Forrás: A COVID volt a modern történelem legnagyobb közpénzekkel elkövetett csalása az Egyesült Királyságban
A brit kormány 10,9 milliárd GBP veszteséget ismer el csalások miatt a Covid-támogatási programok keretében. A vizsgálatok azonban kimutatták, hogy valószínűsíthetően 37 milliárd GBP veszett el a Covid-csalások miatt. 
Négy évvel ezelőtt már figyelmeztettünk a Covid-csalásokra. Utólag a kormány is egyetért ezzel
2026 júniusában a kormány csendben közzétette válaszát a Covid-csalás elleni biztos jelentésére. Ez a dokumentum sokkal több figyelmet érdemel, mint amennyit kapott. A 28 oldalas jelentés egy rendkívüli beismerést rejt: a brit állam szisztematikusan felkészületlen volt a modern történelem legnagyobb, az államkincstárt érintő csalására.
Négy évvel ezelőtt, 2022 novemberében a Trust the Evidence részletes vizsgálatot tett közzé a Covid-csalásról. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a veszteségek valószínűleg jóval nagyobbak lesznek, mint a hivatalos becslések, hogy a csalásellenes ellenőrzéseket a túlzott lelkesedés miatt elhanyagolták, hogy a felelősség Whitehall egészére oszlik, hogy a Companies House a csalás akadálya helyett annak elősegítőjévé vált, és hogy a kormánynak hiányzott mind az akarat, mind az intézményi mechanizmus a lopott összegek visszaszerzéséhez.
A kormány időközben szinte mindegyik érvet elfogadta.
Jó érzés, ha igazunk van; kevésbé jó érzés viszont, hogy négy évbe telt, mire ez megtörtént.
A hivatalos becslés szerint a Covid-támogatási programokban elkövetett csalások és hibák miatt 10,9 milliárd GBP veszteség keletkezett, bár a Közszféra Csalásellenes Hatóság elismeri, hogy a tényleges veszteségek valószínűleg ennél magasabbak. Eddig mindössze 1,8 milliárd GBP-t sikerült visszaszerezni.
De itt van az első probléma.
A kormány továbbra is egy rendkívül konzervatív számviteli keretrendszerre támaszkodik. Az egyes rendszereken belül igazolható veszteségeket veszi számításba, de nem veszi figyelembe azt a szélesebb körű csalási ökoszisztémát, amely akkor virágzott fel, amikor a szokásos ellenőrzéseket felfüggesztették.
Elemzésünk más megközelítést követett: bizonyítékokat gyűjtöttünk a Nemzeti Számvevőszék jelentéseiből, a Közpénzügyi Bizottság meghallgatásairól, a Pénzügyminisztérium bizonyítékaiból, Lord Agnew vallomásából, a HMRC adataiból, a Companies House irataiból, az Action Fraudtól, az információszabadságról szóló törvény alapján benyújtott kérelmekből, valamint a korabeli nyomozási beszámolókból. Ahelyett, hogy minden projektet külön-külön vizsgáltunk volna, a pandémiával kapcsolatos kiadások teljes képét elemeztük.
A kialakuló kép riasztó volt.
Becslésünk szerint a veszteségek hitelesen elérhetik a
pandémiával kapcsolatos 370 milliárd GBP kiadás 10 százalékát – azaz körülbelül 37 milliárd GBP-t .
Ez a becslés nemcsak az azonosított csalásokat foglalta magában, hanem a hitelesítési rendszerek eltörlésének, az önigazolás ösztönzésének, a 100 százalékban államilag támogatott hitelek bevezetésének, a szociális segélyek ellenőrzésének enyhítésének, valamint több ezer új vállalkozás minimális ellenőrzés melletti engedélyezésének előre látható következményeit is.
Ezt a becslést akkoriban spekulatívnak bírálta a közvélemény. Valójában a kormány panaszt nyújtott be, és ügyelt arra, hogy ne az Oxfordi Egyetem álljon mögötte – ehelyett csupán a két öreg fickó [Carl Heneghan és Tom Jefferson] állt mögötte.
Ennek ellenére a kormány saját jelentése most gyakorlatilag minden olyan mechanizmust elfogad, amely elemzésünk alapját képezte.
Elismeri, hogy a csalásellenes ellenőrzések nem voltak beépítve a vészhelyzeti tervekbe. Elfogadja, hogy a válsághelyzeti döntések nem jelentettek hatékony kihívást. Elismeri, hogy a minisztériumok közötti adatcsere nem volt megfelelő. Reformokat javasol a Companies House számára. Kiterjeszti a csalás elleni küzdelemre vonatkozó hatásköröket. Szakosodott nyomozócsoportokat állít fel. Létrehoz egy független felügyeleti szervet. Úgy módosítja a Pénzügyminisztérium irányelveit, hogy a jövőbeli vészhelyzeti tervek már a kezdetektől fogva figyelembe vegyék a csalás kockázatát.
Más szavakkal: a mai hivatalos reformprogram meglepően hasonlít a tegnapi nem hivatalos diagnózishoz.
Az egyik legszembetűnőbb példa a Companies House-t érinti.
2022-ben elemeztük a cégalapítási adatokat, és megállapítottuk, hogy több tízezerrel több vállalatot alapítottak, mint amit a korábbi trendek jósoltak volna, miközben a cégfelszámolások ideiglenesen visszaestek, így közel 400 000 további vállalat került bejegyzésre a nyilvántartásba. Soha nem állítottuk, hogy mindez csalás volt. De pontosan olyan rendellenességeket jelentettek, amelyek sürgős kivizsgálást igényeltek, mivel egybeestek olyan tervekkel, amelyekhez alig kellett több, mint egy e-mail-cím és egy újonnan bejegyzett vállalat ahhoz, hogy adófizetőknek járó támogatásokat kapjanak.
A kormány most már elismeri, hogy a jövőbeli csalások megelőzése érdekében elengedhetetlen a vállalkozások nagyobb átláthatósága. Nem ment olyan messzire, mint ahogyan azt a biztos javasolta, de még a részleges elfogadása is figyelemre méltó eltávolodást jelent a pandémiás éveket jellemző önelégültségtől.
Ugyanilyen tanulságos Lord Agnew bizonyítékainak kezelése is.
Amikor 2022-ben lemondott, és a Pénzügyminisztérium csalásellenes erőfeszítéseit „Dad’s Army”-nak nevezte, sokan retorikai vitának tekintették a kritikát. Mi viszont figyelmeztetésnek tekintettük ezt valakitől, aki belülről látta a kormányzati gépezetet. Kijelentései rávilágítottak a felelősségek széttagoltságára, a tapasztalatlan döntéshozókra és az alapvető ellenőrzések elmulasztására, amelyek csupán néhány napos késedelmet okoztak volna a kifizetésekben.
A Skynews 2023. januárjában 21 milliárd GBP-re becsülete a kovid-csalás okozta veszteségeket.
Közzétevő: A tényleges veszteség az összes, kovid- és koronahisztériával kapcsolatos ráfordítások teljes összegével (370 milliárd GBP) egyezik meg.
2026. július
Közzéteszi:
Király József
