Mi a Fassadenkratzer blog beszámolója alapján tájékoztatunk az ügyről.|
Az MWGFD sajtóközleménye: A Mediziner und Wissenschaftler für Gesundheit, Freiheit und Demokratie (MWGFD e.V.) egyesület nyílt levelében a szövetségi és tartományi parlamenti képviselőket arra kéri, hogy azonnal vonják vissza a WHO pandémiás szerződéséhez (PA) és a nemzetközi egészségügyi szabályokhoz (IHR) adott hozzájárulásukat – legalábbis addig, amíg szövetségi és tartományi szinten átlátható, szakmailag megalapozott és demokratikusan legitimált parlamenti tárgyalás nem történik.
Az egyesület kritizálja az átláthatatlan eljárást, a parlamentek elégtelen bevonását és az ezzel járó kockázatokat a német állami szuverenitás, a jogállamiság és a szövetségi rend szempontjából.A levélben konkrét intézkedéseket követelnek, többek között a szerződések hivatalos fordítását, a szövetségi parlament tudományos szolgálatai által végzett kockázatelemzést, valamint átfogó parlamenti tanácskozást az összes érintett bizottságban.
|
Orvosok és tudósok az egészség, a szabadság és a demokráciaért egyesület
Nyílt levél a német szövetségi parlament és a tartományi parlamentek tagjainak
2025. június 5.
Vissza a józan észhez egészségpolitikában: a WHO pandémiás szerződéshez való hozzájárulás visszavonása
Az Orvosok és Tudósok az Egészségért, Szabadságért és Demokráciáért Egyesület (MWGFD e.V.) felszólítja a politikusokat, hogy térjenek vissza a racionális egészségpolitikához. A szövetségi kormánynak haladéktalanul vissza kell vonnia a német delegáció WHO-pandémiás szerződéshez adott hozzájárulását – legalábbis addig, amíg a szövetségi és tartományi szintű politikai pártok részletesen és átláthatóan meg nem vizsgálták és jóvá nem hagyták a szerződést. A szerződésben rejtőző, Németország szuverenitását veszélyeztető tényezőket nem szabad (minisztériumi) adminisztratív szinten kezelni, hanem azokért politikai felelősséget is kell vállalni.
Sajnálatos módon mindkét WHO-szerződés nem játszott szerepet a koalíciós tárgyalásokon, és ennek megfelelően a koalíciós szerződésben sincs ennek nyoma. Úgy a szövetségi parlament, mind a tartományi parlamentek ki lettek hagyva a megvitatásból. A szerződésnek nincs német nyelvű változata. A tárgyalásokat kizárólag az Európai Bizottság vezette, amely most azt követeli, hogy a tagállamok 1:1 arányban hajtsák végre a tárgyalások eredményét.
Már 2024. június 1-jén a 77. Egészségügyi Világgyűlésen (WHA) a német kormány bebizonyította, hogy nem zavarja a 60 oldalas nemzetközi egészségügyi szabályzat (IHR) nemzetközi joggal ellentétes és nagyrészt titokban tartott létrejötte. Az, hogy a szintén döntésre váró pandémiás szerződés (PA) mégis meghiúsult, elsősorban az afrikai (equity) államoknak köszönhető; a német WHA-delegáció, Karl Lauterbach egészségügyi miniszter vezetésével, valószínűleg habozás és a módosítás igénye nélkül elfogadta volna a PA-szerződés tervezetét. Ezt bizonyítja az is, hogy a delegáció ellentmondás nélkül elfogadta az nemzetközi egészségügyi szabályzat (IHR) jóváhagyási eljárását – annak ellenére, hogy ez a hatályos jogot sértette:
- A módosítások benyújtásának határidejét nem tartották be (az IHR 55. cikke szerint ezeket négy hónappal előre be kellett volna nyújtani; valójában az utolsó módosítást csak a közgyűlés utolsó napján, 21:07-kor vették fel).
- A szavazási szabályokat sem tartották be megfelelően: kérdéses, hogy valóban jelen volt-e a szavazati joggal rendelkező tagok többsége. Hivatalos kézfeltartásos szavazásra nem került sor.
A mai napig nem világos, hogy az úgynevezett „konszenzusos szavazás” eredménye egyáltalán jogilag érvényes-e.
A WHO azonban az IGV-vel kapcsolatos, a nemzetközi joggal ellentétes és antidemokratikus komédiának, valamint a pandémiás megállapodással kapcsolatos nyilvánvalóan kudarcba fulladt kísérletnek ellenére sem adta fel, és a következő, szintén titokban tartott tárgyalásokon az Intergovernmental Negotiating Board (INB) keretében megpróbálta mégis elfogadni a szerződést.
