Három német tudós egy tanulmányban hasonlította össze a kovidvírus kimutatást PCR-eljárással illetve az antitest vizsgálatokkal. A tanulmány megállapításai önmagukban is szenzációsak:
A tanulmány forrásként hivatkozik egy másik tanulmányra, mely szerint 36-38-as Ct-értéknél a vízből is ki lehet mutatni kovidvírusokat PCR-módszerrel. [1] És ez nem Tanzániában történt, ahol fáradtolajból és friss kecskehúsból is kimutatták a kórokozókat, hanem a berlini Charité-kórházban.
Aki nincs tisztában a PCR-módszer alapvető alkalmatlanságával a vírusok kimutatására, annak ajánljuk a vonatkozó cikkek elolvasását honlapunkról. Rövid összefoglalót pedig a Kovid valódi története c. cikkünk 8. pontja tartalmaz.
A három német tudós tanulmánya összehasonlítja a kovidvírus kimutatást PCR-rel és antitest vizsgálatokkal.
Legfontosabb megállapításai:
A PCR-teszttel pozitívnak kihozott személyeknek csak 14 %-a, más számítási módszerrel csak 10 %-a bizonyult kovidfertőzöttnek IgG antitest-teszttel.
2020/21 fordulóján a német lakosság egynegyede már rendelkezett természetes IgG antitest védettséggel.
2021. végére a német lakosságnak gyakorlatilag 100 %-a IgG pozitívnak bizonyult, azaz természetes úton védettséget szerzett.
A média és az egészségügy által erőltetett, a tesztpozitívok (PCR) számán nyugvó adatok (melyek nem vették figyelembe a tesztelések számát) tudományos szempontból értéktelenek voltak.
Más tanulmányok is megerősítik: a PCR tesztpozitívoknak a 10 %-a volt ténylegesen fertőzött.
Ct= 25 értéknél a vizsgáltak 70 %-ánál tenyészthető volt a vírus a vizsgáltakból.Ct= 30 értéknél a vizsgáltak 20 %-ánál tenyészthető volt a vírus a vizsgáltakból.Ct= 35 értéknél a vizsgáltak 3 %-ánál tenyészthető volt a vírus a vizsgáltakból.
Emlékezünk, ugye? A belügyminiszternek alárendelt, az egészségügynek csúfolt magyar pánikkeltő gépezet 45-ös ciklusszámmal kergette félelembe és oltásba a lakosságot annak mellékhatásaival együtt. Feltételezzük, hogy még ma is a 45-ös ciklusszám alkalmazására utasítja a belügyminiszter az egészségügyi laboratóriumok dolgozóit. „Hiszen a negatív eredmény nem eredmény.”
Szép és jó, mondhatnánk, tehát a PCR-tesztpozitívok 14 (vagy 10 vagy 3) %-a csakugyan kovidos volt.
Vizsgáljuk meg tehát, milyen alapokon nyugszanak az antitest-tesztek.
Előrebocsátjuk, a kovidhisztériát elutasító közösség nem egységes ebben a kérdésben. Mi a magunk részéről megpróbáljuk tömörítve, kivonatosan közreadni az eltérő álláspontokat.
Antitest: ennek csak az antigénnel együtt van értelme.
I. A tankönyvi tudás a kérdésben:
| Az antigén olyan anyag, amely a limfociták aktiválásával immunválaszt vált ki. A fehérjék, peptidek és poliszacharidok antigéneknek számítanak, a lipidek és nukleinsavak pedig poliszacharidokkal és fehérjékkel kombinálva válnak antigénné.
