E bejegyzés közzétevőjének nem volt sok kedve sem a szóban forgó írás átolvasásához, sem a közzétételhez. Első gondolata az volt, hogy lefordítja a kivonatot, és linkeli az igen hosszú, és szakmai előképzettséget igénylő substack-bejegyzést. Aztán mégis úgy döntöttünk, hogy lefordítjuk és közzétesszük. Az anyagban ugyanis egy szakmabeli biológus szedi ízekre a Pfizer/Biontech által forgalmazott vakcinát, de megkapják magukét az engedélyező hatóságok is. És ami elképzelhetetlen: A számos potenciális veszélyes mellékhatást felmutató oltóanyagot, amit a szerző következetesen löttynek nevez, nemcsak hogy engedélyezték, gyakorlatilag kötelezővé tették, hanem alkotóit még ki is tüntették a valaha-volt legrangosabb tudományos elismeréssel is. Hosszú bejegyzésünk során fogunk találkozni Merkely Béla nevével is, mint egy olyan szakcikk társszerzőjével, akinek, ha máshonnan nem, de legalább saját cikkéből tudnia kellett volna: Ezt az anyagot nemhogy kötelezni, de engedélyezni sem lett volna szabad.
Következzék a biológus Dr. Bine itt publikált írása.
Kivonat
1, A Pfizer eltitkolta azt a tényt, hogy…a kationos nanolipidek köztudottan CARPA-reakciókat okoznak. A CARPA-reakciók komplement-aktivált álallergiák, amelyek kiszámíthatatlanok, nem tesztelhetők, gyorsan vagy lassan jelentkezhetnek, és néha halálosak lehetnek. Az emberek 5-45%-ának van CARPA-reakciója a nanolipidekre, míg a penicillinre kevesebb mint 2%-nak. A probléma legalább 2014 óta ismert, valójában már korábban is.
2, A nanolipid-kolloidok a szervezet saját fehérjéiből koronát hoznak létre, amely személyenként eltérő, és erősen befolyásolja a termék hatását és a célpontot. Ez az Onpattro nevű, patisziran hatóanyagú nanaolipiddel történt összehasonlításból ismert.
3, A CARPA-probléma. A CARPA kiszámíthatatlan, ezért nem vizsgálható előre allergiateszttel.
4, A PEGilált nanolipid minősége befolyásolja a termék stabilitását és mellékhatásprofilját. DE legalább a PEG allergén potenciáljával foglalkoztak.
5, Az izomba adott injekció mélysége befolyásolja a termék célterületét. Ez 2015 óta ismert volt. 2021-ben síri hallgatás övezte.
1, Bevezetés
Az „Egy anya anatémája” blog nagyon jó munkát végzett a nanolipidekre vonatkozó bejegyzésében, még ha nem is értek velük minden pontban egyet. Ezért néhány dolgot óvatosabban fogalmazok meg a cikkemben, mint ő tette.
A 86 oldalas hírlevelük és szakértői véleményük azonban legalább 80 oldallal több, mint a német bírók befogadóképessége, akik lusta olvasók, és szó szerint tőmondatokra és rövid képfeliratokra fogékonyak csak. Ráadásul a német bíróságok magasról tesznek arra, hogy más országokban milyen szabályok érvényesek. Az én olvasóközönségem számára, amely meglepő módon nagyrészt jogászokból, orvosokból és politikusokból áll, újra kell fogalmaznom, másképp kell strukturálnom, és hozzá kell adnom néhány adatomat is, ami az „Egy anya anatémájában” nincs meg, és ismét jelentősen le kell csökkentenem a szintet, hogy még egy olyan bíró is megértse, aki a 11. osztály után abbahagyta a biológiát és a kémiát. Mindazonáltal ez a blog bibliográfiája az az alap, amelyre én építettem. Ezért azt javaslom, hogy aki az anyagot részletesebb, sok magyarázattal és laikusoknak szóló definícióval előnybe részesíti, az támaszkodjon az eredetire.
Mivel a szöveg jogászoknak szól, nem a szokásos módon lábjegyzetekkel idézek, hanem lábjegyzet helyett linkeket helyezek el a szövegben, ahogyan az valószínűleg Németországban szokás az ilyen dokumentumok esetében. Ez egy kicsit megkönnyíti az 1:1 másolást az ügyfeleim számára. Csak az iróniát és a szarkazmust kell eltávolítani.
2, Jelenleg a következő három kationos nanolipid engedélyezett orvosi felhasználásra
Jelenleg 3, véleményem szerint szerkezetileg nagyon különböző kationos nanolipid (ionizálható lipidek) engedélyezett humán orvosi felhasználásra (https://doi.org/10.1016/j.dmpk.2021.100424):
1, dlin-MC3-DMA (Onpattro): 1. dlin-MC3-DMA (Onpattro)
2, ALC-0315 (Comirnaty)
3, SM-102 (Spikevax)
Nem vagyok kémikus, de első pillantásra a három kationos nanolipid szerkezeti képletei eléggé különbözőnek tűnnek számomra.
Egyébként a Pfizer is ugyanígy látja.
Bár a Dlin-MC3-DMA és az ALC-0315 között szerkezetileg semmi közös nincs, eltekintve attól az általános ténytől, hogy mindkettő kationos nanolipid, a Pfizer a Dlin-MC3-DMA-t arra használta, hogy megmutassa, hogy az ALC-0315 ártalmatlan, és ezért nem végzett olyan vizsgálatokat, amelyekben csak az ALC-0315 toxicitását vizsgálták.
