Így – tekintve a most beinduló hisztéria-gőzhengert – szükségét látjuk, korabeli fordításunk közzétételére. A szövegben Ralf Wurzbacher beszélget Thomas A. Hein és Michael Leitner filmes alkotókkal legújabb dokumentumfilmjükről, melyben az alkotók a madárinfluenza járványhisztéria furcsaságait járják körül.
A film címe: »H5N1 nem válaszol – a gyilkos vírus nyomában«.
Csakugyan olyan veszélyes a madárinfluenza, mint ahogy azt a politika, a médiák és a tudomány el akarja velünk hitetni? Ki profitál a hisztériából?
Az alkotók a főáramú média (ZDF, WDR, 3sat, SAT1, RTL, PRO7, Deutsche Welle) számára készítettek rendszeresen ismeretterjesztő filmeket. Igen, 2006-ban ez meg teljesen természetes volt, a főáramú médiánál dolgozni és egyúttal felhívni a figyelmet az éppen aktuális vírusnarratíva furcsaságaira. Ma mindez elképzelhetetlen.
A beszélgetés Gerhard Wisnewski honlapján jelent meg. (A link ma már nem létezik.)
Következzék tehát 2006-os fordításunk:
»H5N1 nem válaszol – az eltűnt vírus nyomában«
Ralf Wurzbacher
Beszélgetés Thomas A. Heinnel és Michael Leitnerrel dokumentumfilmjükről. A film címe: »H5N1 nem válaszol – a gyilkos vírus nyomában«. Csakugyan olyan veszélyes a madárinfluenza, mint ahogy azt a politika, a médiák és a tudomány el akarja velünk hitetni? Ki profitál a hisztériából?
Fordította: Király József
Amióta 2006 februárjában először mutatták ki a H5N1-vírust országunkban bütykös hattyúkon, a madárinfluenza országszerte riadalmat okoz. A politika, tudomány és médiák egy pandémia veszélyét festik a falra, amelynek világszerte milliók esnének áldozatul, ha a vírus mutálna, és átterjedne az emberre. Időközben a vírus már állítólag átterjedt kutyákra és macskákra, az állítólagosan megfertőződött haszonállat-állományokat elpusztították, a lakosság számára pedig tömeges oltásokat helyeznek kilátásba. Önök is egy tömeges fertőzést észlelnek, a közgondolkodás tömeges fertőzését. Komolyan azt gondolják, hogy a madárinfluenza jelenség nem más, mint csalás és ámítás?
Hein: Abban a formában, ahogy prezentálják nekünk, igen! Hiszen már a madárinfluenza fogalma is félrevezető. Ténylegesen a »klasszikus baromfipestis« a helyes megnevezés. Ezt a baromfipestist az állatorvosok már több mint 100 éve ismerik, és kezelni tudják. Tehát a madárinfluenza egy régi ismerős, és nem ad okot pánikra. Az állítás, hogy a vírus mutálni tudna és az emberekre át tudna ugorni, csupáncsak spekuláció. Erre semmi sem utal.
Tehát – ahogy Önök a filmben mondják – a pandémia csak »papíron« megy végbe, és a »nyomdafesték« terjeszti? Mennyire veszélyes a testre és a lélekre egy beképzelt járvány?
Hein: A pszichoneuro-immunológia – tehát a tudományág, amely vizsgálja a gondolkodás hatását az immunrendszerre – nem hagy kétséget afelől, hogy semmi nem tesz annyira támadhatóvá, mint a félelem. Sőt, Borwin Bandelow göttingeni kutató abból indul ki, hogy a madárinfluenza ősfélelmet vált ki az embernél, mert úgy hat, mint egy bibliai csapás. Hogy a madarak nagy félelmet válthatnak ki, azt már Alfred Hitchcock is tudta.
Ön filmjében a »legkézenfekvőbb kérdéseket« teszi fel, amelyeket mások föl sem tesznek, vagy nem válaszolnak meg. Kezdjük a Rügen szigeti bütykös hattyúkkal. Miért kételkedik, hogy ezek tényleg a H5N1 hatására pusztultak el?