Az antigének származhatnak a szervezetből, vagy a külső környezetből is kialakulhatnak. Az immunogén formájú antigének legjobb példája a vakcinák. Ezeket a vakcinákat szándékosan juttatják a befogadó szervezetbe az adaptív immunrendszer memóriafunkciójának kihasználása érdekében. Példa: vakcinák a szezonális influenza ellen. |
Majd:
| Az antitestek az immunrendszerünk egyik legfontosabb harcosai, amelyeket a szervezetünk az idegen anyagok jelenlétére reagálva termel. Ezeket az idegen anyagokat antigéneknek nevezzük. Számos anyagot ismer fel a szervezetünk antigénként, például vírusokat, baktériumokat, gombákat és néhány élettelen anyagot, mint például toxinokat, vegyi anyagokat, allergéneket stb. Ennek eredményeként immunrendszerünk milliárdnyi különböző antitestet termel, amelyek mindegyike képes felismerni egy adott antigént. Amikor egy antitest kötődik egy adott antigénhez, jelzést küld az immunrendszernek, hogy ezt az antigént meg kell semmisíteni.
Az antitesteket speciális fehérvérsejtek, az úgynevezett B-sejtek, különösen a plazmasejtek termelik. Amikor egy B-sejt antigénnel találkozik, aktiválódik és egy csoport azonos sejtté, úgynevezett klónná szaporodik. A sejtek egy része antitesteket termelő plazmasejtekké differenciálódik, mások hosszú élettartamú memória-B-sejtekké válnak. Mind a plazmasejtek, mind a memória-B-sejtek specifikusak az antigénre, amellyel a kifejlett B-sejt először találkozott. A plazmasejtek milliószámra választanak ki antitesteket a vérkeringésbe és a nyirokrendszerbe, ahol megtámadják és semlegesítik azokat az antigéneket, amelyek azonosak az immunválaszt kiváltó antigénekkel. Az immunglobulin M (IgM) antitest a legnagyobb antitest és az első immunglobulin osztály, amely az antigénre adott elsődleges immunválasz során termelődik. Az IgE antitest nem vesz részt a komplementaktivációban, az opszonizációban stb., de döntő szerepet játszik az allergiás reakciókban és a parazita férgek elleni védekezésben. Az IgD az IgM-mel együtt a legfontosabb membránhoz kötött antitest, amelyet az érett B-sejtek expresszálnak. Az IgD jelzi a B-sejteknek, hogy aktiválódjanak. Az aktiválás révén a B-sejtek készen állnak arra, hogy az immunrendszer részeként részt vegyenek a szervezet védekezésében. Az IgD antitestek pontos funkciója még nem tisztázott. Egyes tanulmányok arra is utalnak, hogy a kiválasztott IgD jelentős szerepet játszik a légúti nyálkahártya immunvédelmében. Kötődik a mikrobiális virulenciafaktorokhoz, valamint a légúti kórokozó baktériumokhoz és vírusokhoz. Számtalan antitestünk van, amelyek számtalan antigént képesek felismerni. Becslések szerint több mint 100 millió különböző epitopszekvenciát képesek felismerni B-sejt-receptoraink vagy immunglobulinjaink. A V, J, D és C génszegmensek, valamint az L-szekvencia kódoló szekvenciák, ezért exonoknak is nevezik őket. Ezeket az exonokat néhány nem kódoló szekvencia választja el egymástól, amelyeket intronoknak neveznek. A génszegmensek átrendezésének és szervezésének ez a teljes folyamata biztosítja immunrendszerünknek azt a képességét, hogy olyan antitestek repertoárját állítsa elő, amelyek képesek felismerni és reagálni a különböző antigénekre. További könnyen emészthető info |
II. A hivatalos álláspontot megkérdőjelező vélemények
Az alternatív magyarázatok részben eltérnek a tankönyvi magyarázattól, de egyesek (példaképp álljon itt Rosemary Frei) elfogadják annak egyes pontjait.
Itt két állásfoglalást választunk ki, és már előzetesen jelezzük, nem tesszük le a voksot egyik mellett sem. Ehhez hiányzik szakképzettségünk. A két álláspont közös jellemzőit cikkünk befejezésében adjuk meg.