Tehát annyiban ártalmatlan, hogy a Dlin-MC3-DMA a májat, a lépet, a mellékveséket, a heréket és a nyirokcsomókat célozza meg, és ott okozhat problémákat, ami köztudott a Dlin-MC3-DMA-ról, amit sajnos nem mondtak ki kifejezetten. Talán azért is hagyták ki, mert az EMA ezt már tudta az Onpattro EPAR-jelentéséből.
Azt is elhallgatták az EMA elől, hogy az ALC-0315-öt korábban a Moderna használta körülbelül 2017-ig, amikor felismerték, hogy az ALC-0315 által okozott mellékhatások egyszerűen nem kezelhetők.
Bancel, a Moderna vezetője a következőképpen nyilatkozott erről a Forbes magazinban:
(https://www.forbes.com/sites/nathanvardi/2016/12/14/modernas-mysterious-medicines/#19ea9831730e).
Miért jellemezte Bancel az Acuitas ALC-lipideket „nem túl jónak”?
Megpróbáltak egy génterápiát kifejleszteni a Crigler-Najjar májbetegség ellen, egy olyan örökletes betegség ellen, amelyben a májban egy gén már nem működik megfelelően. A cél az volt, hogy ezt a gént helyettesítsék. Mivel az ALC-0315 a májat célozza, ez optimális kombináció volt. Sajnos az ALC-0315 rossz hatással volt a májra, és többszöri injekció beadása vált szükségessé. Ez majdnem tönkretette a Modernát, és a gyógyszer fejlesztését „határozatlan időre elhalasztották„. Ezért úgy döntöttek, hogy átállnak a vakcinákra.
A Moderna ekkor vált meg az Acuitas ALC platformjától, és kifejlesztette saját kationos nanolipidjeit, az SM platformot.
A Moderna által leselejtezett ALC-lipidek most már más vállalatok számára is elérhetőek voltak licenc alapján, míg a Moderna saját SM-lipidjei nem. Bár az ALC-lipidek ellenőrizhetetlen mellékhatásokat okoztak, a BioNTech ezért (kényszerből?) az egyetlen elérhető platform, az ALC platform mellett döntött, amely a Moderna szerint a következő mellékhatásokat okozhatja:
„LNP-ink részben vagy egészben hozzájárulhatnak az alábbi reakciók közül egy vagy több reakcióhoz: immunreakciók, infúziós reakciók, komplementreakciók, opsonizációs reakciók, antitestreakciók, beleértve az IgA, IgM, IgE vagy IgG reakciókat vagy ezek kombinációját, vagy egyes lipidek PEG-jeivel vagy az LNP-hez egyébként kapcsolódó PEG-ekkel szembeni reakciók. Vizsgálati termékeink bizonyos aspektusai akár az mRNS vagy a lipid immunválaszokat, akár a májban zajló utakon belüli nemkívánatos eseményeket vagy az mRNS vagy az LNP lebomlását okozhatják, ami jelentős nemkívánatos eseményeket eredményezhet egy vagy több klinikai vizsgálatunkban.”
(https://www.sec.gov/Archives/edgar/data/1682852/000119312518323562/d577473ds1.htm S. 33)
Meg kell hagyni, hogy a Moderna nyíltan és őszintén beszélt a lehetséges kockázatokról. A Moderna nem próbálta elfedni vagy elrejteni az ismert, nyilvánvaló adatokat. Más kationos nanolipidek kifejlesztésével próbáltak megküzdeni a problémával.
A BioNTech/Pfizer ezzel szemben a Dlin-MC3-DMA manőverrel titkolta el azt a tényt, hogy az ALC platform a mellékhatások szempontjából még problémásabb lehet, mint a Dlin-MC3-DMA. Inkább a két rossz közül a kisebbik rosszat választották. De azt is elfelejtették megemlíteni, hogy a Dlin-MC3-DMA annyira immunogén, hogy az Onpattro/Patisirannal kezelt betegeket előkezelni kell, és a gyógyszert nagyon lassú infúzióban (3 hetente) kell beadni.
„Előkezelés egy órával a beadás előtt intravénás dexametazon (10 mg), szájon át szedhető paracetamol/acetaminofen (500 mg), intravénás H2-blokkoló (pl. ranitidin 50 mg vagy famotidin 20 mg), intravénás H1-blokkoló (pl. difenhidramin 50 mg). A H1-blokkoló alternatívájaként: hidroxizin vagy fexofenadin 25 mg (szájon át) vagy cetirizin 10 mg (szájon át).” (https://www.ema.europa.eu/en/documents/assessment-report/onpattro-epar-public-assessment-report_.pdf)
Egy orvos barátom szerint úgy tűnik, hogy a H2-blokkolók jelenleg nem kaphatók Németországban. További kommentár fölösleges. 
Miért kapták az Onpattro-val (amiloidózis elleni gyógyszer) kezelt betegek előzetesen mindezeket a gyógyszereket?
Az úgynevezett CARPA = infúziós reakciók = komplementreakciók miatt, amelyeket a Moderna a tőzsdei jelentésében is kifejezetten megemlít.
Ezt a tényt figyelembe vették a COVID-19 oltottaknál?
Az oltandó személyeket előkezelték?
Tájékoztatták-e őket előre az, az EMA-t és az FDA-t az ismert, várható infúziós reakciókról, azaz komplementreakciókról, azaz CARPA-ról?
Ellenkezőleg, az embereknek még azt is tanácsolták, hogy ne szedjenek paracetamolt holott ez csak egy a sok gyógyszer közül, amelyet ELŐTTE kellett volna szedni, a CARPA-reakció megelőzése érdekében.
A Science 2020 decemberében számolt be a PEG és a CARPA problémáról, amely akkor már 8 ember halálát okozta.
