába helyezik.

A „gyilkos vírus” tíz „fertőzött” emberből nyolcnál egyáltalán nem okoz semmit, a többieknél pedig az influenzához hasonló tünetek jelentkeznek. Csak egy kis hányadnál lépnek fel súlyosabb – továbbra is influenzaszerű – tünetek. Egyes esetekben hónapokig tartó kimerültség[3], a betegség lecsengése után is, végtagfájdalmak[4], átmeneti szaglás- és ízlelésvesztés[5], vérrögképződés[6], immunrendszer károsodás[7], szervkárosodás[8], agykárosodás[9] , szívkárosodás[10] – de mindezeket okozhatja az influenzavírus is, és nem köthetők kizárólagosan a Sars-Cov-2-höz. Továbbra sem létezik egy olyan szelektív diagnózis, amely választ adna a kérdésre, SARS-COV-2-vel vagy influenzával állunk szemben.

Néhány túlbuzgó orvos és egészségügyi szakember azonban jelentős médiafigyelmet keltett azzal, hogy azt állították, hogy találkoztak e jelenség különösen titokzatos eseteivel. Az illetők saját állításuk szerint látták a járványügyi Yeti-t egy gonosz „Covid-19” formájában, szörnyű szervi károsodásokról, valamint elpusztult tüdőszövet- és érkárosodásról számoltak be. Ezek az anekdoták valójában részletesebb tudományos értékelést igényelnének, de furcsa módon ezekben az orvosi szempontból rendkívül érdekes esetekben nagyrészt hiányoznak a tudományos vizsgálatok, boncolások és kutatások.

Ezek az egyedi esetekről szóló bulvárleírások alkalmasak ugyan a figyelem ráirányítására, érdekes módon mégsem generálnak egy alapos kutatást. A tény az, hogy sok ilyen egyedi esetben utólag derült ki, más – utólag azonosított – oka volt a szokatlan tüneteknek, így aztán eltekintettek a kellemetlen vizsgálatoktól. Nem okozhatott bizonyos tüdőkárosodást az ellenjavallt invazív lélegeztetés is[11]? Milyen a dokumentáció? Végeztek-e kísérleti, helytelen vagy nem megfelelő terápiákat? Tömeges jelentések érkeztek hajmeresztő kezelési hibákról olyan országokból, mint Olaszország, Spanyolország vagy az USA.

Bárhogy is minősítsük az említett, rivaldafényben szereplő orvosok leírásait, tény, hogy ezek a horrorisztikus leírások statisztikailag elhanyagolható kategóriába sorolhatók. A „fertőzöttek” túlnyomó többsége teljesen mentes maradt ezektől a megmagyarázhatatlan jelenségektől.  

Az úgynevezett nehéz lefolyású betegségek önmagukban is elég okot adnak a kritikus kérdések föltevésére. Legalábbis rendkívül feltűnő, hogy ilyenkor az esetek túlnyomó többségében nem készült megkülönböztető diagnózis. Mindig meg voltak elégedve a pozitív koronateszttel, további vizsgálatokat szinte egyetlen betegen sem végeztek, legalábbis nem szisztematikusan. És ez így volt világviszonylatban. Pedig a tudomány pont ezt követelné meg, egy újszerű gyilkos járványnál az elsőnek kellene lennie egy alapos, minden szempontra kiterjedő vizsgálatnak Miért nem vizsgáltak rá további vírusokra vagy baktériumokra, hogy kizárják az azokkal történt fertőzést?

Honnan tudjuk, hogy a „súlyos lefolyású” eseteknél nem volt jelen egy más influenzavírus vagy egyéb kórokozó a Sars-Cov-2-vel egyidőben, és valójában melyik okozta a megbetegedést?

Világszerte nincs egyetlen olyan tanulmány sem, amely kimutatná, hogy a Sars-Cov-2 betegséget okoz. Egyetlen megkérdőjelezhető „teszt” van, amely néhány esetben összefüggésbe hozható egy többé-kevésbé súlyos influenzafertőzéssel, de a legtöbb esetben még azzal sem. Ha itt „bizonyítékról” beszélünk, az minden orvosi vagy tudományos alapot kigúnyol.  

A tipikus éves influenza-megbetegedések szinte teljes hiánya 2020-ban mindenképpen elgondolkodtató. Statisztikailag átlagos számú légúti megbetegedések 2020-ban – de semmi szezonális influenza? A Covid-19 legyőzte az influenzát?