Úgy tűnik, sikerrel: a WHO 2025. április 15-i sajtóközleményében azt a látszatot keltette, hogy a szabadalmi jogi vitás kérdések rendezésre kerültek, a szerződés végre „önkéntes és konszenzusos feltételeket” teremtett a technológiatranszferre vonatkozóan, és most a 78. Egészségügyi Világgyűlésen kerül elfogadásra. A szerződés szövegét azonban túl későn tették közzé. Azt a tényt is diszkréten elhallgatták, hogy a szerződés valódi kulcsfontosságú pontja, a PABS-rendszer (Pathogen Access and Benefit Sharing, kórokozókhoz való hozzáférés és haszonmegosztás) a szerződés „mellékletébe” került, amelyről később tovább tárgyalnak és döntést hoznak.
Nem lett továbbá megemlítve az Egyesült Államok és Argentína WHO-ból való kilépése „alapvető nézeteltérések” és a pandémiakezeléssel kapcsolatos egészségügyi kérdésekben a nemzeti szuverenitás megőrzése miatt (2025. május 27). Szintén nem került megemlítésre a bejelentett szlovák kilépés – az ország elutasítja a szerződéstervezet elfogadását, amíg a kormány és a parlament nem ismeri a teljes szerződés szövegét, és ennek alapján nem adja meg hozzájárulását.
Fico szlovák miniszterelnök hajthatatlan maradt. Átláthatóságot követelt a háttéralkuk helyett, és azt kifogásolta, hogy megakadályozzák a legdemokratikusabb intézmény, a szavazás működését.
Pontosan ez történt azonban 2025. május 20-án késő este, amikor a 78. WHA zárt ajtók mögött csendben és titokban elfogadta a vitatott pandémiás szerződés első részét – nyilvános bejelentés, átlátható előkészítés, vita, a szerződéstervezet közzététele, a civil társadalmi szereplők részvétele, bármiféle demokratikus legitimáció és hatékony jogi beavatkozási lehetőségek nélkül.
A színlelt egyetértés és a formális elfogadás azonban eltakarja a továbbra is fennálló nézeteltéréseket: ami több mint három éve vitatott téma – nevezetesen a PABS-rendszer – „mellékletként” került újradefiniálásra, és a hosszú tárgyalási asztalra került. A PABS célja a kórokozóminták és genetikai információk világszintű terjesztésének (magánszereplőknek is) és kereskedelmi hasznosításának szabályozása. Erről 2026-ig még tárgyalások folynak. Addig a pandémiás szerződés nem léphet hatályba. A funkciógyarapodásos kutatások témájának felvetése vagy akár betiltása azonban nem szerepel a tervekben.
Nem elég, ha az új szövetségi egészségügyi miniszter, Nina Warken határozottan kijelenti, hogy „a világnak szüksége van egy erős WHO-ra” – és ezt követően rövid távon további 10 millió eurót bocsát rendelkezésre, hogy kompenzálja az Egyesült Államok kilépése és az USAID-támogatások befagyasztása miatt keletkezett finanszírozási hiányt. Különösen nem, ha csak néhány nappal korábban – 2025. április 2-án – az egykori egészségügyi miniszter, Karl Lauterbach a WHO pandémiás és járványügyi információs központjának (Charité/RKI) berlini villámlátogatása során Tedros Ghebreyesus WHO-főtitkárral együtt további 2 millió euróval, összesen 317 millió euróra emelte a német hozzájárulást – azzal az általános kijelentéssel, hogy „A WHO nélkülözhetetlen!”
Helyesebb lett volna: „A WHO reformálhatatlan!” Időközben Kína vállalta, hogy átvállalja a hiányzó összeget. Ez is alapvető kérdéseket vet fel, például a WHO főigazgatójának életrajzával, az USA WHO-ból való kilépésének okaival és az észak-koreai egészségügyi miniszter, Jong Min Pak kinevezésével a WHO végrehajtó testületébe kapcsolatban.
Nem csak pénzügyi szempontokról van szó. Inkább a WHO eddigi, kevéssé meggyőző tevékenységét, politikai álláspontjait, szövetségkötéseit (például a WEF-fel, különböző alapítványokkal [Közzétevő: melyek az oltóanyagipar érdekében tevékenykednek] stb.), valamint a tervezett szerződések tartalmát és céljait kell kritikus szemmel vizsgálni, elemezni és alaposan megismerni. A világszintű ellenállás már gyengítette a WHO pozícióját és engedményekhez vezetett a felülvizsgált szerződéstervezetben – például a cenzúra mechanizmusainak enyhítésével, a végrehajtási jogkörök mérséklésével, valamint a nemzeti egészségügyi kompetenciákba való konkrét beavatkozások elhalasztásával.
Számos kritikus elem azonban továbbra is fennáll – például az irányítási és koordinációs jog, az „One Health” megközelítés, a gyógyszerek és oltóanyagok finanszírozásának, gyártásának és forgalmazásának kérdései, a digitális felügyeleti mechanizmusok, a szellemi tulajdon kezelése, a WHO definíciós jogköre, a Felek Konferenciájának szerepe, valamint a jogi védelem hiánya. Mindez – különösen a gyógyszeripar jelentős befolyása, a szerződés története és az egész eljárás fényében – minden ésszerűen gondolkodó emberben, így a politikai felelősökben is vészjelzéseket kell kiváltania.