Ezért a PEG és a gyors allergiás reakciók miatt bevezették a 30 perces várakozási idő szabályt. Csakhogy: a CARPA reakciók kialakulása is hetekig tarthat, és nem feltétlenül a PEG, hanem a kolloid szerkezete is kiválthatja.
3, A CARPA probléma
Itt idézünk Szebeni János – A komplement aktivációval kapcsolatos pszeudoallergia: nanomedicinák és biológiai anyagok által kiváltott stresszreakció a vérben – c. írásából.
„A különböző nanotechnológiával feljavított (liposzómás, micelláris, polimer-konjugált) és fehérje alapú (antitestek, enzimek) gyógyszerek intravénás injekciója túlérzékenységi reakciókhoz (HSR), más néven infúziós, vagy anafilaktoid reakciókhoz vezethet. Az enyhe vagy súlyos allergiás tünetek molekuláris mechanizmusa esetenként eltérő lehet, és többnyire nem ismert, azonban sok esetben a komplement (C) rendszer aktiválódása a fő ok, vagy hozzájáruló tényező.
A C-aktivációval összefüggő HSR-ek, a nem-IgE-mediált pszeudoallergia (CARPA) klinikai jelentősége a kiszámíthatatlanságában és esetenként halálos kimenetelében rejlik.CARPA a komplement aktivált reakció álallergiát jelenti.
A CARPA kiszámíthatatlan, ezért nem vizsgálható előre allergiateszttel (ami az IgE lenne), és a CARPA halálos kimenetelű lehet.”
IgE, komplement reakció, infúziós reakció,… ez valahogy ismerősen hangzik a Moderna tőzsdei jelentéséből.
Az ebben a dolgozatban, illetve a táblázatban szereplő tünetek némelyike ismerősnek tűnik a kovid-„lötty” mellékhatáslistájából.
Az ábrán szereplő tünetek némelyike azonban leválási (shedding) tünetként is ismert. Személyesen tudom, hogy a lipidekre reagálok, de a tüskefehérjére nem, egy sérült fiolával való érintkezés miatt. A fenti listából a tüneteim a következők: Köhögés (alacsony dózisban), szédülés, fejfájás (ha többet kapok), és ha túl sokat kapok, akkor rendszeres lesz (tavaly a nyaraláson kétszer jutottam el súlyos állapotig: Láz, hidegrázás, izzadás és egy hétig ágyban fekvés.)
Ilyenkor kérdezem magamtól, hogy ha fölvettem volna a löttyöt… valószínűleg már nem élnék, vagy legalábbis valószínűleg csúnya CARPA reakciót alakítottam volna ki, ha a legkisebb mennyiségű inhalált lipid is elég ahhoz, hogy tüneteim legyenek.
Mi befolyásolja a CARPA reakciót, tehát mit kellene kerülnöm, hogy ne legyenek ilyen súlyos hatásai?
És mit tettek?
Pozitív vagy negatív nettó felületi töltés?
„ […] a lipid-mRNS arány és így a nettó felületi töltés nagymértékben befolyásolja a vakcina eloszlását. Míg a pozitív töltésű lipidrészecske elsősorban a tüdőt célozta meg, addig a negatív töltésű részecske a másodlagos nyirokszövetekben és a csontvelőben lévő DC-ket.”
A célpontok tehát feltételezhetően a negatív töltésű dendritikus (elágazó) sejtek voltak. A valóban semleges részecskék létrehozásához a pozitív lipid és a negatív modRNS NAGYON pontos keverési arányára lenne szükség. Ezt pontosan eltalálni inkább a szerencse műve, azt hiszem. Tehát a kolloidok vagy pozitív vagy negatív töltésűek, néha talán még semlegesek is.
Ami a liposzómák méretét illeti, nagyvonalúak voltak:
melyek valójában elég kicsik ahhoz, hogy az immunrendszer ne pörögjön fel túlságosan, ha tényleg betartják a méretadatokat.
Endotoxinok: Jelenleg heves vita folyik a Substackon arról, hogy a CARPA-reakciót kizárólag az LNP-k, vagy az LNP-khez kötött endotoxin-szennyeződés, illetve endotoxinok okozzák-e, amelyek így a korona részét képezik.
Ezt nem lehet teljesen elvetni. Létezik egy kísérlet patkányokon, amelyeket Karikó szerint helyesen tisztított, nem kódoló mRNS-sel töltöttek fel, hogy minimalizálják az immunogenitásukat. Főleg a CARPA-n kívüli, veleszületett immunrendszer általi gyulladást tapasztaltak. A megfigyelt szövetkárosodás azonban így is jelentős volt, és megemlítik ugyan a CARPA-reakciókat a tanulmányban, de nem nevezik meg, mint kiváltó okot (https://doi.org/10.1016/j.isci.2021.103479).
AZONBAN:
A klasszikus vakcinákban lévő endotoxinok lényegesen magasabb koncentrációban engedélyezettek és elfogadottak (https://doi.org/10.1002/jps.22267), mint a modRNA termékekben.
Mégha egyszer is túllépnék a határértékeket a mumpsz vakcina esetében, az csak arra az egy tételre vonatkozna a bíróságon, és nem delegitimálná a modRNS platformot.
Az, hogy az endotoxinok vagy a lipidek váltják-e ki a CARPA-t, számomra jelenleg pusztán elvi tudományos kérdés, amelynek nincs gyakorlati jelentősége a bíróságon, mivel a jelenleg forgalomban lévő termékeknél nehéz a kettőt egyértelműen megkülönböztetni.