Egyedül Németországban évente körülbelül 40 000 ember hal meg kórházon kívül kapott tüdőgyulladásban[12]. A kórházi multirezisztens baktériumok világszerte óriási problémát jelentenek, a halálos fertőző betegségek között a legjelentősebbek közé tartoznak. Nincs más fertőzési jelenség, amely több ember halálát okozná Európában. Nem lehet, hogy a Covid-19 állítólagos halálozások nagy része valójában ezeknek a rendkívül veszélyes, de politikailag rendkívül kényelmetlen kórokozóknak köszönhető? Ezt valószínűsítik az olaszországi példák, mert ott a Covid-19 betegek több mint 80 százalékát antibiotikumokkal is kezelték, ami bakteriális felülfertőződésre utal. Az összes európai ország közül Olaszországban van a legnagyobb gond a multirezisztens baktériumokkal[13].

Olaszországban évente több mint 50 000 ember hal meg kórházi baktériumok miatt, de furcsamód 2020 tavaszán egy sem. Elképesztő, ugye? 

Teljesen kézenfekvő lenne legalább egyszer tisztázni ezeknek a „súlyos lefolyású” eseteknek a lehetséges okát, mielőtt a halál okaként egy olyan kórokozót jelölünk meg, amelyet nem kutattak addig – tulajdonképpen mindmáig nem. Vagy a járványügyi rendelők és kórházak nem akartak nélkülözni bizonyos – az esetszámokkal járó[14] – pénzügyi „ösztönzőkről”[15]? Mert hogy a Covid-19 betegek után a betegbiztosítók olyan díjtételeket adnak, ami csaknem eléri a normális díjtételek dupláját…

Ezek a különleges esetek alapvetően ellentmondanak Kochnak írásunk elején idézett posztulátumaival, és így az egész Covid 19 mítoszt megkérdőjelezik: Koch posztulátumai megkövetelnek egy olyan kórokozót, amely lényegében mindig ugyanolyan kórképet produkál. Egészséges egyének nem hordozhatják a kórokozót, beteg egyéneknek kell hordozniuk a kórokozót – ellenkező esetben az állítólagos kórokozótól meg kell tagadni a kórokozó státust. Most a Sars-Cov-2-vel egy különösen furcsa madarat kaptunk: általában – jelenleg 90 százalék felett – nem betegíti meg az embereket, de „kimutatható”, és így már alapból megsérti Koch első szabályát.

A fennmaradó 10 százaléknak tünetei, néha súlyosak, de nem tipikusak. Tovább rontja a helyzetet, hogy rendkívül sok embernél jelentkeznek a „Covid-19” tünetei – azaz „bármilyen” légúti tünet –, anélkül, hogy kimutatható volna náluk a Sars-Cov-2. A fertőzéselmélet úttörője, Robert Koch szigorú posztulátumainak újabb súlyos megsértése. Akkor most hogyan? A Sars-Cov-2 most csakugyan kiváltja a „Covid-19”-nek nevezett betegséget vagy sem? Nos, a válasz kijózanító.

Több millió teszt után elsöprő statisztikai biztonsággal egyértelmű: Nem. Az esetek túlnyomó többségében – jóval több mint 80 százalékban – az állítólagos vírus egyáltalán nem vált ki semmit, a többieknél pedig olyan betegségek alakulnak ki, amelyek a tüneteket és a halálozást tekintve lényegében egy normál influenzaszerű fertőzésnek felelnek meg. A Covid-19-et nem lehet megkülönböztetni a normál influenzaszerű fertőzéstől semmilyen konkrét tünet vagy jellemző lefolyás alapján.  

Tehát amikor a globális gyilkos betegségről, a „világjárványról” beszélünk, pontosan ennek a kemény igazságnak alapján beszélünk: a „Covid-19” klinikailag kimutathatatlan önálló betegségként. Még arra sincs elegendő orvosi bizonyíték, hogy a „Sars-Cov-2” egyáltalán bármilyen betegséget okozna, mivel még csak nem is vizsgálták, nemhogy bizonyították, hogy a pozitív PCR-teszttel hozhatók-e bizonyos betegségek összefüggésbe, vagy csupán véletlen egybeesésről van szó. Korreláció vagy kauzalitás, ez itt a kérdés. A különbség óriási: Valahányszor megszólal a londoni Big Ben harangja, Európában meghal valaki. A harangszó okozza a haláleseteket?