A, Az antitest modell elutasítása
Mike Stone und Amandha Dawn Vollmer közösen írtak egy bejegyzést a Lies are Unbekoming (Nem illik hazudni) c. honlapon. Ennek néhány kulcsfontosságú kijelentését idézzük, a teljes fordítás robbantaná bejegyzésünk kereteit.
| Az oltóanyagok hatásosságát azon mérik le, hogy növelik-e ezeknek az állítólagos antitesteknek a koncentrációját. De az izolált és kémiailag jellemzett antitestek hiánya aláássa ezt a koncepciót…
Clifford Saper, a Harvard Egyetem vezető antitest-szakértője elismeri, hogy a monoklonális antitestek nem elég specifikusak, mert válogatás nélkül kötődnek hasonló fehérjeszekvenciákhoz, és ezzel aláássák a célzott immunitás alapjait… Egyetlen tudós sem izolált még valaha valódi antitestet emberi vérből annak vizsgálata céljából… A brutális valóság: az „antitestek” csak egy jövedelmező marketingkoncepció, amely gyönyörű rajzokon alapul, soha nem pedig tényleges tudományon. Amit „immunválaszoknak” nevezünk, valójában csak a tested természetes tisztító rendszerei, amelyek eltávolítják a méreganyagokat – nincs szükség láthatatlan Y alakú harcosokra… A képalkotó technikák számítógépes modelleket hoznak létre, nem pedig valós képeket Minden kimutatási módszer közvetett laboratóriumi hatásokon alapuló antitestek jelenlétét feltételezi, azonban egyik teszt sem lett soha tisztított természetes antitestekkel kalibrálva vagy validálva, mivel ilyen entitásokat még soha nem sikerült izolálni… Alternatív megközelítés: tisztító hálózatok az immunháború helyett. A test összekapcsolt tisztító hálózatok révén működik, amelyek magukban foglalják a nyirokrendszert, az idegrendszer visszacsatolásait és speciális szöveteket, amelyek együttesen azonosítják és eltávolítják a nemkívánatos anyagokat, ahelyett, hogy egy különálló „immunrendszer” háborút folytatna a kórokozó behatolókkal szemben… A pleomorfizmus megdönti az antitestelmélet alapjait A veszélyes mellékhatások az mesterséges termékek toxikus természetét mutatják A tesztelési módszerek nem biológiai valóságot, hanem műtermékeket mérnek Az iparág alapvető korlátai és hibái Ezután a szerzők végig veszik az ismert kimutatási eljárások torzításait. Az antitest-csoportokat tárgyalva a szerzők megállapítják: A „fragment antigen binding (FAB)” kérdéskörre rátérve a szerzők rámutatnak: A diszulfidkötések és a csuklós régiók kérdésében a szerzők így nyilatkoznak: Az ELISA- és Western blot-tesztek úgy működnek, hogy mesterséges kötési reakciókat hoznak létre a mintaproteinek és a laboratóriumban előállított detektáló reagensek között, szigorúan ellenőrzött körülmények között, kémcsövekben, ahol színváltozási reakciókat használnak az állítólagosan specifikus kötési események jelzésére, amelyeket az antitestek jelenlétének jeleként értelmeznek. Ezek a tesztek azon a elméleti feltételezésen alapulnak, hogy a specifikus antitestek csak bizonyos fehérjékhez kötődnek, mint a kulcsok a zárakhoz, de ez az alapvető feltételezés ellentmond annak a valóságnak, hogy a kötődés specifitása csak mesterséges laboratóriumi körülmények között fordul elő, és élő biológiai rendszerekben soha nem mutatták ki… A PCR-tesztek gyakorlatilag bármit véletlenszerűen felerősíthetnek, így lényegében molekuláris szerencsejátéknak tekinthetők, nem pedig specifikus diagnosztikai eszközöknek, mivel eredményeik inkább a véletlentől függnek, mint a mintákban található bizonyos anyagok jelenlététől. Minél gyulladtabb egy személy, annál több sejtromlás, sokkos baktériumok és pleomorf változások fordulnak elő, ami növeli a nukleotidhulladékok mennyiségét, amelyeket a PCR-technikák véletlenszerűen felerősíthetnek… A szerokonverzió egyszerűen