Ami az aggregátumokat illeti, a BioNTech/Pfizer nagyon elszúrta, amikor foszfátpufferrel kezdett dolgozni, ami szükségszerűen pelyhesedéshez, azaz aggregációhoz vezet (https://doi.org/10.56098/ijvtpr.v3i1.68), különösen, ha nátrium-kloriddal hígítanak. A BioNTech ezt legalább 2013 óta nagyon jól tudja (https://patents.google.com/patent/US20150086612A1/en).
Magas koleszterintartalom a membránban? Ha a koleszterin kikristályosodik a termékben (utólag, szűrés után?), és jól látható egy tanulómikroszkóp alatt, akkor ez magasnak tekinthető (https://expertcouncil.one/wp-content/uploads/2023/03/AG-Impfstoffe-erste-Ergebnisse-Juli-2022_expertcouncil_one.pdf).
DSPE-vel pegilált liposzómák, közvetlen találat mindhárom engedélyezett termék esetében.
A többi pontra sajnos nincsenek megbízható adataim.
Úgy tűnik, hogy mindhárom engedélyezett termék arra predesztinált, hogy CARPA-reakciót váltson ki, és hogy a puffer- és NaCl-probléma a BioNTech/Pfizernél súlyosbította problémát a Modernához képest, amely TRIS-t használt (https://doi.org/10.56098/ijvtpr.v3i1.68).
A CARPA-reakció így néz ki:
illetve
Mivel nem vagyok orvos, nem tudom értelmezni a képeket. Csak remélem, hogy ha egy egészségügyi szakember egyszer elolvassa ezt a cikket, képes lesz az ábrákat megmagyarázni.
Egy – számos magyar kutatót is feltüntető – szerzői csoport 2022-ben egy cikkel kommentálta ezt a problémát, amelyben természetesen a CARPA-reakciót emberekben RITKA eseményként írja le, hogyan is lehetne ez másképp? A cikk szerzői elismerik a COVID oltás okozta CARPA reakció probléma 2014 óta közismert. (https://doi.org/10.1007/s11357-021-00495-y)
A publikációban szereplő állatkísérletekben azonban minden másnak tűnt, mint ritkának. A 14 sertésből, amelyeken a BioNTech/Pfizer terméket tesztelték (1x, 2x és 5x dózisban), 6 állatnál jelentkezett CARPA reakció, egyet újra kellett éleszteni, és a sertésszérummal való inkubálás már komplement aktivációt mutatott. Ez elgondolkodtató, hogy a sertések, ahogy a szerző mondja, tökéletes kísérleti állatok-e a CARPA-reakciókhoz. Miért nem végezte el a BioNTech/Pfizer és a Moderna ezeket a kísérleteket a globális oltási maraton előtt? A CARPA sertésmodellje 1999 óta ismert (https://doi.org/10.1161/01.cir.99.17.2302). A CARPA előfordulása 5-45% között van, szemben a penicillinallergiával, amely kevesebb mint 2% (https://doi.org/10.4236/health.2013.56138).
Természetesen lehet kritizálni a túladagolást ebben a sertéskísérletben, de a valóságban ez néhány oltóközpontban történt, amelyek elfelejtettek az elején hígítani, a termékek különböző változatai miatt is, helytelenül hígítottak, vagy egy 40 kg-os könnyű embernek ugyanazt az adagot adták, mint egy 120 kg-osnak. Becslésem szerint a 40 kg-os személyt többszörösen túladagolták a 70-80 kg körüli normál súlyú emberekhez képest.
Közzétevő:
Dr. Bine nem adja meg a linkelt dolgozat címét és szerzőit. A számos magyar kutatóra való tekintettel mi ezt itt megtesszük:
A természetesen túlérzékeny sertésmodell segíthet megérteni a COVID-19 mRNS vakcina által kiváltott ritka (pszeudo) allergiás reakciók mechanizmusát: komplement aktiváció, mint lehetséges hozzájáruló tényező
Szerzők:
László Dézsi, Tamás Mészáros, Gergely Kozma, Mária H-Velkei, Oláh Csaba Zsaba, Miklós Szabó, Zsófia Patkó, Tamás Fülöp, Mark Hennies, Miklós Szebeni, Bálint András Barta, Béla Merkely, Tamás Radovits & János Szebeni
A dolgozat irodalomjegyzékéből pedig következik:
Úgy a magyar, mint a nemzetközi kutatótársadalom számára közismertek a tények, amelyeket itt szükséges kiemelni:
A kutatói gyakorlatban szokásos állatkísérleteket NEM VÉGEZTÉK el az oltóanyag engedélyezése előtt. Független klinikai teszteket ugyancsak nem végeztek. A Pfizer szánalmas 95 %-os saját tesztjétől most tekintsünk el.
Az ENGEDÉLYEZÉS UTÁN végrehajtott állatkísérletek olyan súlyos aggodalmakra adnak okot, hogy a kutatócsoport tagjainak azonnal meg kellett volna nyomni a vészcsengőt. Ha valakinek, akkor a fő-fő oltóanyag promotornak, Merkely Bélának, mint e cikk társszerzőjének tudnia kellett volna: Ezt az „oltóanyagot” nem hogy kötelezni, de még engedélyezni sem lett volna szabad.
A CARPA kimutatására szolgáló megfelelő biomarkerek megtalálhatók ebben a tanulmányban (https://doi.org/10.3390/vaccines11061020), de biológusként nem tudok releváns módon hozzászólni, amikor az interleukinokról és a vérértékekről van szó.