3. számú elmélet: Az RT-PCR teszt

A „vírus itt van közöttünk!” állítást nem lehet empirikusan ellenőrizni. Sokkal inkább az „RT-PCR teszt van itt közöttünk” állítás a helyes. Ha „pozitív”, akkor azt mondják, hogy „fertőzött”, de ez az értelmezés tudományosan tarthatatlan, amint azt az alábbiakban részletesen kifejtjük. A világjárvány teljes narratívája kizárólag ezen a tesztelési módszeren áll vagy bukik. Az RT-PCR teszt nélkül a „világjárvány” soha nem indult volna el, és valószínűleg észre sem vettük volna.

A lakosság többsége valójában a mai napig nem tud semmit a jelenlegi „korona tesztről”. Ennek a tudatlanságnak a fenntartása lehet szándékos, de legalábbis a szemet huny a média és a politika a tudatlanság állapotának fenntartásán. Szemmel látható módon mindenki óvakodik attól, hogy a folyamatot valamelyest érthető módon elmagyarázzák az embereknek. Ha a lakosság megértené ezt a tesztet, egy órán belül vége lenne a „járványnak”, ezért égetően szükséges lenne a helyzet tisztázása. Akad persze néhány egészségügyi szakember, szakmai etikával rendelkező újságíró és valódi tudós, aki megpróbálta a módszer lényegét elmagyarázni – de úgy tűnik, ez még mindig nem elég.

A PCR teszt egy géntechnológiai technika, amelyet 1983-ban fejlesztett ki Kary Mulis biokémikus. Mulis ezért 1993-ban Nobel-díjat kapott. A PCR a „Polymerase Chain Reaction” rövidítése, az elülső „RT” a „Reverse Transcript” rövidítése. Az eljárás megértéséhez nem szükséges a géntechnológia mélységeibe ásni. Röviden a teszt alapelve az, hogy két úgynevezett „primerből” álló genetikai „sablont” használnak. Ez a sablon a keresett vírusgenom egy nagyon rövid génszekvenciájának az ellenpárja. A lényeg az, hogy ne a vírus teljes genomját, csak azt a rövid részletet keressük.

Ha a sablon megtalálja a ellenpárját, azaz azt a rövid génszekvenciát, amelyre kalibrálva van, akkor rácsatlakozik, és másolatokat készít róla. A másolási folyamatot enzimek és hőmérsékleti ciklusok szabályozzák. Minden ciklus a talált anyag megduplázódását okozza. Exponenciális szorzás történik. 30 ciklus után például egy génrészletből 2+2^29 génszekvenciát állítottak elő. Végül 30, 35, 40 vagy még több ciklus után elegendő duplikált anyag lesz a színreakcióval történő kimutatáshoz.

Ez a vizsgálati módszer rendkívül problémás, ha vírusfertőzés kimutatására használjuk, mert erre az elvből adódóan nem alkalmas. Maga Kary Mulis azt mondja az általa kifejlesztett módszerről, hogy a kvantitatív vírusdetektálás ezzel a módszerrel önmagában ellentmondásos lenne. A PCR tesztkészletek gyártói termékleírásaikban kifejezetten rámutatnak arra is, hogy a módszer nem alkalmas diagnosztikai célokra[16]. Nem csak egyetlen problémáról van szó, hanem problémák egész láncolatáról:

Első: 

Az RT-PCR teszt csak a feltételezett célvírus egy apró génszekvenciáját keresi. Ahhoz azonban, hogy ez működjön, ennek a kis génszekvenciának teljesen egyedinek és az általunk keresett vírusra jellemzőnek (specifikusnak) kell lennie; egyetlen másik vírusnak sem szabad a genomjában ugyanazzal a génszekvenciával rendelkeznie. Ez azonban nem zárható ki, mert például nem ismerjük az igen kiterjedt és többnyire ártalmatlan koronacsalád minden egyes képviselőjét.

