Tekintettel a világjárvány és a „veszélyes vírusok” narratívájára, amelyet nemcsak az USA-ban, hanem az intézkedések kritikusai körében is folyamatosan ápolnak, ez ritka és bátor lépés, amelynek tisztelettel adózunk a nyilatkozat lefordításával. A PANDA-t 2020 áprilisában alapította multidiszciplináris szakértők egy csoportja, akik úgy érezték, hogy a koronavírusra adott globális válaszlépések eltúlzottak és károsak.
A PANDA elkötelezett a nyílt tudományos vita és a régóta fennálló hipotézisek megkérdőjelezése mellett, és határozottan ellenzi a cenzúrát és a kritikus gondolkodás elnyomását, amely napjainkat jellemzi. Elveink egyértelműek. A tudományt soha nem szabad „véglegesnek” tekinteni. Szervezetként hozzászoktunk ahhoz, hogy megengedjük az élénk vitát és az új bizonyítékokat, még akkor is, ha ezek a kutatások megcáfolhatják (és meg is cáfolják) a korábban helyesnek hitt alapvető hipotéziseket.Így 2023 novemberében felülvizsgáltuk és közzétettük „oltási álláspontunkat”, amely az elmúlt évek munkájára építve olyan álláspontot jelent, amelyet sokan radikálisnak tartanak, legalábbis az egy évvel korábbi álláspontunkhoz képest.Köztudott, hogy korábbi anyagaink rendkívül kritikusak voltak az elmúlt négy év kormányzati intézkedéseivel szemben. A legtöbb cikkünk azonban – különösen a körülbelül egy évvel ezelőtt írtak – kifejezetten vagy hallgatólagosan elfogadta, hogy olyan esemény történt, amely indokolja a „világjárvány” szó használatát, és hogy ezt az eseményt „a vírus” okozta.
A felülvizsgált oltási álláspontunkban többek között kijelentettük, hogy véleményünk szerint a „korona vakcinákra” egyszerűen nincs szükség, mert a szó bármely ésszerű definíciója szerint nem volt világjárvány.
Ebben a nyilatkozatban szeretnénk részletesebben kifejteni álláspontunkat erről a kérdésről.
Mit értünk azon, hogy „nem volt világjárvány”?
A hagyományos álláspont és közfelfogás szerint a világjárvány egy olyan betegség terjedésével jár, amely
a) sok ember – köztük korábban egészségesek – halálának kockázatát növeli, és
b) közvetlenül nagyszámú olyan halálesetet okoz, amely egyébként nem következett volna be.
A hatóságok és a közegészségügyi tisztviselők feltételezték, hogy az új vírusra életkortól és egészségi állapottól függetlenül mindenki fogékony, hogy bárki meghalhat tőle, és hogy a vírussal való fertőzés gyengíti az immunrendszert, amelyet újszerű terápiás injekciókkal kell erősíteni.
2020-ban azonban gyorsan kiderült, hogy a „kovid”, bármi is legyen az, a jelek szerint nem érintette jobban az egészséges embereket, mint sok más gyakori légúti fertőzés, a bolygó nagy részét megkímélte (még akkor is, ha széles körben túlbecsülték), és nem volt érzékelhető hatása az általános globális halálozásra.
Tehát a „világjárvány” szó jelentésének ésszerű és általánosan elismert értelmezése szerint nem volt világjárvány. Ez attól függetlenül igaz, hogy megjelent-e valamikor 2020 előtt egy új vírus, amely a Covid-19 nevű új betegséget okozta.
Sokan azok közül, akik ragaszkodtak ahhoz, hogy világjárványt tapasztaltunk, áttértek a világjárvány olyan új értelmezésére, amely szerint a pandémiának nem feltétele a nagyszámú halálesetet, hanem csak hogy megbetegedés lépjen fel.