A Pfizer tudott erről? Igen! A Project Veritas kapott egy belső dokumentumot, amelyben az ilyen aggályokat belsőleg kifejezik, és nem zárják ki a megfigyelt mellékhatások lehetőségét. Ezt azonban nem közölték nyíltan a külvilággal. (https://www.projectveritas.com/news/breaking-confidential-pfizer-documents-reveal-pharmaceuticalgiant-had/).
Tehát a CARPA BNT162B2 reakciók embereknél is problémát jelentettek, nem csak sertéseknél? Igen, így volt, és ez 2023 májusa óta ismert:
„A COVID-19 vakcinákkal szembeni azonnali típusú túlérzékenységi reakciók (HSR) mögöttes immunológiai mechanizmusai kevéssé ismertek. Vizsgáljuk a Pfizer BNT162b2 vakcinájával szembeni azonnali típusú túlérzékenységi reakciók mechanizmusait és a polietilénglikol (PEG) -ilált lipid nanorészecskékkel szembeni antitestek válaszát két adag vakcina beadása után. […] A Pfizer vakcinára, az 1,2-dimirisztoilrac-glicero-3-metoxipolietilén-glikolra (DMG-PEG) és a PEG-2000-re vonatkozó áramlási citometriás bazofil aktivációs tesztek négy anafilaxiás betegnél negatívak voltak. A BNT162b2 vakcinázást követő akut túlérzékenységi reakciók pszeudoallergiás reakciókra utalnak az anafilatoxin C5a aktiválásán keresztül, és függetlenek az IgE mechanizmusoktól. Az oltásra reagálók szignifikánsan magasabb BNT162b2-ellenes IgM-koncentrációt mutatnak, de ennek pontos szerepe továbbra is tisztázatlan.”
IgE nélküli túlérzékenységi reakció. Ez nekem nagyon CARPA -nak tűnik. (https://doi.org/10.3390/vaccines11061020).
Az EMA a DLin-MC3-DMA adatokból extrapolálta, hogy az ALC-0315 körülbelül 4-5 hónapig marad a szervezetben.
Mint mindig, a probléma ezzel az extrapolációval a részletekben rejlik:
A két új lipid, a DLin-MC3-DMA és a PEG2000-C-DMG emberi szervezetből történő ürülése nagyrészt ismeretlen.
(https://www.ema.europa.eu/en/documents/assessment-report/onpattro-epar-public-assessment-report_.pdf).
A BioNTech/Pfizer NEM mutatott be megfelelő kísérleti mérési adatokat, amelyek ezt vagy egy kísérletileg bizonyított biokémiai lebontási utat igazolnának. Jelenleg nem ismertek számomra (bio)kémiai kimutatási módszerek a nanolipidek szervezetben való kimutatására vagy lehetséges (még ismeretlen) lebomlási termékeikre.
És itt most van egy kis probléma egy olyan nanoaktív anyaggal kapcsolatban, amelynek felezési ideje nem ismert:
„Általában az akut és szubakut toxicitást legalább tíz felezési időn keresztül kell értékelni, ami a nanogyógyszerek esetében sok időt és magas költséget igényel. Ezért a nanogyógyszerek nagyobb szabályozási költségekkel járnak, mint a tipikus kismolekulájú gyógyszerek.
A toxicitással kapcsolatos fenti idézet ebből a 2016-os tanulmányból származik: (https://doi.org/10.1021/acs.bioconjchem.6b00437).
Lehet-e ezt a tíz felezési idejű toxikológiai vizsgálatot extrapolálással helyettesíteni, különösen, ha a felezési idő nem ismert?”
Ez természetesen tisztán retorikai kérdés, mert ez nem történt meg:
és
és
és
(https://www.tga.gov.au/sites/default/files/foi-2389-06.pdf)
4, A PEG-probléma
A kationos nanolipidek mellett mindhárom gyógyszer három különböző PEGilált nanolipidet is használ.
A polietilén-glikol alapú nanomedicinák immunogenitása: mechanizmusok, klinikai vonatkozások és szisztematikus megközelítés (https://doi.org/10.1002/adtp.201900170)
Ez a tanulmány néhány könnyen érthető megállapításban foglalható össze, amelyek véleményem szerint határozottan a PEGilált nanomedicinák alkalmazása ellen szólnak:
- „Azzal a dogmával ellentétben, hogy a PEG-ek alig immunogének, számos tanulmány és klinikai jelentés kimutatta, hogy a PEG-ek szisztémás beadása után mérsékelt vagy többszörös immunogén reakciók lépnek fel. Ezek a mellékhatások, amelyek a komplementrendszer aktiválásával és/vagy PEG-ellenes antitestek képződésével kapcsolatosak, akut túlérzékenységi reakciókat és/vagy a PEG-tartalmú gyógyszerek terápiás hatékonyságának hiányát okozhatják. Sok olyan egészséges beteg szervezetében, akit soha nem kezeltek PEG-tartalmú gyógyszerekkel, naiv PEG-ellenes antitestek képződtek.”
- „A PEG-ellenes antitestek 72%-os előfordulása olyan normális egészséges betegeknél, akik soha nem léptek kölcsönhatásba PEG-tartalmú gyógyszerekkel.”
- „Számos tanulmány kimutatta, hogy a nanoterápiás szerek PEG-bevonata ismételt beadás után kiválthatja a PEGilált nanomedicinák felismerését a mononukleáris fagocita rendszer (MPS) sejtjei által. Konkrétan kimutatták, hogy a PEGilált nanohordozók második beadása gyorsan kiürült a véráramból, ha az első adag beadását követő meghatározott időpontban adták be. Ez a váratlan farmakokinetikai változás, vagy gyorsított vérkiürülés (accelerated blood clearance, ABC) jelenség a PEGilált nanohordozók erős felhalmozódásához vezetett a májban. Ezt Dams és munkatársai, valamint Ishida és Kiwada részletesen tanulmányozták PEGilált liposzómák alkalmazásával.”
