Tudomány? Cenzúra!

Klímarögeszmével foglalkozó honlapunkon többször tematizáltuk, a tudomány óriási sebességgel prostituálja önmagát. Ennek egyik friss, kirívó példája Viszlát, tudomány! c. bejegyzésünk, melyben ismertetjük, hogyan adnak föl az USA leghíresebb egyetemén, a Harvardon 2×2 egyszerűségű tudományos pozíciókat, félelemből, opportunizmusból, és milyen orwelli módszerekkel teszik tönkre azokat a tudósokat, akik senkinek nem ártanak, mindenben a konszenzusra törekednek, csak éppen nem hajlandók azt mondani, hogy a 2×2 az 5. És ahol gigantikus összegek kifizetése válik kérdésessé egy-egy tudományos cikk alapján, továbbá nagyon sok exponált személy felelőssége is hirtelen fölmerül, ott nem csoda, hogy az érintettek minden követ megmozgatnak az igazság, egy tudományos véleménycsere elfojtására. Így csak idő kérdése volt, hogy a virológia / orvostudomány területén is nyilvánvalóvá váljanak a próbálkozások a tudomány cenzúrájára, aminek haszonélvezője az oltóanyagmaffia, illetve a hisztéria keltésében és életben tartásában exponált politikusok, médiaszakemberek. Következzék híradásunk egy durva tudományos cenzúrázási esetről.

A „Covid-vakcinák” körüli eltussolási kampányok újabb kirívó példája: Február 19-én a Cureus című folyóirat visszavonta az első olyan lektorált tanulmányt, amely beszámolt a Covid-19 mRNS-vakcina oltóanyag okozta mellékhatásokról, illetve átfogó elemzését nyújtott a világméretű vakcinakísérletről. A cikk szerzői egyben globális moratóriumot (átmeneti betiltást) követeltek az oltóanyagokra.

Dr. Peter McCullough, a tanulmány egyik szerzője a The Defender című lapnak elmondta, hogy a tanulmány visszavonása „a tudományos cenzúra megdöbbentő aktusa”:

„A folyóiratnak és szerkesztőinek jogukban állt visszautasítani a tanulmányt az elbírálás folyamatának bármely pontján. A publikálás után azonban a Publikációs Etikai Bizottság (Committee on Publication Ethics, COPE) irányelveinek megsértését jelenti, ha egy tanulmányt megfelelő indoklás nélkül visszavonnak.”

A múlt hónapban közzétett tanulmány leírta, hogy a „vakcinák” milyen súlyos károkat okozhatnak az emberekben. Részletezte továbbá a vakcina ellenőrzésével és feldolgozásával kapcsolatos problémákat, a mellékhatások mögött álló mechanizmusokat, a vakcina hatástalanságának immunológiai okait és a sarkalatos vizsgálatok halálozási adatait. A szerzők a következtetést vonták le:

„A Covid-19 mRNS injekciós oltóanyag széles körű lakossági jóváhagyása az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) részéről nem az összes releváns sarkalatos adat őszinte értékelésén és a kockázatok és előnyök megfelelő mérlegelésén alapul”.

A tudóscsoport ezért felszólított arra, hogy a „vakcinákat” azonnal vegyék ki a Centers for Disease Control and Prevention (CDC) gyermekkori immunizálási ütemtervéből, és függesszék fel az emlékeztető oltásokat.

A cikket a megjelenését követő hónapban több mint 350 ezerszer olvasták el. Egy átlagos Cureus-cikket egy egész év alatt csak körülbelül 2700-szor néznek meg.

Dr. McCullough szerint Tim Kersjes, a Springer Nature, a Cureus kiadójának kutatási integritásért felelős munkatársa tájékoztatta a szerzőket, hogy a folyóirat visszavonja a cikket. Kersjes nyolc olyan problémára mutatott rá, amelyeket McCullough szerint a szerzők korábban egy széleskörű szakértői véleményezési folyamat során kezeltek. McCullough ezért kijelentette:

„Gyanítom, hogy Kersjesre és a Springer Nature-re a közegészségügyi szervezetekből, oltóanyaggyártókból és engedélyező hatóságokból álló hatalmas komplexum nyomást gyakorolt, hogy cenzúrázzák a munkánkat, és megakadályozzák, hogy a vakcinák biztonságáról szóló kritikus információk eljussanak az orvosi közösséghez”.