Azonban a nagyrészt nem halálos kimenetelű és különösebb figyelmet fel nem keltő légzőszervi megbetegedések hulláma, amely főként az időseket és egyébként gyengéket érintette, NEM volt az az alap, amellyel a gépezet igazolta a rendkívül károsnak bizonyult intézkedések bevezetését, beleértve az új terápiás szerek kényszerű beadását emberek milliárdjainak számára.
Akár megfelelnek az események a világjárvány definíciójának, akár nem, egyértelmű, hogy a hatóságok megtévesztették a világot egy hirtelen kialakult globális egészségügyi vészhelyzetre hivatkozva, amely megtévesztés már a világjárvánnyá nyilvánítás előtt megkezdődött. Mindez katasztrofális következményekkel járt.
Sokan mint egy új vírusra adott túlreagálásként tekintettek a Corona-korszak eseményeire, amelyről kiderült, hogy kevésbé súlyos, mint eredetileg állították, és hogy a reagálások során súlyos hibákat követtek el.
Mi azonban ennél tovább megyünk. Megkérdőjelezzük a témával kapcsolatos teljes diskurzus alapfeltevését, amint azt az alábbiakban részletezzük.
Tehát ha nem is volt igazán „világjárvány”, akkor biztosan valami új terjedt el?
Semmi szükség magyarázatra. A képeket összeválogatták, és itt van a megdönthetetlen bizonyíték a zoonózisra.
Úgy tűnik, ez elfogadott igazsággá vált:
Valami új dolog terjedt emberről emberre egy bizonyos pontról, és azonnal egy új típusú betegség hullámát okozta.
2020-ban egy zoonózis eredetű vírus terjedt el, amely Vuhanban jelent meg, majd elterjedt a világon, és globális világjárványt okozott.
Nemrégiben úgy tűnik, egyre inkább teret nyer az az elképzelés, hogy a zoonózis eredetű történet hamis volt, és csak álcaként szolgált a veszélyes gain-of-function (GoF) kutatáshoz, amely valójában „okozta” a világjárványt. Talán sokatmondó, hogy a mainstream média még mindig rendkívül módon vonakodik a Corona-korszakkal kapcsolatos ellentétes anyagok közlésétől, míg a „laboratóriumi szivárgás” elméletet a jelek szerint már nem cenzúrázzák.
Úgy véljük, hogy a „laboratóriumi szivárgás” és a „zoonózisos átvitel” elmélete egy hamis kettősség két összetevője – e két lehetőség bemutatása és az élénk vita előmozdítása csak a kettő között, de nem rajtuk kívül, elvonja a figyelmet a világjárvány természetével kapcsolatos számos nagyon fontos kérdésről, különösen az első hetekben és hónapokban.
Jelenleg, bár eltérőek a vélemények arról, hogy pontosan honnan származik a „vírus”, és hogy milyen súlyos lett volna a betegség, ha a hatóságok „jobban reagáltak volna”, a következő alaptételt szinte mindenki elfogadja, még azok is, akik ellenezték a kormány legutóbbi kovid-intézkedéseinek nagy részét vagy egészét:
A vírus által okozott új betegség egy olyan laboratóriumban keletkezett, ahol a funkcióbővítésre irányuló kutatásokat végeztek, mielőtt a vírus emberről emberre terjedt volna a világon, és globális világjárványt okozott.
A PANDA nem csak azt vitatja, hogy világjárvány volt, de azt sem fogadjuk el, hogy bebizonyosodott volna, hogy valami újdonság közvetlenül emberről emberre terjedt egy adott pontról, és egy új betegség hullámait okozta.
A „volt-e szivárgás a laborban” lenne a helyes kérdés?
Úgy tűnik, évente több száz laboratóriumi szivárgás történik. Furcsa módon egyik sem volt képes tömeges halálesetet okozni, nemhogy világméretű járványt.