A májban való felhalmozódás talán magyarázatot adhat arra, hogy miért tűnik úgy, hogy számos modRNS-terápia problémát jelent a máj számára. (https://doi.org/10.3390/biomedicines9050530).
De visszatérve erre a tanulmányra (https://doi.org/10.1002/adtp.201900170)
„A PEG elleni immunreakció súlyos klinikai következményekkel járt a Doxil/Caelyx beadása után. Sajnos nem ez volt az egyetlen PEGilált nanoterápiás szer, amely klinikai környezetben mellékhatásokat okozott. […] A vizsgálatban részt vevő 29 beteg közül csak 13-nál jelentkeztek klinikai reakciók a Doxil expozíciót követően; azonban 21 beteg szérumában az SC5b-9 komplex magas koncentrációját mérték. Ezek az adatok azt mutatják, hogy 9 betegnél klinikai tünetek nélküli komplementaktiváció lépett fel.”
„Jelenleg különböző stratégiákat dolgoznak ki a PEGilált nanoterapeutikumok mellékhatásainak leküzdésére, valamint a hosszú ideig keringő és biztonságos nanomedicinák előállítására.
Sajnos még mindig nincs olyan megközelítés, amely teljesen megoldaná ezt a problémát.”
Az elefánt a PEG- szobában a SARS-CoV-2 RNS-vakcinák széles körű használata. Fontos kérdések várnak még megválaszolásra, mint például, hogy hány BNT162b vagymRNS-1273 oltást kapó embernél alakulnak ki antitestek a PEG ellen, mennyi ideig maradnak fenn a véráramban az indukált PEG-ellenes antitestek, és hogy keletkezik-e B-sejtes memóriaválasz.
Összefoglalva: az emberek 72%-ának már vannak PEG elleni antitestjei (talán azért, mert a PEG számos bőrápoló termékben jelen van?). Ezek az antitestek most vagy azt eredményezhetik, hogy a gyógyszer nagyon gyorsan kiürül a vérből (ami a „lötty” esetében nagyon jó hír lenne) DE akkor a készítmény felhalmozódik a májban (ami nem olyan jó, de a máj az egyik olyan luxusszerv, ami képes regenerálódni). Ha viszont rosszul mennek a dolgok, akkor aktiválódik a komplementrendszer, amit egyesek tünetekkel vesznek észre, mások nem. Hogy ez meddig tarthat, azt jelenleg nem tudni. Az sem ismert, hogy a B-sejtek is érintettek-e.
A probléma már régóta ismert a Doxil/Caelyx nevű rákgyógyszer miatt, mert a CARPA-reakciót már sokkal régebb óta, azaz 2012 előtt is ismerték (https://doi.org/10.1016/j.jconrel.2012.03.020).
Vannak kísérletek a probléma ellenőrzésére, de nem sikerült megoldani. Még mindig dolgoznak rajta. Gondolom, most sok lehetséges tesztalany van, akik CARPA-val jelentkeznek a háziorvosi rendelőkben. Biztosan lesz megoldás, vagy nem, ki tudja.
A lipid nanorészecskék biomolekuláris koronája
Egy másik „apróság”, amit a BioNTech/Pfizer és a Moderna a szabályozó hatóságok elől eltitkolt a dokumentumaikban, az a régóta ismert tény, hogy a lipid nanorészecskék kolloidjai a szervezet saját fehérjéiből képeznek koronát. Ez pontosan annál a terméknél derült ki, amelyhez a BioNTech/Pfizer az engedélyezési eljárás során hasonlította magát: az Onpattro-nál.
A koronáról többet megtudhat ebben a 2020-as áttekintésben (https://doi.org/10.1021/acs.bioconjchem.0c00366) (micsoda irónia, még egy koronavírus).
Későbbi vizsgálatok kimutatták, hogy az Onpattro májtropizmusának kulcsa abban rejlik, hogy képes egy specifikus „biomolekuláris koronát” képezni.
Ez azt jelenti, hogy az Onpattro főként a májban köt ki, ahol kell, mert a kolloid részecskék endogén fehérjékből álló koronát képeznek, amely biztosítja, hogy a májban köt ki.
Hogyan és miért történik ez pontosan? Valószínűleg csak szerencse, mert, mint említettük, ezeket a hatásokat későbbi vizsgálatok során fedezték fel, feltehetően azután, hogy a cuccot már használták.
Eddig azonban csak néhány tanulmány vizsgálta részletesen az LNP-k koronáját, és még mindig alig ismert, hogyan lehet hatékonyan modulálni a koronát.
„Az LNP-k kezdetben biológiai folyadékokkal lépnek kölcsönhatásba, amelyek jellege a beadás helyétől függ: a tüdő felületaktív anyagaitól (https://flexikon.doccheck.com/de/Surfactant) az inhaláció során a helyi injekció során az interstitialis folyadékon át a vérplazmáig az intravénás beadást követően. Az ezekben a folyadékokban lévő biomolekulák közé tartoznak az elektrolitok, lipidek és különösen a fehérjék, amelyek adszorbeálódnak az LNP felületén, és egy olyan réteget képeznek, amely meghatározza az LNP új biológiai identitását: a „biomolekuláris koronát”. Ezt a felületi bevonatot több száz biomolekula alkothatja, beleértve az apolipoproteineket, immunglobulinokat, koagulációs faktorokat és sok mást. E biomolekulák némelyike natív vagy denaturált formában szinte visszafordíthatatlanul kötődhet az LNP felszínéhez, de facto befolyásolva minden későbbi kölcsönhatást. Azt javasolták, hogy a korona mind ezeket a szorosan kötött fehérjéket („kemény” korona), amelyek feltehetően közvetlenül és nagy affinitással kötődnek az LNP felületéhez, mind pedig egy lazább, dinamikusabb réteget („lágy” korona) tartalmaz, amely állandó cserében van a környezetben lévő fehérjékkel. Mind a kemény, mind a lágy korona fontosnak tekinthető az LNP-k és a sejtek közötti kölcsönhatások szempontjából.
