Samuel Eckert: Szó sincs arról, hogy Ulrike Kämmerer „leleplezett” volna engem

Izgalmas fordulatot vett a SARS-COV-2 vírus létezésének kérdése, amely kihatással lesz egyéb, betegséget okozó vírusok létezésének megítélésére is. Mint ismeretes, egy német vállalkozó, Samuel Eckert 1,5 millió eurót ajánlott fel annak, aki először bebizonyítja reprodukálható módon a SARS-COV-2 vírus létezését. Nos, egy német virológus, Ulrike Kämerer elfogadta a kihívást, és ügyvédi irodáján keresztül tájékoztatta Samuel Eckertet, hogy be kívánja bizonyítani a vírus létezését, és igényt tart az 1,5 millió euróra. Fogalmazhatunk úgy is, történelmi időket élünk.
Írásunkban közöljük a Transition News beszélgetését a kérdéskörről Samuel Eckerttel, illetve közzétesszük az arról készült videót.

Samuel Eckert egy interjúban elmagyarázza, hogy miért várja most már nagyon, milyen bizonyítékokat fog bemutatni a biológiaprofesszor, hogy zsebre tehesse a SARS-CoV-2 kimutatásáért felajánlott 1,5 millió eurót.
Torsten Engelbrecht interjúja Samuel Eckert-tel, aki díjat tűzött ki arra, hogy bizonyítsa be valaki a SARS-CoV-2 mint potenciálisan halálos vírus létezését. 

A díjkitűzést Ulrike Kämmerer, a Würzburgi Egyetem humán- és sejtbiológia professzora elfogadta, azaz a professzor asszony be akarja bizonyítani a vírus létezését és meg akarja kapni az 1,5 millió €-t.

Az interjúban Samuel Eckert arról beszél, hogy fél-e most attól, hogy ki kell fizetnie a 1,5 millió eurót, és hogy mennyire jogos és fontos a SARS-CoV-2 kimutatásának megvitatása. Ugyanis vannak olyan hangok is a korona-szkeptikusok közösségében, akik kifejezetten „allergiásak” erre a témára.

Előzetesen megkérdeztük Ulrike Kämmerert, hogy részt kíván-e venni ebben az interjúban, de nem adott pozitív választ.

Transition News: Hello Samuel, üdvözöllek! Honlapodon a következőképpen indokolod a 1,5 millió eurós díjkiírást: „Minden virológus, köztük Christian Drosten és Hendrik Streeck is, becsapja önmagát és a közvéleményt, amikor azt állítja, hogy léteznek olyan betegséget okozó vírusok, mint a SARS-CoV-2”. Hogy érted ezt?

Samuel Eckert: Először is, a virológia és a biológia által lefektetett elveket és szabályokat kellene mérceként használni az értékeléshez. És ha mélyebben belemerül az ember a vonatkozó tanulmányokba, gyorsan rájön, hogy ezek a tanulmányok nem felelnek meg a szolid tudományos bizonyítékokkal szemben támasztott saját követelményeknek. És ez nemcsak az elmúlt öt-tíz évben volt így, hanem sajnos a biológia egész történetében. De erről egyáltalán nem esik szó a médiában.

Röviddel azután, hogy ezt észrevettem, viszonylag gyorsan találkoztam olyan emberekkel, akik ugyanerre a következtetésre jutottak, nevezetesen arra, hogy a virológia megállapításai a saját maga által felállított normáknak nem felelnek meg.

Mik itt a kulcsfontosságú pontok?

Az én szempontomból a legfontosabb pont a kontrollkísérletek hiánya. Annak hiánya, hogy az ember megkérdőjelezi saját téziseit. Számomra ez már „több mint veszélyes”. Különösen, hogy már az 1950-es években is az történt, hogy a kanyaróvírust bizonyítani akaró szerzők elismerték, hogy nem biztosak abban, hogy a citopátiás, azaz sejtkárosító vagy sejtpusztító hatásnak mi az oka.