A piacon lévő összes RT-PCR teszt prototípusát Christian Drosten fejlesztette ki Berlinben. 2020. január 1-jén kezdte meg a tesztfejlesztést – ekkor még csak egy meg nem erősített pletyka terjedt a közösségi médiában hét Sars-fertőzés állítólagos előfordulásáról Vuhanban, kevesebb, mint 48 órával korábban. Amint az a saját dokumentációjából is látható, a tesztet a koronacsaládba tartozó régi vírusok széles skálájának génszekvenciájára kalibrálták[17].

Ennek megfelelően teljesen kizárt, hogy a teszt kizárólag az állítólagos új Sars-Cov-2-t célozza meg, viszont minden olyan törzsre pozitívan reagál, amelyik rendelkezik ezzel az önkényesen kiválasztott génszekvenciával. Ezt a tényt az INSTAND ring tanulmány is igazolta[18]. A piacon lévő összes teszt kereszt-pozitív reakciót mutat más vírusokkal, egyesek állati vírusokkal és az influenza kórokozóival is, amint azt maga Drosten is megerősíti[19]. Következésképpen: Ilyen esetekben nincs Sars-Cov-2 fertőzés.

Második: 

A pozitív RT-PCR teszt csak ennek az egy géndarabnak a jelenlétét mutatja, nem a teljes vírusgenomot. A szervezetünkkel érintkező vírusokat az immunrendszer rendszeresen felismeri és elpusztítja. A levegőben vagy a felületeken aeroszolokban lévő vírusok UV-fény, vegyszerek (fertőtlenítőszerek), hőmérséklet és oxidáció hatására elpusztulnak. A testünkben, a testünkön vagy körülötte lévő idegen genetikai anyag nagy része elpusztult idegen organizmusok és vírusok maradványaiból áll. A körülöttünk másodpercenként felszabaduló sok millió vírus közül csak egy maroknyi él túl sokáig ahhoz, hogy új gazdát találjon. Ha az RT-PCR teszt pozitív, nem zárható ki, hogy egy már elpusztult vírus műtermékét találták. Következésképpen: Ilyen esetekben nincs Sars-Cov-2 fertőzés.

Harmadik: 

Még ha egy RT-PCR teszt pozitív is, mert fel kellett volna fedeznie a Sars-Cov-2 teljes genomját, ez nem mond semmit a tényleges fertőzésről. Még csak nem is mond semmit az egész vírus tényleges jelenlétéről. Ha egy személy teljes genomja kimutatható egy pohár vízben, ez nem jelenti azt, hogy ez a személy valójában ebben a pohárban ül. Az aktív vírus genomból és burokból áll, mellesleg mindkettőnek sértetlennek kell lennie.

A fertőzés létrejöttéhez több millió aktív vírusnak kell elszaporodnia a szervezetben. Mivel azonban az RT-PCR teszt rendkívül érzékeny, és még abszurd módon kis mennyiségű genetikai anyagot is kimutat, ami teljesen elégtelen a fertőzés kiváltásához, a pozitív teszt még akkor sem meggyőző az esetleges fertőzésről, ha a talált anyag valóban a megcélzott aktív vírusból származna. Következésképpen: Ilyen esetekben továbbra sincs Sars-Cov-2 fertőzés.

Negyedik: 

Az RT-PCR módszer nem bináris teszt, nincs egyértelműen pozitív vagy negatív eredménye. A vizsgálati eljárás egy küszöbvizsgálat, a küszöbértéket Ct (ciklusküszöb) értékként adjuk meg. Ez az érték azt mutatja meg, hogy hány duplázási ciklust kell végrehajtani, mielőtt a festési tesztet pozitívnak vagy negatívnak lehetne tekinteni. A Ct értéknek nincs tudományos alapja és nincs specifikációja, ez önkényes. Minden gyártó és minden laboratórium úgy határozza meg a Ct értéket, ahogy jónak látja. Drosten 45-ös Ct-értéket ajánl tesztjéhez.45 megkettőzési ciklus alatt 17 592 186 044 416 másolat készült egy génrészletből – tehát csak akkor lehet kimutatni, ha a talált genetikai anyagot megszorozták az őrült 17,6 ezer milliárdos faktorral.