A biomolekuláris korona az LNP felületének módosításának tekinthető: Ez befolyásolhatja a részecskék fizikai-kémiai tulajdonságait, és így a stabilitást, a vérben való tartózkodási időt, a biodisztribúciót, az immunrendszer általi felismerést és a sejtek kötődését. Ezen túlmenően a korona (endogén) célzóképességgel ruházhatja fel az LNP-t automatikusan, mivel bizonyos biomolekulák jelenléte az LNP koronájában elősegítheti a specifikus receptorokkal való kölcsönhatást.”
Azonban minden ember más és más. A vérben lévő fehérjék függnek a személyes genetikai adottságoktól és esetleg a táplálkozástól (ez még a nap folyamán is változhat, ezért adsz reggel éhgyomorra vért az orvosnak). Gondolom az életkorral is ingadozhat. Amennyire azonban tudom, a biomolekuláris koronát nem említették és nem vizsgálták a „lötty” engedélyezése során. Pedig ez az oka annak, hogy az Onpattro olyan jól működik, és a BioNTech/Pfizer ahhoz hasonlította saját termékét.
És hogy még komplikáltabb legyen:
Míg az LNP-k in vivo utazása a koronától függ, a biomolekuláris korona jellege és dinamikája erősen függ az LNP-k fizikai-kémiai tulajdonságaitól. De facto az LNP-k összetételének bármilyen változása befolyásolhatja a biomolekuláris korona összetételét. Ezenkívül a biofolyadék típusa (szérum, plazma, vér), koncentrációja, hőmérséklete és eredete (állati, emberi, betegség) mind olyan kritikus paraméterek, amelyek befolyásolhatják a koronát és ezáltal a későbbi nanobio kölcsönhatásokat. Így még ugyanazok az LNP-k is, amelyeket különböző állatokon, betegeken vagy embereken teszteltek, idővel eltérő koronát alakíthatnak ki, ami fontos hatással lehet az LNP-k kiürülésére, a célszövetben való felhalmozódására és hatékonyságára.
Így mindenkit egyformán adagoltak, ugyanazzal a gyógyszerrel kezeltek, és nem végeztek személyre szabott génterápiát, mint általában az ilyen típusú készítmények esetében szokás.
És ezt annak ellenére tették, hogy tudták ezt!
Egyszerűen csak figyelmen kívül hagyták és eltitkolták.
És a terméket, amelynek összetétele nagyon sok tényezőtől függ, a bőrkrémgyártók (Dermapharm és Allergopharm) keverték össze. Igen, ezek a lipidek, különösen a PEG, a BŐRRE engedélyezettek. De a bőr alá, úgy tűnik nekem, hogy több szakértelemre van szükség, mint a krémek keverésének ismerete.
Az LNP-formulák hatékony megvalósítása megköveteli a fizikai-kémiai tulajdonságok, például a méret, a töltés, a merevség és a morfológia szigorú ellenőrzését. Ezeket a paramétereket gyakran használják az LNP kolloid stabilitásának, lebomlásának, biodisztribúciójának és sejtválaszainak előrejelzésére. Ezek a fizikai-kémiai tulajdonságok azonban biológiai folyadékokkal való érintkezéskor megváltoznak.
Ez a szükséges ellenőrzések és mérések szempontjából igazán összetettnek hangzik. Határozottan több, mint a szín szerinti vizuális ellenőrzés. És még akkor is, a terméket átvevő személy egy ismeretlen mennyiség, aki a napi formájától, tápláltsági állapotától, betegségétől és egyéb korábbi expozíciójától függően szintén ellenőrizhetetlen módon módosíthatja a terméket biológiailag.
Ez a sok ellenőrizhetetlen változó nem tűnik számomra biztonságosnak és hatékonynak a tömeges alkalmazáshoz.
„A biomolekuláris korona képes aktiválni a véralvadási kaszkádokat és megkönnyíteni az olyan opsoninek, mint az immunglobulinok, komplement faktorok és a kibontott fibrinogén megkötését, ami a mononukleáris fagocita rendszer (MPS) általi felismeréshez és gyors kiürüléshez vezet. Mindezek a jelenségek a jelentések szerint zavarják a nanorészecskék hatékony célszervi célba juttatását és csökkentik a terápiás hatékonyságot.”
„Az opsoninokból álló fehérjeréteg kialakulása egy nano-méretű idegen test körül a szervezet egyik adaptált fertőzés elleni védekezési mechanizmusának tekinthető. De facto a nanorészecske-formulációk, különösen a génterápiában használt LNP-k, hasonlítanak a vírusok bizonyos osztályaira: lipidburkolat jellemzi őket, genetikai anyagot tartalmaznak, és hasonló méretűek és görbületűek.”
És ezzel bezárul a kör a legelején említett Moderna tőzsdei jelentéshez és a komplementaktiváláson keresztül megvalósuló CARPA-hatáshoz. Az opszinokat is megemlítették.