McCullough elmondta, hogy szerzőtársaival együtt elutasították a visszavonást, és teljes egészében fellebbeznek. Jelenteni fogják „ezt az etikátlan akciót” az összes illetékes hatóságnak, miközben máshol folytatják a publikálást.

M. Nathaniel Mead, a cikk vezető szerzője elmondta a The Defender című lapnak, hogy kezdettől fogva attól tartott, hogy a magazinra nyomást fognak gyakorolni, hogy vonja vissza a cikket.

„Amikor január 24-én megnyomtam a publikálás gombot a Cureuson, tudtam, hogy ketyegő időzített bombával állunk szemben” – mondta Mead.

„Azzal, hogy konkrét bizonyítékokra hivatkoztunk, és megmutattuk, hogy az ipar által támogatott tanulmányok hogyan vezették félre a nyilvánosságot, a bizonyítékokon alapuló munkánk átfogó vádirat volt a COVID-19 vakcinavállalkozás ellen.”

Az ilyen „hirtelen visszavonásokat” a Big Pharma gazdagon honorálja 

A Cureust, mint webalapú, lektorált, nyílt hozzáférésű, alacsony publikációs költségű általános orvosi folyóiratot 2009-ben alapította Dr. John Adler a Stanford Egyetemről és Dr. Alexander Muacevic a Müncheni Egyetemről.

A Springer Nature tudományos kiadóóriás 2022 decemberében megvásárolta a Cureust.

A Springer Nature egy kiadói konglomerátum, amely 2015-ben jött létre a Nature Publishing Group, a Palgrave Macmillian, a Macmillan Education és a Springer Science+Business Media egyesülésével.

A kiadó 2022-ben 1,8 milliárd eurós bevételt ért el, amely 2020 óta folyamatosan növekszik.

A Springer Nature-nek van egy belső Research Integrity Groupja, amely biztosítja, hogy a publikált anyagok „szigorúan megfeleljenek a tudományos standardoknak”. Ha olyan problémák merülnek fel, amelyek „kutatási integritás szakértőinek” beavatkozását igénylik, a Kersjes által vezetett Resolutions Team (megoldási csoport) lép közbe.

Kersjes február 16-án tájékoztatta a szerzőket, hogy a folyóirat szerkesztői vissza kívánják vonni a cikket, rámutatva, hogy a folyóirat „a közelmúltban számos, a munka érvényességével kapcsolatos aggályról értesült”.

Az e-mail szövege szerint, amelyet a cikk másik társszerzője, Steve Kirsch tett közzé a Substackon, ezeket az aggályokat „nem lehet lehet korrekcióval orvosolni”.

Kersjes közölte a szerzőkkel, hogy lehetőségük van arra, hogy egyetértsenek vagy ne értsenek egyet a visszavonással, amit a honlapon feltüntetnek.

A szerzők nem értettek egyet.

„Határozottan elutasítjuk Kersjes és Springer-felettesei utólagos, önkényes és szeszélyes döntését” – írták.

Kersjes levele fenntartásokat fogalmazott meg a szerzők állításaival kapcsolatban az alábbiak tekintetében:

• általános halálozási adatok
• a VAERS (Vaccine Adverse Event Reporting System) adatai
• az oltás által okozott halálesetek számának összevetése a megmentett életekkel
• a vakcina esetleges szennyeződései
• az állítás, mely szerint a vakcinákat nem vizsgálták megfelelően a biztonságosság és hatékonyság szempontjából
• a „helytelen” állítás, hogy a tüskefehérjék a szervezetben maradnak és káros mellékhatásokat okozhatnak, és hogy
• a vakcinák génterápiás termékek.