És ha megértjük, milyen műveleteknek vetik alá a sejteket a vírus kimutatása érdekében, akkor automatikusan arra a következtetésre jutunk, hogy nagyon valószínű, hogy maga ez a művelet, nem pedig egy vírus a döntő pont a sejtek halála szempontjából. Ennek tisztázása érdekében elengedhetetlen lenne egy ilyen kísérlethez egy kontrollkísérlet elvégzése – ahogyan azt a Német Kutatási Alapítvány (DFG) előírja[1]. De ezt egyetlen virológus sem tartja be. Ezért mondtuk: meg kell találnunk a módját, hogy ezt a témát beemeljük a vitába. Ezért tűztük ki a díjat.

Most azonban Ulrike Kämmerer, a Würzburgi Egyetem humán- és sejtbiológia professzora felvette a kesztyűt.

A Rogert & Ulbricht ügyvédi iroda pedig, amely Kämmerer asszonyt képviseli, sajtóközleményében a következő szavakkal idézi őt: „A vírusok és a SARS-CoV-2 vírus is létezik, és létezésük bizonyított! Nem fogom elfogadni, hogy mind a mai napig félrevezető, de feltűnést keltő módon díjkiírással szembesítik a közvéleményt egy nyilvánosan elérhető internetes oldalon” – azaz a te oldaladon – keresztül.”

A „Kritikus Szakértők Hálózata” Telegram-csatorna közzéteszi ezt az közleményt azzal a megjegyzéssel, hogy te és környezeted mostantól „pellengérre van állítva”. Megijedsz ettől, hogy most már ki kell fizetned a másfél millió eurót?

Nem eszik olyan forrón a kását. Az első az, hogy megkezdjük a párbeszédet. Ezt most közöltük Kämmerer asszony ügyvédjeivel. Közöltük az eljárásmenetet és azt is, hogy hogyan fog az egész dolog lezajlani – és hogy elsődleges célunk az, hogy a nyilvánossággal megértessük a kérdést. Ami Kämmerer professzort illeti, személyesen soha nem állt velem kapcsolatban. Ez egyébként az olyan emberekre is vonatkozik, mint Gordon Pankalla ügyvéd vagy a „Kritikus Szakértők Hálózata”, akik vad és inkorrekt dolgokat tesznek közzé a csatornáikon, például azt, hogy nem reagáltam, vagy hogy „lelepleződtem”.
Mi viszont többször is megpróbáltuk felvenni a kapcsolatot Kämmerer asszonnyal, szintén a Coronafakten csapatán keresztül. Írtunk neki, kértük, hogy reagáljon, elküldtük neki az adatainkat – és soha semmi sem érkezett vissza.

Mindenesetre most felkértük Kämmerer asszonyt, hogy nyújtsa be állítólagos bizonyítékait. Ha pedig elkészült, és megfelel a DFG követelményeinek, akkor bemutatjuk egy szakértői testületnek, amelyben mindkét tábor képviselve van. És ha az eredmény az lesz, hogy a bemutatott bizonyítékok megfelelnek a díjigénynek, akkor kifizetjük a 1,5 millió eurót is. De mindazok után, amit eddig Kämmerer asszonytól hallottunk, és amit publikációiról és nyilatkozataiból tudunk, nem látok semmilyen megfelelő bizonyítékot.

Ulrike Kämmerer azonban egy ideje már nagyon magabiztos benyomást kelt. Október 14-én például a Korona-bizottságban is megjelent, és azzal kapcsolatban, hogy a vírus kimutatásának előfeltétele a részecskék teljes tisztítása, a következőket mondta: „Mindezek a dolgok, mint a vírus izolálása sejtkultúrában, az ultracentrifuga használata, a részecskék későbbi rögzítése elektronmikroszkópiával – ezek léteznek, és a legtöbb publikációban szerepelnek is”. Mit szólsz ehhez?

Szeretném látni ezt a kiadványt. Részletesen és mindenki számára érthető módon ízekre szedtük az összes vonatkozó tanulmányt. A samueleckert.net oldalon vagy a Coronafakten Telegram-csatornáján olvasható. Eredmény: Még sehol sem találtunk tiszta vírust – még azokban a tanulmányokban sem, amelyek címében az „izolátum” kifejezés szerepel.

Hogy újra világossá tegyem: Semmi ilyesmit nem terjesztett még elő Kämmerer asszony?

Nem, még nem nyújtott be semmit. Most, mint mondtam, megkértük, hogy mutassa be a bizonyítékokat, mert ez a következő lépés az egész eljárás során.

