Nem sokan tudják a magyar médiafogyasztók közül, hogy a 2020-as kovidpandémia kitörését kirobbantását megelőzte a 2019. októberében megrendezett „Event 201” pandémiagyakorlat. Erről 2021-es kovidösszefoglalónk 28. pontjában írtunk. A gyakorlat kísérteties pontossággal szimulálta a járványkitörést, nemzetbiztonsági szereplők részvételével, pontosan úgy ahogy az hetekkel később megvalósult.
És ahogy a közvélemény akkor nem figyelt föl a pandémiagyakorlatra, sőt, utólag sem kötötte össze a gyakorlatot a 2020. januári hisztériakirobbantással, úgy most is csak az alternatív hírforrások hívják föl a figyelmet:
A WHO 2025 decemberében szinte észrevétlenül végrehajtott egy nagyszabású pandémiás szimulációt. Harmincegy kormány képviselői vettek részt benne. Hivatalosan ez egy „a következő pandémiára való felkészülés” céljából végzett gyakorlat volt. Ez a szóhasználat figyelemre méltó – és sokatmondó.
Nem egy hipotetikus forgatókönyvről, nem egy elvont kockázati gyakorlatról volt szó, hanem kifejezetten a következő világjárványról. A gyakorlat az „IHR Exercise Crystal” nevet viselte, és a WHO nyugat-csendes-óceáni regionális irodája szervezte.
A Daily Pulse és az Uncut-News videója a gyakorlatról (német feliratozással):
A WHO szerint a szimuláció több héten át tartott. Egy új típusú(?) légúti betegség előfordulását szimulálták, amelynek nemzetközi terjedési potenciálja volt. A résztvevő államokat nem arra kérték, hogy elméleti feltételezéseket vitassanak meg. Valós időben kellett reagálniuk: figyelmeztető jelzéseket kiértékelni, információkat ellenőrizni, kockázatértékeléseket készíteni és intézkedéseket koordinálni az egészségügyi hatóságok, határállomások, kommunikációs osztályok és más állami szereplők között. A WHO szerint ugyanazokat a rendszereket használták, amelyeket valódi válsághelyzetben is alkalmaznak a repülőtereken, kikötőkben és állami koordinációs központokban.
Ezek a részletek döntő jelentőségűek. Mert azt mutatják, hogy a Crystal nem egy szimulációs játék volt, hanem a létező infrastruktúrák tesztelésére rendezett operatív főpróba. Maga a WHO is hangsúlyozta a valós idejű adatcserét, a szektorok közötti döntéshozatalt nyomás alatt és a gyors intézkedések végrehajtásának képességét.
A gyakorlat teljes mértékben illeszkedett az International Health Regulations (IHR) keretébe – egy nemzetközi jogilag kötelező erejű keretbe, amely az államokat arra kötelezi, hogy egészségügyi vészhelyzetekben a WHO előírásai szerint járjanak el.
A korábbi eseményekkel való párhuzamok nyilvánvalóak. 2019 októberében, alig néhány héttel a COVID-19 nyilvánosságra kerülése előtt, New Yorkban megrendezésre került az „Event 201” gyakorlat. A gyakorlatot a Johns Hopkins Center for Health Security, a Világgazdasági Fórum és a Bill & Melinda Gates Alapítvány szervezte. Ott is egy új típusú koronavírus-járványt szimuláltak, beleértve a globális koordinációt, a kommunikációs stratégiákat, a gazdasági zavarokat és az ellátási láncok összeomlását. Hivatalosan az Event 201 is egy fiktív forgatókönyv volt. Visszatekintve ez a besorolás legalább naivnak tűnik, emellett a figyelem elaltatására szolgál.
Az Event 201 és a Crystal közötti döntő különbség azonban nem a témában, hanem az intézményi hatalomban rejlik. Az Event 201 egy egyszeri számítógépes gyakorlat volt szakértők részvételével. A Crystal viszont közvetlenül a Világ Egészségügyi Szervezet irányítása alatt állt, tucatnyi kormányt vont be, és egy visszatérő program része volt, amely jogilag kötelező érvényű kötelezettségeken alapult. Így a szimulációból politikai irányítási eszköz lett.
Ezen a ponton a kontextus még érzékenyebbé válik. Az úgynevezett Epstein-akták legújabb publikációi ugyanis új fényt vetnek az ilyen pandémiás narratívák mögött álló ideológiai és személyi hálózatokra. Egy e-mail-váltásból kiderül, hogy Jeffrey Epstein, Bill Gates, Larry Cohen és más szereplők már évekkel korábban megvitatták a pandémiás forgatókönyveket, a digitális egészségügyi rendszereket és a neurotechnológiákat. Ezekben az e-mailekben nem a közegészségügyi elővigyázatosságról van szó, hanem „teljesítendő feladatokról”: fehérkönyvekről, tervrajzokról, műszaki specifikációkról.