Cáfolatukban a szerzők minden egyes kritikai pontra kitértek, kifejtették érveiket és bizonyítékokat idéztek. Rámutattak, hogy a cikk nyolc bírálója és a folyóirat szerkesztői kielégítőnek találták válaszaikat.

Néhány nappal az első közzététel után Adler, a Cureus főszerkesztője a következőket nyilatkozta a szakmába jól integrálódott Retraction Watch weboldalnak:

„Szerkesztőségünk a szakértői véleményezési folyamat során különösen éber volt, nyolc különböző bíráló döntött a publikálásról vagy nem publikálásról, köztük néhányan alapos statisztikai szakértelemmel rendelkeztek. Ezért hiteles szakértői értékelési eljárást alkalmaztunk, és a döntés a közzétételről ennek alapján született.”

Adler azt is elmondta, hogy a folyóirat újraértékeli, ha „végzetes hibákat” találnak. „A Cureus döntéshozatali folyamata szöges ellentétben áll az Elsevier  – valószínűleg kívülről befolyásolt – szerkesztői döntésével, hogy egyszerűen cenzúrázza a cikket ad hominem (nem az érvekre, hanem a vitapartner személyére koncentráló) fenntartásokra hivatkozva”.

A Cureus szóvivője a következőket nyilatkozta a The Defender-nek: „A cikk megjelenését követően aggályok merültek fel a cikkben szereplő számos állítással kapcsolatban, és a Cureus és a Springer Nature kutatási integritásért felelős csoportja által végzett vizsgálat több olyan problémát is feltárt a cikkel kapcsolatban, amelyek miatt indokolt a cikk visszavonása”.

A szóvivő hozzátette: „Kívánatos, hogy az ilyen problémákat a szakértői értékelés, lektorálás során felismerjék, de sajnos ez nem mindig történik meg. Ezért fontos, hogy – mint ebben az esetben is – ha a publikálás után merülnek fel problémák, azokat gyorsan kezeljék, hogy a tudományos publikálások integritása megmaradjon.”

A szerzők cáfolatukban azt állítják, hogy „úgy tűnik, hogy a legtöbb fenntartás  közvetlenül vagy közvetve a jól ismert oltóanyagipari közösségi média trollok, Jonathan Laxton és Matthew Dopler számos hozzászólásából származik”, akik többször kommentálták a cikket a Cureus honlapján.

Mead a The Defender című lapnak elmondta, hogy azt is gyanítja, hogy a szerkesztőkre és a kiadóra az ipar nyomást gyakorolt:

„A visszavont pontok közül legalább négy közvetlenül a vakcinaipar által kiadott nyilatkozatnak tűnik – összehangolt kísérletnek arra, hogy kijelentsék például, hogy az mRNS-vakcinák nem génterápiás termékek, hogy ezek a termékek nem szennyezettek nagy mennyiségű DNS-sel, hogy nem maradnak meg a szervezetben és nem okoznak káros mellékhatásokat, és végül, ami a leghihetetlenebb, hogy az mRNS-termékek megfelelő biztonsági és hatékonysági vizsgálatokon estek át.”

Mead hozzátette: „Amint egy fontos, ellentétes tanulmányt publikálnak, és annak eredményei nagy figyelmet kapnak, a Bio-Pharma képviselői óriási nyomást gyakorolnak a kiadóra, hogy vonja vissza a tanulmányt”.

Mead szerint a visszavonásnak a cikken túlmutató következményei is vannak. Az ilyen típusú „önkényes visszavonás” a Big Pharma-nak kedvez azáltal, hogy elfedi az oltóanyag kockázataival kapcsolatos információkat, és aláássa a kutatás és maguknak a szerzőknek a hitelességét.

„Ez arra fogja kényszeríteni az igazság iránt érdeklődő tudósokat, hogy alternatív publikációs helyszíneket és stratégiákat keressenek, talán még alternatív szakértői bírálati rendszereket is” – tette hozzá.