A kulcskérdés tehát nem az: „Volt-e szivárgás egy laboratóriumban?”, hanem inkább az: „Egy adott helyen lévő laboratóriumban történt szivárgás okozta-e, hogy egy vírus elterjedt a világon, és hirtelen sok ember megbetegedett egy új típusú betegségben?”.
A PANDA szerint nincs meggyőző bizonyíték e hipotézis alátámasztására. Fontos rámutatni, hogy a gépezet narratívája feltételezi, hogy mindhárom alábbi állítás igaz:
- Hogy a vírusokat úgy lehet manipulálni, hogy veszélyes világjárványt okozó potenciállal rendelkezzenek.
- Hogy a halálesetek és súlyos megbetegedések hullámai egy ilyen vírus terjedéséhez kapcsolódnak.
- Hogy a vírus és az általa okozott betegség új, függetlenül attól, hogy hogyan értelmezzük az „új” kifejezést.
Lehet-e a vírusokat úgy manipulálni, hogy veszélyes pandémiás potenciállal rendelkezzenek?
A vírusok szekvenciája, szerkezete és működése közötti összefüggések összetettek és kevéssé ismertek. Nem hisszük, hogy a tudósok meg tudják jósolni, hogy néhány bázispár megváltoztatása vagy további genetikai anyag beillesztése hogyan hatna egy vírusra, amikor az a természetben szelekciós nyomásnak van kitéve.
Még abban is kételkedünk, hogy a laboratóriumban lehetséges olyan módosított vírusokat létrehozni, amelyek a való világban széles körben szaporíthatóak.
De még ha lehetséges is lenne szaporítható vírusokat létrehozni, kétségbe vonjuk, hogy ezek jelentős betegséget vagy halálozást okoznának a lakosság körében, főleg ilyen rövid időn belül.
Még ha lehetséges is lenne olyan szaporodóképes, géntechnológiával módosított vírusokat létrehozni, amelyek jelentős betegséget okozhatnának, az ilyen hatások valószínűleg korlátozottak és lokálisak lennének a fertőzőképesség és a virulencia közötti fordított kapcsolat miatt, ahol minden új vírus gyorsan legyöngül.
Ezért úgy véljük, hogy elenyészően kicsi annak a valószínűsége, hogy egy genetikailag módosított és szaporítható vírus, amely emberről emberre terjedhet a világon, veszélyes világjárványt okozna a lakosság körében.
2. Voltak-e halálesetek és súlyos megbetegedések egy ilyen, több hullámban terjedő vírussal kapcsolatban?
Olyan betegségcsoportok vagy -hullámok, amelyek egy veszélyes fertőző kórokozó pontszerű forrásból terjedtek el, nem voltak tapasztalhatók.
A „pandémiás járványkitörések” jelentősen eltértek a szomszédos országok és régiók között, és úgy tűnt, hogy engedelmeskednek a nemzeti, politikai és közigazgatási határoknak. A pánik, a félelem és a hisztéria terjedésének módja, valamint a káros gyógyszeres és nem gyógyszeres intézkedések alkalmazása sokkal egyszerűbb és valószínűbb magyarázat az ilyen megfigyelésekre, mint egy terjedő kórokozó.
Ami az időzítést illeti, a „világjárvány” kezdete egybeesik a világjárvánnyá nyilvánítással, és sehol sincs előzetes bizonyíték arra, hogy ez rendellenességre utalna. Továbbá bizonyíték van arra, hogy ugyanaz a szignál (amelyet a PCR-tesztek kimutattak), amelyet a vírus terjedésének kimutatására használtak, már hónapokkal a „vészhelyzet” előtt is jelen volt világszerte.
A „világjárvány” lefolyásának előrejelzésére és a kormányok tájékoztatása céljából kidolgozott és használt modellek, hogy milyen lépéseket kell tenniük, számos megalapozatlan feltételezésen alapulnak a vírusok terjedésével kapcsolatban. Valójában a légúti vírusos kórokozók terjedési mechanizmusaira vonatkozó bizonyítékok rendkívül csekélyek. Ez különösen igaz azokra a kórokozókra, amelyekkel szemben a lakosság már széles körű immunitással rendelkezik.