Hein: A film előkészületei során hamar kiderült, hogy Rügen szigetén nem történt tömeges madárpusztulás H5N1 következtében. Az összes helybeli lakos, de a helyi ornitológusok is megerősítették, hogy az ilyen mértékű madárpusztulás normális, és minden tél után észlelhető. Az állatok a legyöngülés, táplálékhiány és hideg következtében pusztulnak el. Aztán volt még egy pont, amire fölfigyeltünk: Az állítólagosan fertőzött madarakat mind a Friedrich- Loeffler-Intézet (FLI) közelében találták, amelynek központja csak néhány km-re, Riems szigetén található. Ha jobban odafigyelünk, megállapíthatjuk, hogy Németországban az összes állítólagosan fertőzött madarat az FLI vagy annak valamelyik kirendeltsége közelében találták.
Csak nem akarja azt mondani, hogy a Friedrich- Loeffler-Intézet, mint nemzeti referencia-laboratórium szándékosan, saját érdekeket követve helyezte ki a vírusokat?
Hein: Ezt nem hiszem. A probléma véleményem szerint a vírusok kimutatási módjában van. Ami még gyanússá teszi a dolgot, az Thomas Mettenleiter FLI-elnök látnoki tehetsége. Már egy évvel ezelőtt jósolta, hogy a madárinfluenza 2006 februárjában elérheti Németországot. És csak két nappal az első februári lelet előtt adott ki egy sajtónyilatkozatot, amelyben felfokozta a madárinfluenza németországi veszélyét, mivel Nigériában és Olaszországban szerinte kimutatták a madárinfluenzát és a vonuló madarak onnan Németországba jönnek. A probléma csak annyi, hogy a vonuló madarak fő vonulási ideje csak márciusban van. Ráadásul utasítást adott minden beteg vagy elpusztult bütykös hattyú vizsgálatára influenzavírusokra. És pont ilyen bütykös hattyúkból mutatták ki nem egészen 48 órával később az első állítólagos madárinfluenzavírust német földön. Kicsit sok a véletlenekből egyszerre.
Milyen érdeke fűződhet az FLI-nek a madárinfluenzához?
Hein: Minél nagyobbnak tüntetik fel a madárinfluenza veszélyét, annál nagyobb természetesen a kutatási igény. A pánikkeltés eddig az FLI-nek igen jövedelmező volt. Március végén az állam 60 millió Euro-t bocsátott rendelkezésre olyan betegségek kutatására, amelyek átvihetők állatról emberre. Április végén ezt a keretet még 10 millióval megemelték. De a madárinfluenza hátterében még egészen más érdekcsoportok is állnak.
Kire gondol?
Hein: Például az úgynevezett influenzagyógyszerek, mint a Tamiflu előállítóira. A szövetségi kormány utasítására minden tartománynak be kell szereznie a Tamiflut vagy a Relenza-t, egy másik influenzagyógyszert a lakosság legalább 20 %-a számára. Ez természetesen egy óriási üzlet a gyártóknak, noha senki sem tudja, hogy a szerek hatnak-e. Az FDA, az amerikai gyógyszerhatóság szerint a Tamiflu egy placebo, amely egyes esetekben súlyos mellékhatással járhat. A gyógyszer gyártója a Roche gyógyszergyár, feltalálója a kalifornisai Gilead Sciences cég, amely minden eladott adag után licenc-díjat kap. A cég vezetője Washingtonba történő távozása előtt Donald Rumsfeld hadügyminiszter volt, aki még ma is szépen keres a madárinfluenzán, részvényeinek köszönhetően.
Emellett kutatóintézetek és gyógyszergyártók is óriási kutatási pénzekre és hatalmas megbízásokra számíthatnak. Ulla Schmidt egészségügyi miniszter a közelmúltban két gyártóval kötött előszerződést 160 millió doboz oltóanyag szállításáról, noha – még az akadémikus orvostudományi álláspont szerint sem – létezik emberre átterjedő madárinfluenza-vírus. De oltóanyag előállításához szükséges ilyen vírus. Minek akkor a drága előszerződés? És mintha mindez nem lenne elég, Schmidt asszony – nyilván húsvéti ajándékként – rögtön átutalt 20 millió Euro-t úgynevezett kezdeti finanszírozásként.