A Springer Nature nem reagált a megkeresésre.

Tudományos publikálás: válaszúton

Dr. John P. A. Ioannidis, stanfordi epidemiológus a JAMA folyóiratban nemrégiben megjelent véleménycikkében úgy érvelt, hogy a szakértői értékelés és a tudományos publikálás „válaszúthoz” érkezett, és egy közelgő konferencián a téma kutatására szólított fel.

„A tudományos publikálás hatalmas piac, az összes kereskedelmi vállalkozás közül az egyik legnagyobb haszonkulccsal, és hatalmas biogyógyászati és szélesebb értelemben vett tudományos gazdaságot támogat” – írta Ioannidis. „Számos szereplő igyekszik profitálni a tudományos irodalomból, vagy olyan módon befolyásolni azt, amely nem feltétlenül szolgálja a tudományt, vagy nem növeli annak hasznosságát a társadalom számára.

Ioannidis leginkább a 2005-ös, „Miért hamis a legtöbb közzétett kutatási eredmény?” című, korszakalkotó tanulmányáról ismert, amelyben azt állította, hogy a tudósok „elfogultak lehetnek pusztán azért, mert hisznek egy tudományos elméletben, vagy mert elkötelezettek saját eredményeik mellett”.

Ebben a cikkben azt írta: „Az ismert kutatók a szakértői értékelési folyamaton keresztül elnyomhatják a nézeteiket cáfoló leletek megjelenését és terjesztését, ezzel kárhoztatva szakterületüket a hamis dogmák állandósítására.”

A Wall Street Journal munkatársa, Allysia Finley nemrégiben megjegyezte, hogy ez a dinamika különösen szembetűnő a COVID-19-re vonatkozó kutatásokban, ahol gyakran a domináns narratívát alátámasztó hibás kutatásokat tesznek közzé, mert megerősítik a szakértői lektorok meglévő elfogultságát, míg más tudósok kénytelenek a szél ellen hadakozni.

Vinay Prasad, MD, MPH szerint még az is előfordul, hogy cenzúrázzák a szervereket  – amelyek publikálás és lektorálás előtti tudományos közleményeket tesznek közzé – jellemzően a CDC és a Biden-adminisztráció által elkövetett politikai hibákkal szembeni kritikus vélemények miatt.

Prasad megállapította, hogy a laboratóriuma által a publikálás előtti szerverekre benyújtott beadványok 38%-át elutasították vagy eltávolították – annak ellenére, hogy ugyanazokat a cikkeket végül folyóiratokban publikálták és széles körben letöltötték.

A Lancet preprint szerver hasonlóképpen eltávolította Hulscher és mások szisztematikus áttekintését a COVID-19 vakcina utáni halálesetek boncolási eredményeiről, amely szakmai vitákat váltott ki.

Egyes vezető kiadók, mint a Taylor & Francis, és olyan vezető folyóiratok, mint a Science Magazine, olyan cikkeket tettek közzé a COVID-19 eredetéről, amelyek például „megsértették saját etikai alapelveiket, és figyelmen kívül hagyták a szakértői értékelésre vonatkozó saját normáikat” – azáltal, hogy elfedték olyan közreműködők, mint pl. az Észak-Karolinai Egyetem virológusa, Ralph Baric, Ph.D. vagy a vuhani kutatók neveit, viszont átengedek „lényegében lektorálatlan” cikkeket.

Paul D. Thacker oknyomozó újságíró számolt be arról, hogy a kiadók még akkor sem tettek lépéseket, ha ezeket a szerkesztői döntéseket nyilvánosságra hozzák.

Ezek a példák – írta Thacker – „az esszék, tanulmányok és elemzések hosszú listájának részét képezik, amelyek a tudományos irodalmat (a legjobb esetben) kétes következtetésekkel kezdték el teleszórni a COVID-járvány idején”.

Ismerős forgatókönyv?