Ezen túlmenően, minden duplázó ciklussal növekszik annak a kockázata, hogy a legkisebb hiba vagy szennyeződés is abszurd módon felerősödik, és hamis pozitív eredményt ad. Még az abszolút vírusmentes minták is pozitívnak bizonyultak, akár 1,4 százalékkal az „Instand” gyűrűvizsgálatban. A szokásos tesztekkel a téves pozitív eredmények 0,5-2 százalékos arányát még a gyártók is feltételezik. Hetente több mint egymillió teszttel, ez hatalmas mennyiségű, kifejezetten hamis tesztet jelent.

Vannak arra utaló jelek is, hogy a 45-ös Ct-érték túl magas. Körülbelül 30-as Ct-értéktől már nem lehetett sikeresen tenyészteni a vírustörzseket sejttenyészetekben. Ez azt jelenti, hogy ilyen kis mennyiségű genetikai anyag mellett azt kell feltételezni, hogy már nincsenek replikációra képes vírusok. Egy amerikai tanulmány megállapította, hogy a túl magas Ct-értékek miatt a pozitív tesztek akár 90 százaléka is nagyon valószínűleg nem fertőző[20].

Ötödik: 

Az RT-PCR teszt egy rendkívül érzékeny eljárás. Mivel kis koncentrációjú nukleinsavak felismerésére is képes, rendkívüli magasak a módszerhez kötődő követelmények. Még a mikroszkopikus szennyeződés is használhatatlanná teszi a pácienstől ett mintát, csakúgy, mint a mintavételben, csomagolásban, szállításban vagy a laboratóriumban fellépő llegkisebb szennyeződések.

Elvileg minden mintát steril körülmények között kell egészségügyi szakembereknek venni, le kell zárni, csomagolni, tárolni és a legszigorúbb feltételek mellett szállítani. A laboratóriumoknak tanúsítvánnyal kell rendelkezniük, és minden egyes vizsgálatot kétszer kell keresztezni. Ez persze a mostani tesztorgiában nem történik meg. Már maga az ötlet, hogy különféle tesztállomásokat állítsanak fel az autópályán, groteszk, és tiszta politikai aktivizmusról tanúskodik. Tudományosan ez a legrosszabb ostobaság. Az érvényes szabvány szerint ezen vizsgálatok egyike sem engedélyezett, ezeknek a vizsgálatoknak az orvosi jelentősége nulla.

A PCR-eljárás eredetileg egy géntechnológiai gyártási eljárás. Nem alkalmas ép, replikációra képes vírus kimutatására, mivel a vizsgálati eredményből nem vonható le következtetés a kórokozó potenciálra. A teszt elvileg nem tud fertőzést diagnosztizálni, hiszen a fertőzéshez nem csak egy ép vírus kimutatása szükséges, hanem annak aktív szaporodásának is meg kell történnie a gazdaszervezetben. A PCR módszer sem tud nyilatkozni az esetleges fertőzőképességről, mert az átvitel előfeltétele a fertőzés jelentős előfordulása.

Az RT-PCR teszt démoni eszköz, mert hamisan állítja, hogy diagnosztikai eszköz. A teszt nem tud érvényesen nyilatkozni az állítólagos új koronavírus jelenlétéről, és biztosan nem tud „Covid-19” fertőzést diagnosztizálni. A „Covid-19” csak az RT-PCR teszten keresztül létezik, mivel ezzel a teszttel egy állítólagos vírushoz teljesen homályosan meghatározott, klinikailag szinte önkényes tünetkép rendelhető. Világszerte azonban nincs olyan tanulmány, amely ok-okozati összefüggést igazolna a pozitív teszt és bármely konkrét betegség között.

Ugyanezzel a tudományos érvénnyel a „Covid-19”-et is hozzá lehetne rendelni a páciens szemszínéhez. Ha kék szeme van és köhög, az „Covid-19”, ha a szeme barna, szürke vagy zöld, akkor nem. Ez abszurdnak hangzik, és megdöbbentő módon az is: Statisztikailag a rendelkezésre álló adatok még az ok-okozati összefüggés ellen is szólnak, mert az állítólagos „pozitív” emberek abszolút többsége nem volt és nem is lesz beteg, a ténylegesen betegek viszont olyan tüneteket mutatnak, amelyek nem egységes, és amelyeket rendszeresen kiváltanak mindenféle egyéb kórokozók és társbetegségek. Egy betegség pozitív RT-PCR teszthez való hozzárendelése ezért tudományosan tarthatatlan.