Még egyszer vissza a Tamiflu-hoz: Tehát a madárinfluenza a senki által nem keresett gyógyszert máról holnapra közismertté tette?
Leitner: A Tamiflu gátolja a neuraminidáz enzimet. Hogy pontosan hogyan, senki sem tudja. Angelika Kögel-Schauz gyógyszerkritikus, akit dokumentációnk számára megkérdeztünk, a következőt derítette ki: Ha anyagcserezavar következtében neuraminidáz-hiány lép fel, igen súlyos neurológiai szimptómák lesznek a következmények: látási, ideg- és csontrendszerzavarok, izomgyengeség (hipotónia), alultápláltság (hipotrófia), görcsös rohamok, egyensúlyi zavarok, belső fül károsodás, szellemi fejlődési zavarok és egyebek. Mint említettük, a Tamiflu-t az FDA »placebonak minősítette súlyos mellékhatásokkal«. A tanulmány felelőse egyébként emiatt elveszítette állását. Elvégre az FDA az US-kormány alá és így közvetve Rumsfeld alá is tartozik. Bush elnök az állítólagos madárinfluenza-veszély miatt két milliárd dollárért rendelt Tamiflu-t. Placeboként történt minősítése nem éppen jól jön a dolognak. Ez zavarja az adópénzek átvezetését a gyógyszerkonszernek kasszáiba, ebben az esetben Rumsfeld önkiszolgálását az USA költségvetéséből. Mégis minden nyugati állam, mint az őrült vásárolta a Tamiflu-t raktárkészletre.
Az FLI saját állítása szerint kétségkívül kimutatta a rügeni vadmadarakon a H5N1-vírusnak úgynevezett agresszív Ázsia-törzsét. Önnek komoly kétségei vannak a bizonyítási módszerrel kapcsolatban.
Leitner: A H5N1 kimutatási módszere a PCR — polimeráz láncreakció — nevű, komplikált, biokémiai sokszorosítási eljáráson nyugszik. Ennek során, – így az elmélet – a H5N1 DNS-e átalakul, százezerszeresen lemásolódik, és fényreakcióval kimutatható lesz. A probléma csak az, hogy Kary Mullis PCR-feltaláló, aki ezért Nobel-díjat kapott, saját eljárását túlságosan nemspecifikusnak tartja, hogy az alkalmazható legyen egyes vírusok kimutatására. A PCR válogatás nélkül sokszoroz mindent, ami sejten kívüli átörökítő anyaggal találkozik.
Megmagyarázná ezt részletesebben?
Leitner: Hogy a másolást elindítsuk, szükségünk volna egy úgynevezett startermolekulára, amely kizárólag csak a H5N1 átörökítő anyagát másolja. Ilyesmit csak a klasszikus vírusizolációval történő kimutatás keretén belül lehet kifejleszteni: A fertőzött vért megtisztítják minden nem vírusos részecskétől, úgy, hogy a végén csak a vírus marad ott. Utána ki kell mutatni, hogy ez a vírus szaporodni képes, és ez felelős azért a betegségért, amelyet hozzárendelnek. Ezután analizálni kell a virális genom-ot, és utána lehetne csak próbálkozni a H5N1-re specifikus PCR kifejlesztésével. De előtte mindenképp szükséges egy tisztességes vírusizoláció, mert különben nem lehet tudni, mi mindenre reagál valójában az úgynevezett „H5N1-PCR”. Ha az FLI kutatóintézetnél a H5N1-izolációra vonatkozó tanulmányt kérünk, egy olyan munkát kapunk, amely a vírusizoláció fogalmát teljesen abszurd, lehetetlen módon értelmezi. Semmit nem tisztítanak és izolálnak, ehelyett a virális részecskék első kimutatása is már H5N1-PCR-rel történik.