azt jelenti, hogy egy személy aktív tisztítási módban van, és a laboratóriumi vizsgálatok emelkedett méregtelenítési értékeket mutathatnak ki, de ez a biológiai állapot nem diagnosztizálhatja vagy bizonyíthatja egy adott kórokozót vagy betegséget. A megnövekedett antitestszerű anyagok kimutatása azt jelzi, hogy a szervezet hulladékszállító rendszerei aktívan dolgoznak a nemkívánatos anyagok eltávolításán, ami normális fiziológiai reakció a toxikus expozícióra vagy az anyagcsere-stresszre, és nem fertőzés vagy immunmemória kialakulása… Az „immunrendszer” fogalma egy modern találmány, amely a természetes tisztítási folyamatokat mesterséges specializációkra osztotta fel, miközben a test valójában egymással összekapcsolt tisztító hálózatok révén működik, amelyek magukban foglalják a nyirokrendszert, az idegrendszer visszacsatolását és speciális szöveteket, amelyek együttesen működnek a nemkívánatos anyagok azonosításában és eltávolításában. Az „immunrendszer” terminológia modern népszerűsítését egy a nyirokrendszerről szóló előadás vette át, de ez az átnevezés egy hamis keretet hozott létre, amely a jövedelmező „egy kórokozó, egy betegség” paradigmát támogatja, ahelyett, hogy pontosan leírná a természetes biológiai folyamatokat… Az antitestkutatás átfogó vizsgálata azt mutatja, hogy nincs közvetlen bizonyíték a természetben előforduló Y alakú antitestrészecskékre, ahogyan azokat általában a tankönyvek, a tudományos irodalom és a marketinganyagok ábrázolják, és minden képalkotási kísérlet vagy számítógéppel generált rekonstrukció, előkészítési folyamatokból származó műtermékek, vagy homályos foltok, amelyeket a kutatók pont-és-kijelölés módszerekkel antitestként értelmeznek. Több évtizedes kutatás és fejlett képfeldolgozási technológiák ellenére a tudósok soha nem sikerült Y alakú részecskéket izolálniuk, tisztítaniuk és közvetlenül leképezniük természetes szérummintákból, hanem inkább elméleti modellekre, művészi ábrázolásokra és laboratóriumban előállított szintetikus fehérjékre támaszkodnak, amelyek valószínűleg semmilyen hasonlóságot nem mutatnak az élő szervezetekkel. Az ikonikus Y alakú képek művészi értelmezést jelentenek, nem pedig megfigyelt biológiai valóságot… Nincs kísérleti bizonyíték arra, hogy az antitestek az élő biológiai rendszerekben nekik tulajdonított funkciókat betöltenék, minden állítólagos bizonyíték közvetett laboratóriumi kísérletekből származik, mesterséges körülmények között, amelyeknek semmi közük a természetes biológiai folyamatokhoz. Az antitestek állítólagos funkciói, köztük a kórokozók felismerése, az immunmemória és a védő immunitás, soha nem kerültek igazolásra ezeknek a folyamatoknak élő szervezetekben történő közvetlen megfigyelésével, hanem laboratóriumi körülmények között előidézett reakciókból levont következtetéseken alapulnak, amelyek teljesen más mechanizmusokból is származhatnak… Az antitestkutatás súlyos reprodukálhatósági válsággal küzd, amelynek következtében számos tudományos munka megbízhatatlannak, nem reprodukálhatónak és nem megismételhetőnek minősült, mivel a laboratóriumban előállított antitestkészítmények eredményei a különböző tételek és kísérletek között jelentősen eltértek. Tanulmányok kimutatták, hogy az állítólag „monoklonális” antitestkészítmények 31,9%-a valójában több különböző antitestfajtát tartalmaz, ami vegyes fehérjékből álló koktélokat eredményez, amelyek inkonzisztens kötődési mintákat hoznak létre és lehetetlenné teszik a reprodukálható eredményeket… |
Ábránk az antitest fogalom időbeni változását mutatja be.
Közzétevő még egyszer hangsúlyozza, nem foglal állást a fenti megállapításokkal kapcsolatban.
