 Kary Mullis neve nem ismeretlen honlapunk olvasói számára. Nos Mullisnak, a PCR-eljárás Nobel-díja feltalálójának kezdetben nem voltak kétségei a „HIV az AIDS oka” betegségelmélet felől. Egy alkalommal felkérik, ilyen minőségében írjon egy szakcikket „HIV”/AIDS témában. Mullis a tőle megszokott alapossággal nekilát megkeresni azokat a dokumentumokat, amelyek bizonyítják, hogy „a HIV az AIDS oka”. De gránitba ütközik. Senki sem tudja megadni neki a kért információkat, Dr. Gallo-t és Dr. Montagnier-t is beleértve. Egy szakértő azt mondja Mullisnak, hogy nincs is szüksége az eredeti műre, mindenki tudja, hogy a „HIV” az AIDS okozója. Évekig tartó eredménytelen kutatás után Mullis levonja a következtetést, miszerint ez „a 20. század legnagyobb orvosi botránya”. A kevés tudós egyikeként világosan felismerte, hogy a „HIV”/AIDS-elmélet „kollektív szuggesztión” alapul, amelynek szörnyű következményei vannak.
Rámutat: A „kombiterápia” beállításához használt PCR-eljárás, amellyel a szérum „vírusterhelését mérik”, szintén laboratóriumi manipulációkon alapul. Mullis többször is energikusan kijelentette, hogy a PCR nem alkalmas „HIV-vírusterhelés” mérésére. A PCR segítségével tetszés szerint sokszorosíthatja és dúsíthatja a legapróbb DNS-szekvenciákat. Ahhoz azonban, hogy ezeket a DNS-szekvenciákat egy specifikus vírushoz hozzá lehessen rendelni, a vírust először ténylegesen izolálni kellett volna, ami a „HIV” esetében nem történt meg. Mindenekelőtt ismerni kell a csakis az adott vírusra jellemző rövid génszekvenciát, az úgynevezett primert. Ha valaki ez utóbbit nem ismeri, akkor Mullis szerint a DNS-szekvenciák pontos hozzárendelése nem lehetséges, mivel a PCR „hátránya”, hogy ismert primer nélkül bármilyen típusú DNS-t sokszoroz egy nagyon érzékeny, de nemspecifikus módon. Ezenkívül a retrovírusok genomja RNS és nem DNS formájában van jelen. A „HIV-vírusterhelés” mérése során az RNS DNS-sé történő átalakítására használt módszereknek nagyon nagyok a hibalehetőségei és bizonytalansága. |