3. Volt-e új vírus, amely új betegséget okozott, bárhogyan is értelmezzük az „új” kifejezést?
Túlságosan leegyszerűsítő a „genetikailag újszerű” kifejezés használata, mivel ez azt jelentené, hogy minden influenza újszerű. Ez azt is jelentené, hogy minden alkalommal, amikor egy vírus mutálódik (ami nagy rendszerességgel történik, még egyetlen fertőzött személyen belül is), az eredmény egy „új vírus” lenne.
Az „újszerű” szó használata a világjárványt népszerűsítő kormányzati tisztviselők és ügynökségek által azt a félrevezető gondolatot közvetítette, hogy nincs megfelelő immunológiai kimutatás, és hogy a vírus képes újszerű, egyedi jellemzőkkel vagy tulajdonságokkal rendelkező betegséget okozni.
Bármi is volt a SARS-CoV-2, valójában jelentős és hatékony előzetes immunitás állt fenn, amely korrelált a hasonló koronavírusoknak való közelmúltbeli kitettség mértékével. Szinte minden egészséges személynek volt olyan immunválasza, amely elegendő volt a súlyos betegség megelőzéséhez. Ez nincs összhangban az „újszerűség” jelentésének bármilyen ésszerű vagy ésszerű értelmezésével.
Nem hisszük, hogy meggyőző bizonyíték van egy új vírus által okozott új betegségre.
A kovid összes jellemzője és a „világjárványnak” tulajdonított összes kár a következő tényezők kombinációjával magyarázható:
- Az ismert légúti fertőző betegségek jellemzői,
- a megfigyelési és megerősítési hibák,
- a helytelen, elmaradt vagy nem megfelelő kezelés
- és egyéb károk, amelyek abból a (véleményünk szerint téves) feltételezésből erednek, hogy egy új, halálos vírus kering.
Mi terjedt el tehát – ha egyáltalán elterjedt valami?
A 2020-ban történtek megértésének kiindulópontja az a felismerés, hogy az „új vírus”, bármi is volt az, már hónapokkal a „világjárvány” kezdete előtt is csendben terjedt.
A PANDA szerint a „pandémiás fázisban” a vírus terjedését nem a kórokozó emberről emberre történő terjedése, hanem a PCR-tesztek rendkívül gyors növekedése okozta, amelyek egyre több „pozitív esetet” mutattak ki.
A koronás időszak előtt hónapokkal vett vérminták (és más minták) retrospektív elemzései következetesen kimutatták a „vírus” jelenlétét egy nagy földrajzi területen. Figyelemre méltó, hogy ez a terjedés szokatlan megbetegedések vagy bejelentett halálesetek nélkül történt – ezek csak akkor jelentkeztek, amikor megindult a reakció arra a feltételezésre, hogy valami új dolog kering.
A PANDA úgy véli, hogy a nem megfelelő, nem specifikus és túlérzékeny PCR-tesztek gyors bevezetése azt a benyomást keltette, hogy valami új terjed, holott valójában csak maguk a tesztek terjedtek. A tesztek sok esetben más ismert vagy ismeretlen vírusokat találtak, beleértve a szokásos szezonális koronavírushullámokhoz kapcsolódó vírusokat is, akár teljes, akár töredékes, akár fertőző, akár nem.
Ezeknek a pozitív eseteknek a felfedezésével egy sor perverz ösztönző egy olyan pozitív visszacsatolási hurkot hozott létre, amely egyre több és több teszteléshez vezetett (különösen a „kontaktok” esetében), több „eset” azonosításához, több tesztelés követeléséhez, több „eset” megtalálásához, és így tovább.
