A hirtelen csecsemőhalál (sudden infant death syndrome, röviden SIDS) továbbra is az egyik legtragikusabb és legrejtélyesebb jelenség a csecsemőgyógyászatban. Míg a hivatalos szervek hosszú ideig elsősorban az alvási testhelyzetet és a környezeti tényezőket emelték ki kockázati tényezőként, a szakértők már régóta egy olyan lehetséges tényezőre irányítják a figyelmet, amely sok esetben időben szorosan összefügg a halálesetekkel: az oltásokra.
Így számolt be nemrég egy nagy amerikai városból származó volt rendőrnő, aki „Jennifer” keresztnéven szerepel, a 2003 és 2010 közötti időszakban mintegy 250 SIDS-eset kivizsgálása során szerzett tapasztalatairól. Férjével együtt egy visszatérő mintát állapítottak meg a rendőrségi jelentésekben: az érintett csecsemők körülbelül fele az oltás után 48 órán belül halt meg, további esetek egy héten belül.
Különösen szembetűnő volt ez a minta a hat hónapos csecsemők esetében. Bár a rendőrségi jelentések rögzítették az oltásokat, ezek az információk nem szerepeltek a törvényszéki orvosok boncolási jegyzőkönyveiben. „Nekem ez nem állt össze” – magyarázza Jennifer a The Defendernek. Hozzátette, hogy családja védelme érdekében titokban tartja vezetéknevét és lakhelyét:
„A gyógyszeripar nem akarja, hogy ilyen titkok nyilvánosságra hozatala fenyegetést jelentsen számára. Sokgyermekes anya vagyok, és gyermekeim biztonsága, a családom biztonsága számomra a legfontosabb. Elsősorban egy oroszlánnő vagyok.”
Jennifer hangsúlyozza, hogy eleinte nem kételkedett a védőoltások biztonságosságában, amíg a dokumentumokban feltűnő mintázat fel nem keltette a gyanúját:
„Mi a legfontosabb közös pont ezekben az esetekben, mi az a visszatérő téma ezeknél a csecsemőknél? Hogy nemrég kaptak védőoltást.”
A rendőrnő emellett beszámol egy gyermekorvossal folytatott beszélgetésről is, aki elismerte az oltások kockázatait, és megosztotta saját megfigyeléseit, köztük egy olyan esetet, amikor egy csecsemő a hepatitis B elleni oltás után egy nappal meghalt. Az orvos elmondta, hogy a beoltatlan gyermekek aktái gyakran nagyon vékonyak, míg az oltott gyermekeké számos bejegyzést tartalmaz. Hivatkozott továbbá az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (American Academy of Pediatrics) utasításaira is, amelyek szerint a feltételezett oltási reakciók esetén el kell terelni a figyelmet, és azokat véletlennek kell beállítani.
Ezek a leírások egybeesnek Neil Z. Miller kutató elemzéseivel. Egy 2021-ben publikált, de később a Journal Toxicology Reports-ból eltávolított tanulmányban a kutató a VAERS 1990 és 2019 közötti adatait elemezte. E szerint a bejelentett csecsemőhalálesetek 58 százaléka az oltás után három napon belül, 78,3 százaléka pedig hét napon belül következett be.
Miller arra a következtetésre jut, hogy az eredmények ok-okozati összefüggésre utalhatnak. Élesen bírálta a tanulmány eltávolítását:
„Munkám legfontosabb megállapításai – a halálesetek időbeli felhalmozódása az oltás közvetlen utáni időintervallumban, a SIDS-arányok történelmi emelkedése a nemzeti oltási kampányok bevezetését követően, valamint a teljes irodalmi áttekintés – továbbra is cáfolhatatlanok. Senki sem foglalkozott az adatokkal. Egyszerűen eltüntették a tanulmányt.”
Ebben az összefüggésben figyelemre méltó Miller tudományos tanulmánya is, amely 2012-ben jelent meg a Human & Experimental Toxicology szakfolyóiratban, és amely a következő figyelemre méltó összefüggést tárja fel: minél több gyermeket oltanak be az USA-ban, annál több – statisztikailag szignifikáns mértékben – kórházi felvétel és haláleset fordul elő.
Egy évvel korábban egy ugyanabban a folyóiratban megjelent cikk, amelyet szintén Miller írt, nem kevésbé pikáns tényt tárt fel: az egy évnél nem idősebb gyermekek halálozási aránya egy országban annál magasabb, minél többet oltottak be ott.
A vizsgálat során nem kevesebb, mint 34 országot hasonlítottak össze, köztük számos vezető iparosodott országot, mint például az USA-t, Németországot, Nagy-Britanniát, Franciaországot, Dániát, Svédországot, Japánt, Kanadát vagy Ausztráliát.
A legmagasabb volt a csecsemőhalandóság az USA-ban – vagyis abban az országban, ahol az egy főre jutó egészségügyi kiadások magasabbak, és ahol többet oltanak, mint bárhol máshol a világon. Kifejezetten a hirtelen csecsemőhalálról vagy bölcsőhalálról többek között a következőket írják:
„A mai oltási programok bevezetése előtt a »bölcsőhalál« olyan ritka volt, hogy nem is szerepelt a csecsemőhalandósági statisztikákban.”
A kritikusok valóban arra is rámutatnak, hogy a hivatalos SIDS-diagnózis csak az 1960-as évek végén jelent meg, időben párhuzamosan az oltások kiterjesztésével. 1979-ig a nemzetközi betegségosztályozás (ICD) még a profilaktikus oltásokkal összefüggő haláleseteket is külön kategóriaként vezette – ezt a rubrikát később törölték. Néhány amerikai állam, például Oklahoma és Louisiana, időközben olyan törvényeket fogadott el, amelyek kötelezik a törvényszéki orvosokat, hogy a váratlan csecsemőhalálesetek boncolási jegyzőkönyveiben dokumentálják az oltásokat.
2024 elején pedig közzétettünk egy cikket egy tanulmányról, amely szintén alátámasztja azt a tézist, hogy az oltások a hirtelen csecsemőhalál lehetséges okai lehetnek. A tanulmány szerint a görcsrohamok döntő tényezők a „hirtelen csecsemőhalál” esetében. Más tanulmányok viszont azt mutatják, hogy a lázgörcsök drasztikusan növelik a hirtelen és váratlan halál valószínűségét. A láz és a görcsök pedig a vakcinázás legismertebb mellékhatásai közé tartoznak.
Egyébként úgy tűnik, hogy a felnőtteket is érinti ez a probléma. Így 2022 júniusában közzétettünk egy cikket arról, hogy a „hirtelen felnőttkori halál szindróma” (Sudden Adult Death Syndrome) „most már a mainstream médiát is foglalkoztatja”. A rendelkezésre álló adatok egyértelműen alátámasztják azt a gyanút, hogy a COVID-„oltás” lenne ennek a szindrómának az oka.
2026. július
Közzéteszi:
Király József