Mike Stone egy másik, részletes tanulmányban járja körül az antitest-teória anomáliáit. [2]
B, Az antitest-antigén teóriát elfogadó álláspont, amely azonban megkérdőjelezi a ma forgalomban lévő összes antitest-teszt érvényességét
Rosemary Frei kanadai kuatató 2021-ben tette közzé alábbi tanulmányát „Az antitest-átverés” címmel.
Ennek ugyancsak idézzük kulcsfontosságú megállapításait.
|
A világ hónapok óta a koronavírus PCR-tesztelésére, a kontaktok nyomon követésére és az oltásra koncentrál. Eközben a kovid komplexum egy másik fontos része sokkal kevesebb figyelmet kapott: az antitestek használata a koronavírus-fertőzés kimutatására, diagnosztizálására és kezelésére. 2020 januárja óta több száz antitestet hagytak jóvá ezekre a célokra. És további több száz kerülhet forgalomba hamarosan. Ez a biomedikai aranyláz része: már tavaly nyárra az antitestek a legjövedelmezőbb orvosi termékké váltak, a globális bevétel várhatóan 2024-re közel 500 milliárd dollár lesz. Nem ritka a 67%os haszonkulcs. Az AstraZeneca, a Novartis, a GlaxoSmithKline és az Eli Lilly gyógyszeripari óriások azok között vannak, amelyek a legnagyobb szeletet hasítják ki az új koronavírus-ellenes antitestek piacából. És néhány legbefolyásosabb kormányzati ügynökség, köztük Anthony Fauci amerikai Nemzeti Allergia- és Fertőző Betegségek Intézete (US National Institute of Allergy and Infectious Diseases, NIAD) és az amerikai Védelmi Fejlett Kutatási Projektek Ügynöksége (Defense Advanced Research Projects Agency, DARPA) is részt vesz a tevékenységben. Gyakorlatilag minden, a koviddal kapcsolatos tanulmány és marketinganyag azon a feltételezésen alapul, hogy a tudósok pozitívan és helyesen azonosították az új koronavírus (más néven SARS-CoV-2) jelenlétét az általuk vizsgált anyagban. Az azonosítás feladata általában az új koronavírushoz kötődő antitesteké. A feltételezés az, hogy ezek az antitestek képesek kiválasztani a vírust, és csak a vírust a körülötte lévő összes többi organizmus és anyag közül. Sajnos kiderült, hogy az antitestek ritkán (ha egyáltalán) teszik ezt. Ennek oka többek között az, hogy az antitesteket gyártó és forgalmazó cégek nem ellenőrzik megfelelően azok pontosságát a vírus megcélzásában. A kormányzati szabályozó hatóságok pedig még kevésbé ellenőrzik ezt. Vizsgáljuk meg az antitestipar néhány főbb jellemzőjét, amely úszik a pénzben. Létrehozhatók-e olyan antitestek, amelyek csak egy bizonyos vírushoz kötődnek? Az antitestek apró, finoman hangolt részei immunrendszerünknek. Az egyik fő funkciójuk az, hogy felkutassák azokat a vírusokat és baktériumokat, amelyek betegségeket okozhatnak. Az antitestek kötődnek ezekhez a mikrobákhoz és semlegesítik őket, így azok nem tudnak szaporodni és terjedni. Az emberek és őseink már millió évek óta termelnek antitesteket a szervezetükben, hogy elhárítsák a fertőzéseket. Néhány évtizeddel ezelőtt a vállalatok is bekapcsolódtak az antitestek felfedezésébe és manipulálásába, együttműködve az egyetemi laboratóriumokkal. Az antitestek két fő kategóriába sorolhatók. Az egyik a „poliklonális” antitestek. Ezek a leggyakoribb antitestek, amelyek különböző anyagokhoz és/vagy organizmusokhoz kötődnek. A másik kategória a monoklonális antitestek. Ahogy a nevük is mutatja, ezek előállításában klónozás is szerepet játszik. Először azonosítják az adott aminosav-szekvenciára (az aminosavak a fehérjék építőkövei) specifikus antitestet – például egy vírus vagy baktérium felületén