A PANDA úgy véli, hogy egy pusztán véletlenszerűnek tekinthető jel terjedésének és egy veszélyes betegség terjedésének ez az összemosása áll a középpontjában azoknak az egyének és csoportok közötti fogalmi különbségeknek, amely csoportokra egyébként jellemző az alapvető emberi jogok melletti kiállás, és az orvosi zsarnokságtól való megszabadulás iránti vágy.
A PANDA azon az állásponton van, hogy az általunk megfigyelt egészségkárosodások iatrogén jellegűek (orvosi beavatkozás következményei) és/vagy az újszerű jel felfedezésének következményei, és hogy semmi szokatlan nem tűnt volna fel a felfedezés nélkül.
Bár elfogadjuk, hogy a frontvonalban dolgozó orvosok egy halálos és újszerű betegség jelenlétét realizálták, ez nem ad magyarázatot arra, hogy mi történt volna, ha az emberek egészségügyi ellátással való kapcsolata nem változott volna meg ilyen drámaian, és ezt nem erősítette volna fel a kormányok könyörtelen félelemkampánya. Hangsúlyozni kell, hogy a feltételezett kórokozó már jóval a „szükségállapot” kihirdetése előtt több területen is elterjedt, anélkül, hogy ilyen hatásokat okozott volna.
Miért tartja a PANDA ezt a kérdést ilyen fontosnak?
A PANDA úgy véli, hogy hiba „egy vírust” hibáztatni, amikor a valódi bűnösök azok, akik hamis narratívát hoztak létre és terjesztettek. John Snow-t és az 1854-es Broad Street-i kolerajárványt idézve, ez a hamis narratíva – és nem egy „vírus” – az, amit ki kell iktatnunk.
Amint látni fogjuk, az emberiség pszichéjébe jelenleg lelkesen beágyazott hamis narratíva veszélyeket rejt magában. A PANDA úgy véli, hogy e veszélyek ellen úgy védekezhetünk a legjobban, ha megmutatjuk, hogy a járvány alapvetően egy megtévesztés volt – amint lelepleződnek a varázslók módszerei, az illúzió ereje örökre elvész.
Sokan profitáltak anyagilag, politikailag és más módon a Corona-járvány narratívájából, és hogy ugyanezt megtehetik-e a „következő világjárvány” esetében is, nem attól függ, hogy a járványt zoonózis vagy laboratóriumi szivárgás okozta. Az elkövetők továbbra is érvelhetnek a „világjárványra való felkészültségi ipar” szükségessége mellett, amelyet minden esetben megoldáskétn prezentálnak, bármi legyen is a válasz a „világjárvány eredetének rejtélyére”.
Ennek a jövedelmező iparágnak a jövőjére nézve azonban végzetes lenne annak felismerése, hogy a szó bármely ésszerű meghatározása szerint nem is volt világjárvány. Ezért van az, hogy olyan szélsőséges reakciót vált ki bárki, aki megkérdőjelezi a világjárvány létezésének alapját, míg azokkal szemben, akik megkérdőjelezik a világjárvány eredetét, toleranciát tanúsítanak.
Azt a meggyőződést, hogy a GoF-kutatás egy halálos kórokozó terjedéséhez vezetett a világon, amely tömeges megbetegedést és halált okoz, arra használják és fogják a jövőben használni, hogy igazolják a pandémiára és a bioterrorizmusra való felkészültség iparának létezését és terjeszkedését.
Sokan azt követelik, hogy tiltsuk be a GoF-kutatást, hogy „megakadályozzuk egy újabb világjárványt okozó GoF-vírus elszabadulását”. Hogy egyértelmű legyen, úgy gondoljuk, hogy a GoF-kutatás etikátlan és pazarló, függetlenül attól, hogy mit eredményezett vagy nem eredményezett.
