Tamiflu – árt vagy használ?

A kormányok milliárdokat költöttek a készletezésére, a WHO felvette az alapvető gyógyszerek listájára, az orvosok pedig rutinszerűen írták fel súlyos állapotú influenzás betegeknek, abban a feltételezésben, hogy megelőzheti a szövődményeket és életeket menthet.

Eddig azonban egyetlen randomizált vizsgálat sem hasonlította össze a Tamiflut egy másik vírusellenes szerrel kritikus állapotú betegek esetében.

A nemzetközi REMAP-CAP-vizsgálat most megvizsgálta ezt a feltételezést – és nem talált semmilyen előnyt.

A laboratóriumi vizsgálattal megerősített influenzával rendelkező 442 kritikus állapotú beteg közül, akik öt napig, tíz napig vagy egyáltalán nem kaptak vírusellenes szert, az eredmények egyértelműek voltak.

A Tamiflu-t kapó betegek körülbelül 20%-a halt meg 90 nap elteltével, szemben a vírusellenes szert nem kapók körülbelül 14%-ával.

A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a Tamiflu „hatástalan, és nagy valószínűséggel növeli a 90 napos halálozást”, ezért nem szabad többé rutinszerűen adagolni súlyos állapotú, szezonális influenzás betegeknek.

Az új eredmények a Tamiflu problémás történetének legújabb fejezetét jelentik.

A megjelenése körüli felhajtás

A Tamiflu az 1990-es évek végén jelent meg, meggyőző ígérettel. A gyógyszer gátolta a neuraminidázt – egy olyan enzimet, amelyet a vírus használ a fertőzött sejtekből való terjedéshez.

A logika az volt, hogy ha a gyógyszer lassítja a vírus terjedését, és enyhíti az influenza okozta fájdalmakat, lázat és fáradtságot, akkor talán a súlyos szövődményeket, a kórházi kezeléseket és a haláleseteket is megelőzheti.

Könnyű volt eladni. Ahogyan az antibiotikumok képesek voltak kezelni a bakteriális fertőzéseket, úgy az vírusellenes gyógyszerek is azt ígérték, hogy ugyanezt teszik a vírusfertőzések esetében.

A 2009-es sertésinfluenza-járvány idején ez a remény közpolitikává vált. A Tamiflu-eladások meghaladták a 3 milliárd dollárt, és a kormányok hatalmas vésztartalékokat halmoztak fel.

Amikor 2015-ben az Australian Broadcasting Corporation (ABC) egyik dokumentumfilmjéhez kutattam a gyógyszer után, kiderült, hogy Ausztrália egyedül mintegy 380 millió dollárt költött antivirális gyógyszerek felhalmozására.

A kormányok nem azért költenek ennyi pénzt, hogy néhány órával enyhítsék az influenza tüneteit. Biztosítást vásároltak egy olyan világjárvány ellen, amely túlterhelheti a kórházakat és emberéleteket követelhet.

De volt egy probléma. A Tamiflu-val kapcsolatos kutatási eredmények nagy része a gyártó, a Roche kezében maradt, és soha nem került nyilvánosságra.

A Cochrane Collaboration kutatói az első elemzésük közzététele után fedezték fel a problémát.

„Amikor az első elemzést végeztük, minden egyszerű volt. Csak a közzétett adatokat vizsgáltuk. Azok azt mutatták, hogy a gyógyszer csökkenti a szövődmények kialakulásának kockázatát, és enyhíti a tüneteket is” – mondta nekem akkor Chris Del Mar professzor.

Aztán rájöttek, hogy vannak olyan tanulmányok, amelyeket még nem láttak.

„Amikor alaposan megvizsgáltuk az adatokat, aggodalmunkra ad okot, hogy esetleg szelektív kiválasztás történt a publikált és a nem publikált tanulmányok között” – mondta Del Mar.

„Azon tűnődtünk, hogy hány tanulmány maradt örökre publikálatlan.”

A Cochrane a Roche-tól kérte a közzé nem tett adatokat, de a vállalat ezt megtagadta azzal az indokkal, hogy a nyilvánosságra hozatal példátlan lenne, és jogi, valamint a betegek adatainak bizalmas kezelésével kapcsolatos aggályokra hivatkozott.

A Cochrane ezután összefogott a The BMJ-vel, amelynek akkori főszerkesztője, Dr. Fiona Godlee nyilvános kampányt indított a hozzáférés követelése érdekében.

Godlee számára a Tamiflu „ikonikus” esetté vált.