található fehérjéből származót. Ezután a laboratóriumban „klónozzák” az antitestet termelő immunrendszer sejtet. Ennek eredményeként minden monoklonális antitestkészlet az adott aminosav-szekvenciához kötődik. Ezt tisztázni akartam, ezért e-mailt írtam az angol nyelvű világ egyik vezető monoklonális antitestekkel foglalkozó szakértőjének, Clifford Saper-nek, a Harvard Medical School professzorának. Megkérdeztem tőle, hogy igaz-e, amit az antitestek kereskedelmi forgalmazásával foglalkozók többsége állít, vagyis hogy lehet-e olyan monoklonális antitestet előállítani, amely csak egy vírustípusra vagy csak egy másik organizmustípusra specifikus (vagyis csak ahhoz kötődik). Saper így válaszolt: Saper kijelentésének következménye, hogy bármely kísérlet, amely monoklonális antitesteket használ az új koronavírus jelenlétének igazolására, nagy arányban hamis pozitív eredményeket fog hozni. Vagyis azt fogják jelezni, hogy az új koronavírus kimutatható, holott valójában nem az. Ez azért van, mert nagy a valószínűsége, hogy a monoklonális antitest a víruson kívül máshoz is kötődik (ez az úgynevezett „keresztreagálás”). (Az antitestek validálásáról többet szeretne tudni, ajánlom Saper ezen áttekintő cikkét, valamint ezt és ezt, amelyeket David Rimm, a Yale patológiaprofesszora társszerzőként jegyzett.) Valójában az új koronavírusra specifikusként forgalmazott antitestek és monoklonális antitestek túlnyomó többsége évekkel ezelőtt a SARS-CoV-1 kimutatására lett kifejlesztve. [3] Ezeket aztán egyszerűen átnevezték a SARS-CoV-2 azonosítására alkalmas antitestnek – anélkül, hogy ellenőrizték volna, vannak-e keresztreakcióik más organizmusokkal vagy anyagokkal is. Zhen Lu-tól kértem megerősítést erre az átalakításra. Ő a Sino Biological, egy pekingi székhelyű vállalat észak-amerikai marketing menedzsere, amely többek között több száz antitestet fejleszt és forgalmaz. Lu e-mailben válaszolt nekem: „Igen, az antitesteket tovább használják, most a SARS-COV-2 kimutatásra [sic].” [Közzétevő: A gyártó szerint tehát teljesen mindegy, hogy SARS-COV-1 vagy SARS-COV-2, aminek kimutatására tesztjük alkalmas. És természetesen sehol egy felhördülés a tudományos világban. Ami csak egyet mutat. A tudomány sem hisz sem a SARS-COV-1, sem a SARS-COV-2 létezésében. Csak éppen úgy tesznek.] Ellenőriztem és megerősítést kaptam Pratiek Matkartól, a BenchSci, egy antitest-adatbázis vállalat vezető munkatársától is. Hogy saját magam is meggyőződjek erről, bejelentkeztem a BenchSci adatbázisába (Matkar vendég hozzáférést adott nekem), kiválasztottam az új koronavírusra vonatkozó összes antitestet, és megnéztem, mely organizmusokat használták a keresztreaktivitási tesztekben. A SARS-CoV-1 volt az egyetlen, amelyik felbukkant ebben az ellenőrzésben. Mindez megmagyarázza azt, amit a múlt héten figyeltem meg: a Sino Biological hirtelen megváltoztatta a SARS-CoV-2 elleni antitestekről szóló weboldalának tartalmát. Az oldal most azt hirdeti, hogy új „egymáshoz illeszkedő antitestpárokat” vezettek be, amelyek hatékonyabban képesek felismerni a vírust. A pár egy „megkötő antitestből” és egy „detektáló antitestből” áll. És azt állítják, hogy ezek a párok pontosabban képesek megtalálni az új koronavírust: „magas specifitással rendelkeznek, és nem lépnek kölcsönhatásba a MERS-CoV-val, [vagy a gyakori humán koronavírusokkal] 229E, NL63, HKU1, [és] OC43.” Ezt úgy tudom értelmezni, hogy tudják, hogy az antitestek, amelyeket eddig forgalmaztak, és