Ezenkívül egyértelműen hangsúlyozni kell, hogy nincs olyan, hogy „a” PCR-teszt. Inkább nagyon sok különböző teszt létezik, és jelenleg jóval több mint százat használnak szerte a világon. Egyes RT-PCR készletek két génszekvenciát tesztelnek egyszerre, mások csak egyet, és ez nem minden teszt esetében ugyanaz. Franciaország más teszteket használ, mint Németország, az USA más teszteket stb.

A világszerte használt tesztek egyike sem validált – vagyis soha nem ellenőrizték függetlenül attól, hogy a teszt valóban azt csinálja, amit kellene. Attól függően, hogy a feltételezett Sars-Cov-2 melyik génszekvenciáját vizsgálják, a teszt többé-kevésbé érzékeny a keresztpozitív és így helytelen eredményekre más kórokozókkal. A gyártó szerint egyes tesztek pozitívan reagálnak az influenzavírusokra – ettől persze teljes bohózat lesz az egész.

Ez a tényállás. Empirikus és szigorúan tudományos szempontból a „világjárvány” leheletvékony jégen áll. A víruselmélet rendkívül törékeny. Ezen kívül van egy dühítően homályosan definiált elmélet egy állítólagos új betegségről, amelynek tünetei azonban nem különböztethetők meg a normál influenzafertőzésektől és számos más jól ismert szindrómától. A két elmélet közötti kapcsolatot önkényesen egy rendkívül rugalmas „teszt” konstruálja meg, amely azonban a célra alkalmatlan, nincs jóváhagyva és validálva, és köztudottan rendkívül hibás.

Helyes lenne ennek a romboló narratívának a terjesztőit erre a gyenge alapra figyelmeztetni. Kreatív számjátékokkal és géntechnológiai trükkökkel elég régóta ijesztgetnek bennünket, és ennek végre vége kell, hogy legyen egyszer.

A szerzőről:

Matthias Müller, 1972-ben született, média- és kommunikációs ügyintézőnek tanult, hosszú évekig marketing- és stratégiai kommunikációs tanácsadóként dolgozott az ügyfelek számára az orvostudomány, az étrend-kiegészítők, az orvostechnika, a bankok, és a pénzügyi szektor területén. Egy bizonyos ponton már nem volt kedve ehhez, és úgy döntött, hogy saját kiadót alapít. 2008 óta sikeres publicista, regionális nyomtatott magazinja Kelet-Bajorországban jelenik meg.

Jegyzetek:

[1] 2020.01.29; The Lancet; Roujian Lu, Xiang Zhao, Juan Li és mnkatársai; Genomic characterisation and epidemiology of 2019 novel coronavirus: implications for virus origins and receptor binding; https://www.thelancet.com/pdfs/journals/lancet/PIIS0140-6736(20)30251-8.pdf
Idézet ebből a tanulmányból:
A szekvencialeolvasásokat először a humán referenciagenomhoz (hg19) szűrtük a Burrows-Wheeler Alignment segítségével.15 A fennmaradó adatokat azután a helyi nukleotid-adatbázishoz (Burrows-Wheeler Alignment) és a nem-redundáns fehérje-adatbázishoz (RapSearch) igazították.

A 2019-nCoV szekvenciáit a referenciaszekvenciákkal a Mafft szoftverrel (7.450-es verzió) állítottuk össze.21 A teljes genom és a fő kódoló régiók filogenetikai elemzése RAxML szoftverrel (8.2.9-es verzió)22 1000 replikátummal, bootstrap az általános időben reverzibilis nukleotidszubsztitúciós modellt alkalmazva.

[2] : 1. tanulmány: Leo L. M. Poon; Malik Peiris, „Emergence of a novel human coronavirus threatening human health“, Nature Medicine; https://www.nature.com/articles/s41591-020-0796-5; March 2020.

2. tanulmány: Myung-Guk Han et alii; „Identification of Coronavirus Isolated from a Patient in Korea with Covid-19”, Osong Public Health and Research Perspectives; https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC7045880/; February 2020.

3. tanulmány: Wan Beom Park et alii, „Virus Isolation from the First Patient with Sars-Cov-2in Korea”, Journal of Korean Medical Science; https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/32080990/; February 24, 2020.

4. tanulmány: Na Zhu et alii, „A Novel Coronavirus from Patients with Pneumonia in China”, 2019; New England Journal of Medicine;  https://www.nejm.org/doi/full/10.1056/nejmoa2001017; February 20, 2020.