A történelem azonban arra tanít minket, hogy a tiltások érvényesítésére tett kísérletek valószínűleg nem lesznek könnyebbek, mint a korábbi kísérletek bármiféle betiltására, amint az ismertté válik. Ez annál is inkább igaz, mivel gyakran állítják, hogy ezt most már bármelyik laboratórium megteheti, és a Corona-korszak megmutatta, amint arra fentebb rámutattunk, hogy akkor is lehet pandémiát kreálni, ha semmi nem szökött ki egy laboratóriumból. A kiszabadulásról szóló narratíva puszta elterjedése, a tesztek bevezetése és az ebből eredő társadalmi fertőzés elég ahhoz, hogy fenntartsák a világjárvány illúzióját.
Így, ha nem lépnek fel a mögöttes és hamis állítás ellen, miszerint a GoF-kutatás globális világjárványt okozhat, a „következő GoF-kutatás okozta világjárvány” kísértete Damoklész kardjaként fog lebegni az emberiség felett.
Megjósoljuk, hogy ez a „legközelebb jobban fog menni” nevében bevezetett egyre drákóiabb intézkedések és átfogó programok felé való feltartóztathatatlan meneteléshez fog vezetni. Ezek közé elkerülhetetlenül beletartozik majd a biológiai biztonság ellenőrzése, a nemzetközi szerződések, amelyek biztosítják az összehangolt globális válaszlépéseket erősebb és végrehajtható központi hatáskörökkel, a 100 nap alatt kifejleszthető vakcinák és hasonlók elérhetőségét, amelyeket jelenleg szükséges intézkedésekként reklámoznak.
Valószínűleg nem kell fölsorolni az ilyen állítólagosan szükséges intézkedések káros hatásait és potenciális ártalmait, de tartsuk szem előtt, hogy az elmúlt évek során végrehajtásuk több trillió dollár vándorolt a polgároktól magánvállalatok és más intézmények kezébe, valamint számos más, nem pénzügyi hasznot hozott a politika, ideológia és ellenőrzés számos szereplője számára.
Nem csoda, hogy azok, akik a Corona-narratíva minden aspektusából profitáltak, szeretnék megtartani maguknak ezt a jövedelmező üzletet a jövőben is.
Amit ez a nyilatkozat NEM mond ki
Először is, nem úgy kell érteni, hogy a nyilatkozat önmagában megkérdőjelezi a természetben előforduló vírusok létezését. Evvel együtt legyünk tudatában, hogy a vírusokkal kapcsolatban nyilvánvalóan sok ismeretlen van – és úgy tűnik, hogy a nem tudott dolgok mértéke mérhetetlenül nagyobb, mint amit a virológusok hajlandók beismerni. Hogy a vírusok hogyan terjednek, hogyan és miért fertőznek meg bizonyos embereket bizonyos időpontokban, és miért nem másokat, honnan származnak, hogyan változnak, és hogy eltűnhetnek-e, mindezeket csak kevéssé vagy egyáltalán nem értjük.
Másodszor, az a kijelentés, hogy kétségeink vannak afelől, hogy egy laboratóriumban előállított, mesterségesen előállított vírus okozta a „kovid” nevű halálos járványt, nem tesz kijelentést arról, hogy léteznek-e biofegyver-készítési képességek. Cikkeink, kommentárjaink és ez a nyilatkozat nem állít semmit a biofegyverekről mint általános kategóriáról. A bakteriális, biokémiai, ideggáz- és toxikológiai fegyverek potenciálisan rendkívül veszélyesnek tűnnek, és megérdemlik a figyelmünket, de nem azért, mert világjárványokat okozhatnak, mert hatásuk lokális.
Harmadszor, ez a kijelentés semmit sem mond az orvosok és a betegek tapasztalatairól, a kezelt betegségek vagy állapotok természetéről, vagy az alkalmazott kezelések hatékonyságáról. Úgy véljük azonban, hogy az egyes helyeken tett konkrét megfigyelések és az új vírus globális elterjedésének története közötti számos ellentmondás további vizsgálatot igényel.
2024. április
Közzéteszi:
Király József