amelyekről azt állítják, hogy specifikusak az új koronavírusra, más dolgokhoz is kötődnek, például a gyakori humán koronavírusokhoz. [Közzétevő: Melyek létezését ugyanolyan biztos PCR- és antitest-tesztek igazolják.] Hogyan használják az antitesteket az új koronavírus tesztekben? A vírus egyik fő típusú tesztje olyan antitesteket tartalmaz, amelyek látszólag specifikusak az új koronavírusra. Úgy működnek, hogy ha a vírus jelen van a vérmintában, az antitestek kötődnek hozzá, és ennek eredményeként a teszt pozitív jelzést ad. A másik típusú teszt az új koronavírus fehérjeszekvenciáit tartalmazza; ha a vérmintában jelen vannak a vírus elleni antitestek, azok kötődnek a fehérjeszekvenciákhoz, és pozitív eredményt adnak. A gyártóknak a tesztkészletek forgalomba hozatala előtt pontossági ellenőrzéseket kell végezniük. Ezek az ellenőrzések nagyrészt a hamis pozitív és hamis negatív eredmények arányának becsléséből állnak (az utóbbi az a negatív eredmény, amikor a tesztkészlettel vizsgált mintában megtalálható a vizsgált antitest vagy fehérje). A vállalatok azonban ezt a felületes pontossági ellenőrzést csak nagyon kevés vírusmintával végzik el, és ritkán alkalmazzák baktériumokra vagy a vérben jelen lévő több millió biológiai anyag bármelyikére. Annak ellenére, hogy ez a validálás nagyon nem megfelelő, és a vállalatoknak erős ösztönzőjük van arra, hogy termékeiket jó színben tüntessék fel, a gyártók gyakran jelentős arányú hamis pozitív eredményeket regisztrálnak, ahogyan azt David Crowe tavaly májusban dokumentálta. A hamis pozitív eredmények a nyugat-nílusi vírustól a különböző típusú emberi koronavírusokig sok mindenre kiterjednek. A vállalatok és a hatóságok nagyvonalúan elsiklanak efölött. Néha azonban a tesztkészletek annyira rosszak, hogy kivonják őket a piacról. Például a Chembio Diagnostics nevű vállalat által forgalmazott antitest-tesztkészletet 2020. március 31-én hozták forgalomba. Az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) szinte azonnal megadta neki a sürgősségi használati engedélyt (EUA). Az EUA lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy minimális felügyelet mellett gyorsan piacra dobják termékeiket. Brazília és az Európai Unió is jóváhagyta a Chembio teszt értékesítését a saját joghatóságukban, 2020 áprilisában, illetve májusában. Aztán 2020 júniusában az FDA kivonta a piacról. A hatóság szerint „ez a teszt a vártnál magasabb arányban ad hamis eredményeket”. (Megjegyzendő, hogy a „visszavont” Chembio teszt termékismertetőjének 13. oldalán található felső táblázat azt jelzi, hogy a teszt keresztreagál a 229E humán koronavírussal. De 2020 novemberében a Chembio antitest tesztjét ismét jóváhagyták Brazíliában. 2021. január 14-én pedig az Európai Unió, az Egyesült Királyság és Írország is jóváhagyta a tesztet. Azonos ez a teszt az előző tesztel, amely annyira pontatlan volt, hogy tavaly júniusban kivonták a piacról? Nehéz megmondani. Nem találtam hozzá termékismertetőt. Valójában a teszt weboldalán nagyon kevés információ található róla; az információt külön kell kérni. Január 23-án benyújtottam egy kérelmet, de még nem kaptam rá választ. A teszteszközöket jóváhagyó FDA-osztály két vezetője 2021. február 18-án cikket írt a New England Journal of Medicine-ben. Ebben a páros elismerte, hogy az FDA EUÁ-i túl hiányosak voltak a szerológiai tesztekre. Jelezték, hogy az FDA szigorította ezeknek a teszteknek a jóváhagyási kritériumait. Rámutattak más kormányzati