Ez bonyolultnak tűnhet laikusok számára. Egy egészen konkrét kérdés: Van arra bizonyíték, hogy a madárinfluenza okozta a hattyúk pusztulását?
A közelmúltig még a sertéseknek keresztüli fertőzéssel riogattak. Mára a szarvasmarha vette át ennek helyét. Kép forrása: https://www.civilsdaily.com/news/global-spread-of-h5n1-bird-flu/
Leitner: Az FLI madárinfluenza-intézet mindenesetre nem rendelkezik ilyen bizonyítékokkal. A PCR egy túlságosan nemspecifikus és nem hitelesített eljárás, amely DNS bomlási folyamatokra reagál, és elpusztult állatokban sok ilyen folyamat zajlik. De ha a katonaság egy hosszú, jeges tél végén elpusztult madarakat keres, ezeket egy halomba gyűjti, és valaki az akciónál fehér köpenyben egy »abszolút halálos vírusról« beszél, akkor ennek rendkívüli hírértéke van. Az utóbbi években többször átéltünk ilyen hirtelen felfokozott manipulációt egy állítólag szuper-fenyegető járványról, anélkül, hogy bármi komolyan történt volna. Ki beszél ma már a SARS-ról? Ez ugyanaz a konstrukció volt, csak a marketingstratégia még nem volt olyan perfekt, mint most a H5N1-nél. A SARS egy atipikus tüdőgyulladás volt. Ilyesmit a leggyakrabban a kórházban kaphat az ember, mert a fertőtlenítőszerek mértéktelen használata valósággal kitenyészti a legellenállóbb csírákat. De erről a problémakörről sehol sem talál tudósítást a sajtóban, noha a halottak száma bőven elegendő egy pandémia kikiáltásához. Egy azonban bizonyos: A következő járvány menetrend szerint érkezik és a következő víruskonstrukció lesz a legsúlyosabb. Ez annyira biztos, mint a gyógyszerkonszernek hatalmas bevételei.
Mi a helyzet a világon eddig állítólag madárinfluenzában elhunyt 90 emberrel? Mennyire súlyosak az erre vonatkozó bizonyítékok?
Leitner: Olyan súlyosak, hogy félvállról lehet őket venni. Ha az FLI-nél arra vonatkozó bizonyítékot kérünk, hogy a H5N1 az emberre átterjedhet, egy olyan munkát kapunk, amely abszurdabb minden eddig a kezembe került tanulmánynál: egy thaiföldi tanulmányt, amely egy »őrülten reprezentatív« mennyiségről, egy fiúról készült. De neki egészen más problémája volt, mint madárinfluenza. Teste tele volt penészgombával, ami orvosilag csak egy igen súlyos immunrendszer-betegséggel magyarázható. Ráadásul még tévesen is kezelték; széles sávú antibiotikumokat kapott, amelyek összeomló immunrendszerét tovább károsították. Amikor aztán még Tamiflu-t is beadagoltak neki, két nappal később meghalt. Szándékos vagy véletlen? Az egész világon egyetlenegy, emberen észlelt »H5N1-fertőzésnél« sem végeztek virológiailag érvényes H5N1-kimutatást – az új, konstruált járványokra jellemző módon.
Ilyen, halálos veszélyt szuggeráló képekkel keltették a pánikot 2005-2006-ban Németországba.
Tehát egyáltalán nem lehet a madárinfluenza veszélyes az emberre?