Az említett Korona-bizottsági ülésen megjelent egy bizonyos „Frank” is. Viviane Fischer úgy mutatta be őt, mint „biológust, aki több mint 30 éve foglalkozik molekuláris virológiával”. „Frank” pedig azt mondta, hogy nem világos, hogyan kell pontosan érteni, amikor te, Stefan Lanka, Andrew Kaufman vagy Samantha Bailey azt mondtátok, hogy a negatív kontrollok hiánya miatt már eleve nem érvényesek a vírusbizonyítékok. „Frank” szó szerint: „Először is fel kell tenned magadnak a kérdést, hogy mit is értenek ezek valójában a „negatív kontroll” alatt”.

Ulrike Kämmerer hozzátette, hogy „még mindig várja Lanka úrtól a kontrollkísérletekről szóló jegyzőkönyveket” – ezek „még sehova sem érkeztek be”. „Óriási Lanka úr adóssága”. És ezután egy „felhívást is intézett, ha Lanka úr vagy az emberei meghallják ezt: Az úgynevezett kontrollkísérletekről szóló jegyzőkönyv még nem készült el”. Három nappal később azonban el kellett ismernie velem szemben, hogy ezt az információt valóban elküldték neki. Mit szólsz ehhez?

A választ épp most adtad meg magad is. És garantálhatom, hogy hét hónappal ezelőtt mindent elküldtünk Kämmerer asszonynak az ellenőrző kísérletekkel kapcsolatban. És az általunk küldött e-mailek határozottan eljutottak hozzá. Tényleg állandóan próbáltuk felvenni vele a kapcsolatot, de soha nem válaszolt. Elgondolkodtató, hogy mit mond ez az ő megbízhatóságáról.

Erről a „Frank”-ról csak annyit tudok mondani, hogy aki tényszerű vitát akar folytatni, az legyen szíves megadni a teljes nevét és térjen a lényegre.

Lehet tudni, ki az a Frank? Még csak azt sem tudjuk, hogy ez vezeték- vagy személynév.

Fogalmam sincs. De nem is foglalkozom vele, azért sem, mert tudom, hogy csapatunk a Coronafakten Telegram-csatornáján már tárgyalt ilyen emberekkel – és ezek közül az emberek közül eddig egyetlen egy sem szolgáltatott bizonyítékot az állítások alátámasztására. És amikor aztán rákérdezünk, viszonylag hamar elkezdenek bennünket sértegetni.

De természetesen ezt a „Frankot”, vagy bármi legyen is a neve, szintén szívesen látjuk a díjkiírás megvitatásában, akár Kämmerer asszonnyal közösen. Ha pedig sikerrel járnak, akkor megoszthatják a pénzt, és esetleg jótékony célra fordíthatják.

De mit tudsz konkrétan válaszolni kérdésére, hogy mi az a „negatívkontroll”?

Hogy végső soron mi a negatív kontroll, azt elég egyszerű megmagyarázni. Itt arról van szó, hogy ki kell zárni annak lehetőségét, hogy a kísérletben megfigyelt károsító folyamatot valami más okozza, mint az a tényező, amelyet az ember okozónak vél, nevezetesen egy vírus. És ez a DFG-szabályzatban is szerepel, mindenki számára logikusan érthető módon.

Elmagyaráznád még egyszer úgy, hogy „Juliska mama” is megértse?

OK, vegyük a következő példát: Szeretnék egy kísérletet végezni, hogy kiderítsem, miért omlik össze a saláta. Ehhez először ecetet öntök a salátára, mert úgy gondolom, hogy fertőtleníteni kell. Ezután egy csepp kamillateát teszek a salátára. Egy óra múlva visszajövök, és látom, hogy a saláta összeesett. Arra a következtetésre jutottam, hogy a kamillatea okozta a saláta összeomlását. A kontrollkísérlet most azt vizsgálná, hogy a saláta a kamillatea nélkül is „összemegy-e”. Tehát nem teszek mást, csak ecetet egy fej salátára, és aztán megfigyelem, hogy ugyanezt az eredményt el lehet-e érni.