ügynökségek szerológiai tesztek értékelésére irányuló erőfeszítéseire is. De a páros egy szót sem ejtett arról, hogy objektív, alapos tesztvalidációra van szükség. Arról sem szólnak, hogy az EUÁ-kat továbbra is kiadják. (Megjegyzendő továbbá, hogy az FDA és a Health Canada listái, amelyek az Egyesült Államokban eddig jóváhagyott 65 szerológiai tesztet és Kanadában eddig jóváhagyott 19 tesztet tartalmazzák, a tesztek érzékenységét („pozitív minták helyes azonosítása”) továbbra is „pozitív százalékos egyezés” a specifitást („negatív minták helyes azonosítása”) pedig „negatív százalékos egyezés” formájában adják meg. Ezek a pontosság relatív mérőszámai – azaz más tesztekhez viszonyítva –, nem pedig objektív/abszolút pontosság, ezért csak gyenge másolatai a pontosságnak.) Az egyik legfontosabb személyiség a kovid-biomedikai komplexumban, aki előkészíti az antitest-pipeline-t, Ian Lipkin. Ő a New York-i Columbia Egyetem Fertőzés és Immunológiai Központjának igazgatója. Lipkin magas szinten részt vesz számos globális szervezetben, többek között a WHO-ban és a Bill & Melinda Gates Alapítványban, valamint gyógyszeripari vállalatokban. (És idézik őt egy cikk ún. „tényellenőrzésében”, amelyet Patrick Corbett-tel közösen írtunk „Senki sem halt meg a koronavírus miatt” címmel. Lipkin többek között azt állítja a tényellenőrző cikkben, hogy „az összeesküvés-elméleteket vallókat nem lehet adatokkal meggyőzni”. Lipkin társszerzője egy 2021. február 12-i cikknek, amelyben ő és csapata azt állítja, hogy egy általuk kifejlesztett új „peptid-mikroarray” technológia segítségével azonosítottak 29, az új koronavírusra jellemző aminosav-szekvenciát. Azt állítják, hogy a szekvenciákra létrehozhatók specifikus antitestek, és ezeket felhasználhatják a kovid „diagnosztikájának, epidemiológiájának és vakcinológiájának elősegítésére”. (Az egyetlen konfliktus, amelyet Lipkin és néhány társszerzője a cikk végén található „versengő érdekek” bekezdésben feltár, az, hogy ők találták fel a cikkben leírt peptid-mikroarray technológiát. Legalább a kovid kezelésére az egészségügyi piacon kínált antitestek hatékonyak? [A cikk második részében a szerző a kezelésre kínált antitestekkel kapcsolatos anomáliákat járja körül. Mivel célunk itt az antitestek alkalmatlanságának bemutatása a vírusok detektálására, eltekintünk a második rész közreadásától, amely az érdeklődőknek természetesen teljes egészében részére áll az eredeti honlapon. Annyit azért elárulunk, hogy Rosemary Frei válasza a kérdésre egy határozott NEM.] |
III. Összegzés
Bár nem szeretjük a hosszú bejegyzéseket, muszáj volt itt a témát alaposan körbejárni. Megállapíthatjuk:
Nemcsak a PCR-teszt alkalmatlan totálisan a kovidvírus és társai (SARS, MERS, HIV) kimutatására, hanem az ún. antitest-tesztek is. Ezek a víruskimutatások a villával szénaboglyába történő szurkálásra emlékeztetnek. Hátha találunk valamit.
Hivatkozások:
[1] Etievant S, Bal A, Escuret V, Brengel-Pesce K, Bouscambert M, Cheynet V, et al. Performance assessment of SARS-CoV-2 PCR assays developed by WHO referral laboratories. J Clin Med. (2020) 9(6):1871. doi:10.3390/jcm9061871
[2] The Antibody™ – by Mike Stone – ViroLIEgy Newsletter
[3] Melynek létezését ugyanolyan megbízhatatlan módszerekkel próbálták bizonyítani, mint PCR és antitest-tesztek. Csak akkoriban ez egész kérdéskör nem volt olyan általános hatású, mint a kovid, ezért a részletekkel sem törődtek sokan.
2025.
Közzéteszi:
Király József