Az MWGFD követeli:
- a WHO-szerződések (IHR és PA) német nyelvre történő lefordítását a nyilvános és parlamenti vitákhoz (jogi szakfordítás, bírósági érvényességgel);
- a német szövetségi parlament tudományos szolgálatainak megbízását a szerződések mindenre kiterjedő következményeinek vizsgálatával (kockázatelemzés);
- a lefordított WHO-szerződések (IHR és PA) nem csak az egészségügyi bizottságban vagy a pénzügyi bizottságban, hanem a szövetségi parlament minden érintett szakbizottságában is alapos megvitatásra és döntésre kerüljenek;
- a parlamenti egy tanulmányban vizsgálja meg az egyezmény várható következményeit – többek között frakciókon átívelő vitával és a Bundestag plenáris ülésén való tárgyalással;
- mindkét szerződést ugyanúgy kell tárgyalni a tartományi parlamentekben is, mivel az egészségügyi kérdések közvetlenül érintik országunk szövetségi struktúráját;
- A médiával és a nyilvánossággal folytatott kommunikációban is meg kell nevezni a két szerződés potenciális kockázati tényezőit. Az előnyöket és hátrányokat átláthatóan és konkrétan kell bemutatni. Az átláthatóság hiánya és a politikai befolyásolásnak többé nincs helye.
- A kormány utasítsa el a pandémiás megállapodást: a kormánynak 2025. július 19-ig kell tiltakoznia az IHR-szerződés ellen (opting-out). Ellenkező esetben Németországnak csatlakoznia kell az amerikai és argentin lépéshez, és kilépnie a WHO-ból.
- hogy az EU-Bizottság és a WHO közötti tárgyalások a jövőben szorosabban kapcsolódjanak a nemzeti parlamenti tárgyalásokhoz. A WGIHR (Nemzetközi Egészségügyi Szabályok Munkacsoport) vagy az INB (Kormányközi Tárgyaló Testület) minden részleges eredményét parlamenti szinten felül kell vizsgálni és adott esetben korrigálni kell;
- hogy a német WHO-küldöttek, valamint a WGIHR, INB vagy a megfelelő EU-bizottságok testületeiben résztvevő képviselők munkáját a parlamentben sokkal szélesebb körben egyeztessék és koordinálják. Tevékenységük nemcsak az egészségügyi politikában releváns, hanem számos más politikai területen is előkészíti a messzemenő politikai döntéseket – például a pénzügyek, a (mezőgazdasági) gazdaság, a külügyek, az uniós és alkotmányos jog, a kultúra és a média, a kutatás, a belügyek, a munka és a szociális ügyek, valamint más területeken. Az IHR és a PA veszélyezteti államunk szuverenitását, sérti jogállamisági és demokratikus elveinket, és kockáztatja a szabad demokratikus alaprendet, az Alkotmányunk központi elemét.
Az IHR-re és a pandémiás megállapodásokra vonatkozó tervezett szabályozások veszélyeztetik Németország és más államok szuverenitását, ellentmondanak az alapvető jogállamisági és demokratikus elveknek, és potenciálisan beavatkoznak alapvető törvényünk középpontjába – a liberális demokratikus alaprendbe.
Prof. Dr. Dr. Harald Walach, egészségügyi tudós, elnök
Prof. Dr. Klaus Steger, molekuláris biológus, titkár
Prof. Dr. Werner Bergholz, diplomás fizikus, személyzeti igazgató
Prof. Dr. Wolf-Dieter Stelzner, pszichoanalitikus, pénzügyi igazgató
D. Uwe G. Kranz, volt LKA-elnök, vezető minisztériumi tanácsos, Türingia, MWGFD-tag
az MWGFD képviseletében.
A német tudósok mellett az Egészséget Ausztriának tudományos kezdeményezésben tömörült osztrák tudósok is felszólították az osztrák egészségügyi minisztert és a parlamentet, nem fogadja el a WHO pandémiaszerződést.
Közzétevő akár irigykedhetne is, ha nem ismerné az átlagosnál jobban a németországi viszonyokat. Csak remélni tudjuk, az USA és Argentína lépése, a német és osztrák tudósok határozott állásfoglalása pozitív kicsengéssel lesznek a helyzetre. Mindenesetre értetlenül állunk az előtt, hogy az egészségügyben dolgozó magyar orvosok és tudósok milyen passzívan viszonyulnak ezekhez a létfontosságú kérdésekhez. Természetesen ismerjük a vonatkozó magyar kezdeményezéseket, nem általános tehát a hallgatás.
2025. június
Közzéteszi:
Király József