Leitner: Mindeddig senki sem bizonyította be, hogy a H5N1 egy fertőző, rosszindulatú valamiként létezik. Lehetséges, hogy az egész influenza-hisztéria oka az, hogy az állami Robert-Koch-Intézetet (RKI) ellepték a tudományosan kiképzett lobbisták. Tudom, ez úgy hangzik, mint egy összeesküvés-elmélet, de a tényeknél maradok: Az RKI-nél van egy Influenza Munkaközösség (AGI), amelyet túlnyomórészt gyógyszergyártók finanszíroznak. Ennek munkatársai, mintha csak magától értetődő volna, be vannak tagozódva az RKI hierarchiájába, például a Járványügyi Osztályba. Ott értékelik ki statisztikai módszerekkel az éves influenza okozta halálozási adatokat. Több influenzahalott papíron nagyobb oltóanyag-forgalmat jelent: Az RKI-AGI az utóbbi években 30.000-ig terjedő éves halálozási adatokat jelentett Németországra. Evvel szemben a Szövetségi Statisztikai Hivatal átlagosan 13 influenzahalottat jelentett szezononként, 71 éves átlagéletkorral. Az influenza tehát csak idősebb emberekre veszélyes, mert immunrendszerük nem olyan ép már. A harmincezres statisztikai trükköt az RKI-AGI munkatársai eszelték ki: Alapul veszik a téli hónapok halandóságát, ebből levonják a nyári hónapok halandóságát, és a maradék automatikusan az influenzahalottak száma. Ilyen egyszerű! Hogy tucatnyi egyéb tényező is van, ami magyarázná a magasabb téli halandóságot, figyelmen kívül hagyják. Ez az eredménye, ha betegségből profitálók készítik a hivatalos betegstatisztikákat.
A fenyegető madárinfluenza-pandémiával kapcsolatban szívesen utalnak az 1918-1920 közötti »spanyolnáthára«, mint referencia-betegségre, amelynek állítólag 20 és 100 millió közötti számú ember esett áldozatul. Az Önök filmje másképp látja a dolgot…
Hein: A tények valóban inkább egy globális oltási csődre, mint egy pandémiára utalnak. A járvány kitörése után Bostonban kutatási célokból megpróbáltak önkénteseket a spanyolnáthával fertőzni. A betegek váladékát a torkukba és orrukba porlasztották, ezenkívül hagyták, hogy a betegek rájuk köhögjenek. Az eredmény: senki nem lett beteg. Csak amikor a szekrétumot a bőrük alá fecskendezték – tehát egy oltást imitáltak – akkor betegedtek meg a kísérleti személyek.
Tehát Ön azt állítja, nagyobb veszély származhat az oltásokból, mint az állítólagosan leküzdeni kívánt vírusból?
Hein: Létezik egy egészen új tanulmány az influenzaoltásokról, amelyet a Német Szövetségi Egészségügyi Értesítőben (Bundesgesundheitsblatt) tettek közzé. A tanulmányt a védőoltások lobbistái, a német »oltáspápák« készítették. Ebből kiderül például, hogy a 61 éven felüliek számára — akiknek különösen ajánlják a védőoltásokat — a védőoltások 89 %-os (!) negatív védőhatásúak. Tehát ezek az emberek az oltás után lényegesen gyakrabban betegednek meg, mint azok, akik nem kaptak oltást. Ez mindent elmond.
Dokumentációjában egy maroknyi orvos és virológus szólal meg. Nem tudott több szakértőt megnyerni tézisei támogatására?
Hein: Ezek biztosan megtalálhatók. De a beismerés általában négyszemközt történik. Munkálataink során beszélgettünk a Robert-Koch-Intézet és a Max-Planck-Intézet korábbi munkatársaival is. De ilyen kényes témáknál, amelyek ráadásul teljesen szemben állnak az akadémiai felfogással, a legkevesebb személy hajlandó a kamera előtt elmondani véleményét. Elvégre adott esetben az illető pályafutásának végét jelentheti ez. Annál nagyobb tisztelettel vagyok az orvosok iránt, akik közreműködtek dokumentációnkban.
Önök mindketten a TV-nek dolgoznak. Felajánlották filmjüket a ZDF-nek is?
Hein: Nem. Ott ezt biztosan nem fogják leadni, mert saját maguknak mondanának ellent. Hiszen minden nagy adó és újság részt vett a pánikkeltésben és evvel igen jól keresett. Azonkívül nem akar ilyen kívülálló témával a csalánba nyúlni. Ekkora bátorságot és erőt — ellenállni az ezt követő támadásoknak a politikából, médiákból, és gyógyszeriparból— nem feltételezek a ZDF-ről.
.