A kormányok milliárdokat költöttek a gyógyszer felhalmozására, milliók szedték, és mégis a döntések független értékeléséhez szükséges bizonyítékok nagyrészt hozzáférhetetlenek maradtak.

„Nem csupán 15, hanem 123 tanulmány létezik a Tamiflu-ról, amelyek közül 74-et teljes egészében a Roche finanszírozott és ellenőrzött; az adatok a Roche birtokában vannak” – mondta Godlee 2013-ban egy brit parlamenti bizottság előtt.

„Kezdünk rájönni, milyen őrült ez a helyzet: nagyon-nagyon részleges, hiányos, félrevezető képet kapunk számos gyógyszer hatékonyságáról.”

Ő a következményeket a Tamiflu-nál sokkal tágabb körben vizsgálta.

„Úgy gondolom, nagyon nehéz megmagyarázni, miért nem minősül helytelen magatartásnak a gyógyszeripar részéről az, hogy évek óta visszatartja az adatokat” – mondta. „Egy tudományos kísérletben az adatok visszatartása helytelen magatartásnak minősül.”

„Itt a betegek egészségéről és a közegészségügyről van szó, és feltétlenül szükségünk van minden olyan tanulmány adataira, amelyet a nyilvánosság előtt végeznek.”

Hiányzó bizonyítékok kerülnek napvilágra

Évekig tartó nyomásgyakorlás után a Roche végül közzétette az alapul szolgáló anyagokat. Amikor a Cochrane újraértékelte a kiterjedtebb bizonyítékalapot, a kép jelentősen megváltozott.

A Cochrane frissített elemzése azt mutatta, hogy a Tamiflu kevesebb mint egy nappal rövidítette a tünetek időtartamát, de nem csökkentette a kórházi tartózkodás időtartamát, míg a súlyos influenza-szövődményekre vonatkozó bizonyítékok megbízhatatlanok voltak.

Del Mar egyszerűen fogalmazott.

„Lehet, hogy ez a gyógyszer valójában csak egyfajta drága aszpirin. Egyszerűen csak jobb közérzetet biztosít.”

Ekkor azonban a Tamiflu már mélyen beágyazódott az orvostudományba és az egészségügyi politikába.

Az „etikátlan” érv

Ez újabb problémát jelentett.

2015-ig az influenza-szakértők azzal érveltek, hogy etikátlan lenne súlyos betegeket véletlenszerűen placebócsoportba osztani, mivel a neuraminidáz-gátlók már bevett kezelésként voltak elterjedve.

Godlee felismerte az érvelés hibáját.

„Lényegében egy olyan gyógyszerbe vetünk bizalmat, amely elfogult, szelektált információkon alapul” – mondta nekem.

„És ennek az úgynevezett gyógyszerbe vetett bizalomnak a következményeként hirtelen már nem vagyunk képesek a valós helyzetben placebóval szemben tesztelni.”

Következtetése egyértelmű volt.

„Ez egy téves hit a gyógyszerben, ami megakadályozza, hogy valóban jó bizonyítékokat szerezzünk arra vonatkozóan, hogy ez a gyógyszer hat-e vagy sem” – mondta Godlee.

Több mint egy évtizeddel később a REMAP-CAP kutatói ugyanazzal a problémával szembesültek.

Néhány részt vevő kórház nem volt hajlandó betegeket a „nem antivirális csoportba” sorolni, mert az orvosok etikátlannak tartották a Tamiflu megtagadását.

Amikor végül elvégezték a vizsgálatot és elvégezték az összehasonlítást, a vírusellenes gyógyszert nem szedő csoportban volt a legalacsonyabb a halálozási arány.

Ez az eredmény ellentmondott az évek óta folyó megfigyeléses tanulmányoknak, amelyek a Tamiflu-t a kórházba került influenzás betegek jobb túlélési arányával hozták összefüggésbe.

A REMAP-CAP kutatói szerint ezeket a korábbi tanulmányokat valószínűleg olyan betegek közötti különbségek befolyásolták, amelyeket a kutatók nem tudtak teljes mértékben megmagyarázni.

Del Mar már évekkel korábban figyelmeztetett arra, hogy ne támaszkodjunk ilyen tanulmányokra.

„A megfigyelési adatok – különösen ilyen rossz minőségűek – felhasználása nem jó módszer arra, hogy megválaszoljuk a kérdést, hat-e egy gyógyszer vagy sem” – mondta.

És akkor jött a COVID

A COVID-19 idején az antivirális gyógyszerek ismét előtérbe kerültek, a sürgősség, a politikai nyomás és a kezelések iránti hatalmas kereslet ellenére.