Újdonság azonban, hogy a nanokolloidot a szervezet vírusnak tekinthetné, és úgy is lehetne kezelni. Tehát lehet, hogy egyeseknél nem alakultak ki mellékhatások vagy antitestek az oltás után (eltekintve a nem bevált tételektől, a kolloid buborékok kipukkadásától, ha túl kicsi a kanül), vagy mert valaki megrázta az üvegcsét…). Talán néhány embernek szerencséje is volt, mert ugyanannak a nanoanyagnak az ismételt beadása adaptált immunválaszt indukálhat, és így közvetlenül a májban ürül ki.
Nemcsak a PEG jelenléte, hanem a hossza és a felületi sűrűsége is döntő fontosságú a koronának kialakulásához, és így funkciójának eléréséhez. […] Azt találták, hogy a nagyobb mennyiségű PEG alacsonyabb fehérjekötődést eredményezett, és hogy a különböző hosszúságú lipidláncokkal rendelkező PEG használata megváltoztatta a korona összetételét.
Nézzük meg ezt közelebbről. Az Expertcouncil.one (amelynek én is tagja vagyok) Vaccines Working Groupja 2022-ben publikált erről méréseket (https://expertcouncil.one/wp-content/uploads/2023/03/AG-Impfstoffe-erste-Ergebnisse-Juli-2022_expertcouncil_one.pdf). amelyek a PEG minőségéről adtak tájékoztatást:
és
„Az oltási szövődmények és a tételek PEG minősége közötti korreláció arra utal, hogy éppen azok a gyártástechnológiailag bonyolult oltási tételek okozhatnak oltási szövődményt (EMA szerinti definíció), amelyekben a nanorészecskék nem bomlanak fel.”
Egyszerűbben fogalmazva, minél jobb a vakcina minősége a PEGilált nanolipid egyenletessége szempontjából, annál súlyosabbak a mellékhatások saevere adverse events = SAE-k).
Logikus. Minél hosszabbak és változatosabbak a PEG-láncok, annál rosszabbul alakulhat ki a korona, ami így közvetve szintén a BioNTech termékek hatásjelzőjeként lehetne jelen.
A lánchossz tömegspektrometriás mérésekben erősen ingadozott, és azt mutatja, hogy a PEGilált nanonlipid előállítása során nem végeztek megfelelő minőségellenőrzést MS segítségével, vagy a paraméterek elég nagyvonalúak lehettek a lánchossz és a lánchossz méret szerinti szórása tekintetében.
A dán tanulmányban (https://doi.org/10.1111/eci.13998) megfigyelt klaszteresedés tehát nagyon egyszerűen a három beszállítóval (Evonick, Acuitas, Merck) magyarázható, amelyek különböző minőségű termékeket szállítottak.
A BioNTech/Pfizer és a Moderna más kationos nanolipideket használ, mint az Onpattro, így feltételezhető, hogy a korona esetleg mindhárom termék között különbözik. A Moderna és a BioNTech/Pfizer által oltott személyek vérértékeiben ennek megfelelő különbségeket tudott megfigyelni a Rogert&Ulbrich ügyvédi iroda. A vérértékekből állítólag meg lehet állapítani, hogy ki melyik terméket kapta.
Ez arra utal, hogy a modRNS-termékek különböző nanolipidjei a felhasznált nanolipidek és az ennek eredményeként kialakuló különböző koronák miatt eltérő immunválaszokat eredményeznek.
Összefoglalva, a biomolekuláris korona felelős az LNP immunrendszer általi felismeréséért, és így befolyásolja a vérkeringésben az időtartamát és az LNP biológiai eloszlását. A jelenlegi stratégiák, mint például a PEGilálás, megváltoztathatják az LNP korona összetételét és fokozott szisztémás keringést eredményezhetnek.
A jövőbeni vizsgálatoknak meg kell vizsgálniuk, hogy a korona összetételének változásai szerepet játszhatnak-e e különböző LNP-k megváltozott biodisztribúciójában.
A jövőbeli vizsgálatoknak tehát azt kellene kideríteniük, hogy a korona, amelyről úgy a BioNTech/Pfizer, mind a Moderna mélyen hallgat, és amely az Onpatto számára alapvető fontosságú, hogyan befolyásolhatja a termék eloszlását a szervezetben?
Mennyire megbízhatóak az ÁLLATOKTÓL származó biodisztribúciós adatok, ha a korona és így a biodisztribúció már személyenként is különbözik?
5, Az injekció beadásának mélysége határozza meg, hova kerül a hatóanyag
Adjuk át itt a szót magának a Nobel-díjas Karikó Katalinnak és Drew Weissmann-nak (https://doi.org/10.1016/j.jconrel.2015.08.007):
„Érdekes módon azt találtuk, hogy intramuszkuláris injekció esetén az izom mélysége azt is meghatározta, hogy a termelt fehérje nagy része az izomban (felületes injekció esetén) vagy a májban (mély izombeadás esetén) keletkezett-e (nem publikált megfigyelések). Fontos, hogy az mRNS-LNP-k nagyon alacsony dózisai (0,005 mg/kg) a vizsgált beadási módokat követően több napon át tudtak transzlálódni, ami bizonyítja e készítmények in vivo fejlesztési potenciálját.”
Ehhez nincs mit hozzáfűzni. Ez maga a bomba. Úgy tűnik, hogy az EMA, az FDA és az orvosok egyszerűen elfelejtették ezt tudomásul venni, ezért is törölték ez engedélyezési eljárásban a vonatkozó információkat.
Amihez Közzétevő csak annyit tud hozzáfűzni: Hova jutottunk? Nobel-díj nagy volumenű SZÁNDÉKOS egészségkárosításért és halál okozásért?
2023. december
Közzéteszi:
Király József
1 Comment
Add a Comment