[3] .2018.04.14; Focus; Monika Preuk; Das sind die typischen Anzeichen für Chronic Fatigue Syndrome; https://www.focus.de/gesundheit/praxistipps/chronisches-erschoepfungssyndrom-das-sind-die-anzeichen-fuer-cfs_id_6947032.html  

[4] Hexal; Megfázás vagy nátha?; https://www.hexal.de/patienten/ratgeber/erkaeltung/symptome/erkaeltung-oder-grippe;

[5] 2019.12.06; Szakorvosok: Ha az orr felmondja a szolgálatot… https://www.fachaerzte-muenchen.com/news/detail/riechstoerungen-wenn-die-nase-ihren-dienst-aufgibt/

[6] 2008,02,19; NDR; Grippe erhöht das Herzinfarkt-Risiko; https://www.ndr.de/ratgeber/gesundheit/Grippe-Herzinfarkt-Risiko-steigt,grippe254.html

[7] tüdőgyógyászok a neten; https://www.lungenaerzte-im-netz.de/krankheiten/grippe/komplikationen/;

[8] 2010.02.18; Welt; Az influenza egy védtelen immunrendszert hagy maga után; https://www.welt.de/gesundheit/article6453079/Die-Grippe-hinterlaesst-ein-wehrloses-Immunsystem.html

[9] 2018.03.09.; Medica; Influenza hosszú távú hatásokkal; https://www.medica.de/de/News/Archiv/Grippe_mit_Langzeitfolgen

[10] 15.10.2020.10.15;  Az influenza hátterében; https://www.stiftung-gesundheitswissen.de/wissen/grippe/hintergrund?gclid=Cj0KCQjw8fr7BRDSARIsAK0Qqr74sy83SAFC7dt7Ozmb7VIQ8AsqKVSHVBYX9sssaAqTbe_VA3ru1SUaArFHEALw_wcB

[11] 2020.10.30; EVMS; Covid Care for Clinicians; https://www.evms.edu/covid-19/covid_care_for_clinicians/

[12] 2020.10.13; EbM; COVID-19: Hol a bizonyíték?; https://www.ebm-netzwerk.de/de/veroeffentlichungen/covid-19

[13] Correctiv; Antibiotika-fogyasztás, MRSA előfordulás; https://correctiv.org/recherchen/keime/artikel/tag/italy/;

[14] KBV; Orvosok és pszichoterapeuták számára; https://www.kvb.de/praxis/qualitaet/hygiene-und-infektionspraevention/infektionsschutz/coronavirus/;

[15] 24.04.2020; USA Today News; Michele Rogers; The claim: Hospitals get paid more if patients are listed as COVID-19, and on ventilators; https://eu.usatoday.com/story/news/factcheck/2020/04/24/fact-check-medicare-hospitals-paid-more-covid-19-patients-coronavirus/3000638001/

[16] Qiagen;  QIAamp Viral RNA Kits; https://www.qiagen.com/de/products/diagnostics-and-clinical-research/sample-processing/qiaamp-viral-rna-mini-kit/?clear=true#orderinginformation;

[17] 2020.01.23; NCBI, Eurosurveillance; Victor M. Corman, Olfert Landt, Christian Drosten und weitere; Detection of 2019 novel coronavirus (2019-nCoV) by real-time RT-PCR; https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC6988269/

[18] 2020.06.03.; Yumpu; INSTAND Ringversuch; PCR TESTS 340 DE SARS-CoV-2 Genom April 2020 20200502j; https://www.yumpu.com/de/document/read/64021617/pcr-tests-340-de-sars-cov-2-genom-april-2020-20200502j; Dokumentum csak a Webarchive-n érhető el:
https://web.archive.org/web/20200819005453/https://www.instand-ev.de/System/rv-files/340%20DE%20SARS-CoV-2%20Genom%20April%202020%2020200502j.pdf

[19] https://www.youtube.com/watch?v=smhbENDRPOE

[20] 2020.08.29; The New York Times; Apoorva Mandavilli; Your Coronavirus Test Is Positive. Maybe It Shouldn’t Be.; Dokumentum csak a Webarchive-n érhető el: https://web.archive.org/web/20201126182247/https://archive.is/AdUSn;

2022 február
Közzéteszi: Király József