A remdesivirt áttörésként ünnepelték, miután az első eredmények arra utaltak, hogy a kórházba került betegek gyorsabban gyógyultak meg.

A kormányok siettek biztosítani az ellátást, de a sokkal nagyobb léptékű WHO SOLIDARITY-vizsgálat később alig vagy egyáltalán nem mutatott hatást a halálozásra, a lélegeztetésre vagy a kórházi tartózkodás időtartamára.

Aztán jött a molnupiravir.

2021-ben a Merck egy közbenső elemzésben bejelentette, hogy új COVID-19-tablettája 50%-kal csökkentette a kórházi kezelések számát vagy a halálozást. Ausztrália gyorsan 300 000 kúrát rendelt, az amerikai kormány pedig 1,7 milliót vásárolt.

Amikor a teljes tanulmány eredményei megérkeztek, a látszólagos haszon jelentősen csökkent. Később a lényegesen nagyobb léptékű PANORAMA-tanulmány nem talált csökkenést a kórházi kezelésekben vagy a halálozásokban a magas kockázatú, beoltott felnőttek körében.

A Pfizer Paxlovid kezdetben erősebb adatokkal rendelkezett, és jelentősen csökkentette a kórházi ápolások számát vagy a halálozási arányt a magas kockázatú, beoltatlan személyek körében.

Ugyanezt a hatást azonban az oltott populációkban bizonyítani lényegesen nehezebb volt, mivel két közelmúltbeli randomizált vizsgálat nem talált csökkenést a kórházi ápolások számában vagy a halálozási arányban ezekben a populációkban.

Tanulságok a Tamiflu-ból

A Tamiflu története végső soron arról szól, mi történik, ha a bizalom megelőzi a bizonyítékokat.

A gyógyszernek volt egy hihető hatásmechanizmusa. A szelektíven közzétett tanulmányok biztatóak voltak. A kormányok milliárdokat költöttek a készletezésére. Az egészségügyi hatóságok elfogadták. Az orvosok standard kezelésnek tekintették.

Azonban a még nem publikált bizonyítékokhoz való hozzáférés révén kiderült, hogy az előnyei sokkal szerényebbek és bizonytalanabbak voltak, mint eredetileg feltételezték.

Ekkor azonban a Tamiflu iránti bizalom már annyira mélyen gyökerezett, hogy „etikátlannak” számított, ha kritikus állapotú betegektől megvonták.

Ez talán a Tamiflu-történet legfigyelemreméltóbb része. A Tamiflu-t soha nem tesztelték megfelelően, mégis az orvosok annyira meg voltak győződve a hatékonyságáról, hogy a kritikus állapotú betegeken végzett vizsgálatot etikátlannak tartották.

Godlee több mint egy évtizeddel ezelőtt „téves hiedelemnek” nevezte ezt.

Most, több mint 20 évvel azután, hogy a Tamiflu bevezetésre került a rutinszerű kezelésbe, a kutatók végre elvégezték azt a randomizált vizsgálatot, amelynek a súlyos állapotú influenzás betegeknél történő alkalmazását megelőznie kellett volna.

És nemcsak hogy nem találtak semmilyen hasznot – több beteg halt meg a Tamiflu szedése mellett, mint anélkül. A világjárványok mindig nyomást fognak gyakorolni a gyors cselekvésre, és a kormányok nem várhatnak tökéletes bizonyítékokra, mielőtt bármilyen döntést hoznak.

De ha milliárdokat költenek gyógyszerekre, és azokat millióknak adják be, annak kötelezően együtt kell járnia annak kiderítésével, hogy azok valóban hoznak-e a tőlük várt eredményeket.

A Tamiflu esetében ez a kérdés évtizedekig megválaszolatlan maradt. Nem kellene újabb világjárványra várni ahhoz, hogy ugyanazt a tanulságot levonjuk.

Forrás:

Egy új tanulmány szerint azok a betegek, akik Tamiflu-t szedtek, nagyobb valószínűséggel halnak meg, mint azok, akik nem szedték – derül ki a tanulmányból

Szerző: Maryanne Demasi, Ph.D., oknyomozó orvosi újságíró, előadó, valamint televíziós műsorvezető és producer.

Közzétevő emlékeztet rá, a Madárinfluenza – hogyan is volt ez 2006-ban? c. 2024-es bejegyzésében szolgáltatott háttér-információval Rumsfeld, USA korábbi védelmi miniszter és a Tamiflu-t gyártó Gilead Sciences összefonódásáról. Úgy tűnik, a legtöbb -vir végződésű pirula többet árt, mint használ. Persze ez csak véletlen.