Hosszú története van a tudomány és a tudósok elhallgattatására és hiteltelenítésére irányuló összehangolt erőfeszítéseknek is, akik megkérdőjelezik az uralkodó narratívákat, amelyek a Big Pharma és a Big Chemical javát szolgálják.

Például egy, az Elsevierhez tartozó műszaki kémiai folyóirat 2013-ban visszavont egy cikket, amely a Monsanto génmódosított (GM) kukoricájával etetett patkányok vizsgálatáról szólt és az ugyancsak ehhez a vállalathoz tartozó Roundup gyomirtóval etették a kísérleti állatokat. (Elsevier: A világ egyik legnagyobb tudományos kiadója.)

A vezető szerző, Gilles-Éric Seralini két éven keresztül tanulmányozta a GMO-kukorica és a gyomirtó szerek hatásait , ellentétben a Monsantoval, amely a forgalomba hozatalhoz 90 rövid idejű kísérletet mutatott be annak bizonyítására, hogy termékei nem rákkeltőek.

Erre válaszul a Monsanto egy sor titkos akcióba kezdett, amelyeken keresztül – ahogy a belső vállalati dokumentumok később felfedték – a vállalat „ manipulálta a szakértői értékeléseket, olyan cikkeket íratott, amelyek megszépítették a Roundup genotoxicitását, elnyomták egy független tudós genotoxicitási elemzését, és előre megírt történetekkel tömték a riportereket, melyeket azok ”független írásként” szerepeltettek. Michael Baum ügyvéd szerint a Monsanto még a folyóirat szerkesztőjével is pénzügyi szerződést kötött abban az időben, amikor a kétéves tanulmányt visszavonták.

A cég koordinálta a „Levelek a szerkesztőnek” kampányt is, előre rögzített témákkal.

Seralinit „megbélyegezték és kiüldözték a tudomány városából” – írta Baum a „The Monsanto Papers” előszavában.

Egy jogi kiskapu révén azonban a cég belső bizalmas dokumentumaiból több ezer oldal került nyilvánosságra, felfedve a Monsanto lépéseinek részleteit.

Seralini tanulmányát később újra kiadták.

Néhány évvel később az Egészségügyi Világszervezet Nemzetközi Rákkutató Ügynöksége elemezte a glifozátot, a Monsanto gyomirtójának kulcsfontosságú összetevőjét, és megállapította, hogy valószínűleg rákkeltő.

A Bayer , amely 2018-ban felvásárolta a Monsantót, 2022 májusáig több mint 11 milliárd dollárt fizetett ki egyezségként a rákos megbetegedések miatt, azóta újabb két milliárdot, több ítélet született ellene, és több mint 30 000 további pert indítottak ellene.

Forrás:

‘Stunning Act of Scientific Censorship’: Journal Retracts Peer-Reviewed Study Critiquing COVID-19 Vaccine („A tudományos cenzúra megdöbbentő aktusa”: A folyóirat visszavonja a COVID-19 vakcinát kritizáló, szakértői értékeléssel ellátott tanulmányt)

Az esetről több internetes hírforrás is beszámolt.

Közzétevő kiegészítése:

2004-ben jelent meg Johannes Jürgenson könyve: Die lukrativen Lügen der Wissenschaft – A tudomány jövedelmező hazugságai; illetve 2006-ban Torsten Engelbrecht és Claus Köhnlein könyve: Der Virus-Wahn – A vírus-őrület. Pedig mindez akkoriban még gyerekcipőben járt.

A médiagépezet koncentrálódása néhány óriásvállalkozás kezébe, beleértve a tudományos kiadók koncentrálódását egy vagy néhány kézbe a kommunizmusra emlékeztet bennünket. A fogyasztó nem választhatott különböző irányultságú hírforrások között, és hogy mi a tudomány és mi az áltudomány, azt sem objektív kritériumok, hanem egy szűk csoport (akkoriban a párt politikai bizottsága, ma a Big Pharma, média, politika triumvirátus) döntötték el.

2024. március
Közzéteszi:
Király József