Konkrétan említésre kerülnek a személyes egészségügyi adatok kezelésére szolgáló digitális rendszerek koncepciói, a neurotechnológiai alkalmazások krónikus és degeneratív betegségek esetén, valamint a neurotechnológia nemzetbiztonsági kérdésként való besorolása.
Különösen tanulságos az a kifejezett utalás, amely a pandémiás szimulációkra vonatkozó követési ajánlásokra és műszaki specifikációkra vonatkozik.
Epstein aktívan felajánlotta segítségét ebben a kérdésben.
Ezek a dokumentumok ellentmondanak a későbbi nyilvános narratívának, miszerint a COVID-19 meglepetésként érte az embereket. Bill Gates a pandémia kitörése után lényegében kijelentette, hogy „nem szimuláltak” és „nem gyakoroltak”. A rendelkezésre álló e-mailek arra utalnak, hogy pontosan az ellenkezője történt – szoros együttműködésben magánalapítványok, technológiai elit és politikai döntéshozók között.
A kép még problematikusabbá válik, ha figyelembe vesszük a személyi folytonosságot. Bill Gates évek óta szoros kapcsolatban áll a WHO-val, egy olyan szervezettel, amelynek költségvetése jelentős részben célhoz kötött magánadományokból származik – többek között a Gates-hez közeli struktúrákból. Ugyanakkor Gates központi szereplője a globális vakcina-programnak, a génmódosításnak, az univerzális vakcina-projekteknek, valamint a digitális identitás- és egészségügyi megoldásoknak.
Gates, illetve a mögötte álló oltóanyagipar befolyása a politikára az egymást követő amerikai kormányok alatt is meglepően stabil maradt. Gates Barack Obama elnöksége alatt megkapta a Presidential Medal of Freedom kitüntetést, Donald Trump elnöksége alatt hivatalos eseményeken vett részt, és saját állítása szerint továbbra is együttműködik a jelenlegi kormánnyal génmódosítási projektekben. Ezzel párhuzamosan Robert F. Kennedy Jr. – akit sokan a vakcinapolitika kritikusaként tekintenek – bejelentette egy univerzális vakcina kifejlesztését, amely a Biden-kormány alatt indult és Gates pénzügyi támogatásával valósult meg. A projekt vezető tudósai korábban szorosan együttműködtek Anthony Fauci-val.
Mindez egy olyan képet ad, amelyet nehéz figyelmen kívül hagyni. A pandémiás szimulációk, a vakcinafejlesztés, a digitális egészségügyi infrastruktúra és a neurotechnológiai kutatás nem egymástól elszigetelten, hanem összefüggő programként halad.
A WHO már nem csak tanácsadó egészségügyi szervezetként működik, hanem egy globális kormányzási struktúra központjaként, amely mélyen beavatkozik a nemzeti döntéshozatali folyamatokba.
A döntő kérdés tehát nem az, hogy alapvetően értelmes-e a egészségügyi válságokra való felkészülés. A kérdés az, hogy ki határozza meg, mi is az a válság, ki ellenőrzi az eszközöket, és ki profitál az állandó riadókészültségből. Ha a szimulációkat már nem hipotetikus gyakorlatokként, hanem a „következő világjárvány” előrejelzéseként kommunikálják, akkor elmosódik a határ a megelőzés és a biztosan jövő pandémiára való felkészülés között.
A Crystal példázza ezt a paradigmaváltást. Nem az egyes gyakorlatok aggasztóak, hanem az együttműködés a hatóságként fellépő WHO, a magánbefektetők, a technokratikus megoldások és a külső előírásokhoz egyre inkább igazodó politikai osztály között. Ebben a rendszerben a pandémiákat már nem kivételes eseményeknek tekintik, hanem visszatérő irányítási eseményeknek.
A közvélemény nagyrészt kívül marad. Magyar nyelven néhány fészbuk-bejegyzéstől eltekintve semmi tájékoztatás nem olvasható a Crystalról. Ami csak egyet jelent. A főáramú sajtó irányítás alatt áll, és az irányítók nem akarják, hogy a lakosság tudomást szerezzen a gyakorlatról. Esetleg többen föltennék a kérdést, hogy valódi, spontán járványkitörésről vagy megrendezett kirobbantásról van szó.
A következő világjárványt nem csak várják – már be is gyakorolták.
Forrás: Uncut-News.
2026. február
Közzéteszi:
Király József