És most kitalálhatja, hogy milyen gyakran találjuk ezeket a kontrollkísérleteket azokban a tanulmányokban, amelyeket bemutattak nekünk, és amelyekben a SARS-CoV-2-t állítólag sejtpusztító vírusként mutatták ki. Írtunk a Robert Koch Intézetnek is, és megkérdeztük, hogy miért nem végeztek ellenőrző kísérleteket azokban a tanulmányokban, amelyek az egész korona-intézkedés alapjául szolgálnak. Aztán olyan válaszokat kapunk, mint például, hogy a kontrollkísérleteket Münchenben végezték. Tehát azt állítják, hogy ők maguk végeztek egy elsődleges kísérletet – és hogy a kontrollkísérletet valaki más végezte. Mi értelme van ennek?

Sikerült megtalálni azt a kontrollkísérletet, amelyet Münchenben el kellett volna végezni?

Nem, nem kaptunk róla semmilyen dokumentumot – pedig mindenhol kérdeztük. És mindazoknak, akiket az egész csapatunk és a korona tények megkerestek, és akik válaszoltak nekünk, el kellett ismerniük, hogy nem történt izolálás – még azokban a tanulmányokban sem, amelyeknek a címében az „izolálás” szerepel. Ebben az összefüggésben üdvözlöm Pankalla urat, aki nyilvánvalóan még mindig úgy véli, hogy Düsseldorfban izolálták a SARS-CoV-2 vírust. Mindezt világosan és könnyen érthetően tettük közzé.

Kämmerer asszony a szóban forgó Korona-bizottság ülésén azt is kijelentette, hogy az a fajta víruskimutatás, amelyet te nyilatkozatoddal követelsz, gyakorlatilag a „víruskimutatás modern molekuláris módszereinek” elutasításával egyenlő – és hogy ez már egyáltalán nem felel meg a kornak. Mintha manapság csak akkor ismernénk el „egy üzenetet, ha azt papírra írták és lovas futárral kézbesítették” – míg a „mobiltelefonon, Telegrammon, e-mailben stb. továbbított üzeneteket nem ismerik el”.
Kämmerer szerint te evvel „visszakatapultálod magadat a virológia postakocsi-korszakába” – ezért is „problémás” a te, Stefan Lanka vagy például Andrew Kaufman követeléseinek listája. Elavult az a fajta vírusfelismerés, amelyet kérsz?

Semmiképpen sem, épp ellenkezőleg. A tudománynak logikusnak kell lennie. Ha például a fizikát tanulmányozzuk, olyan törvényeket találunk, amelyek logikusak, észszerűek. Ez látható például abban, hogy hogyan működik a gravitáció, hogyan működik a gyorsulás. Mindezek a dolgok logikát követnek. Ezért lehet kiszámítani őket. Aztán eljutunk a biológiához, és számos zavaros elmélettel találkozunk. Például azt mondják, hogy van egy kis részecske, egy vírus, amely halott. De egyesek azt állítják, hogy él. Mások szerint alkalmazkodik. És valaki, mint Christian Drosten, még azt is állítja, hogy ez a halott fehérjedarab gondol az utódaira. Megkérdezem magamtól: vajon Drosten úr tényleg elgondolkodott-e azon, hogy mit jelent, amikor egy szervezet gondolkodik? És tud olyan valami, ami halott gondolkodni? Egyébként például a Robert Koch Intézet írásban megerősítette, hogy Koch posztulátumai ma is érvényesek.

Szeretném, ha Christian Drosten is itt ülne velem szemben, hogy beszélgethessek vele, és feltehessem neki a fontos kérdéseket. Érdekelne például, hogyan sikerült elérnie, hogy a tanulmányának szakértői véleményezési folyamata mindössze 24 órát vett igénybe, így a tanulmányt gyorsan közzé lehetett tenni. Vagy hogyan sikerült elérnie, hogy a tanulmányában leírt PCR-vizsgálati protokollok rövid időn belül egyfajta arany standarddá emelkedjenek?

Mindezt szeretném tudni. De ezek az emberek nem néznek szembe a vitával. Erre csak annyit tudok mondani, hogy ha valaki ilyen módon rejtőzködik, és nem akar állást foglalni azzal kapcsolatban, amit tudósként publikált, akkor nem követi a DFG irányelveit. Mert azok szerint tudósként számon kell adni, a lege artis, azaz a tudomány állása és a technika szabályai szerint kell szembenézni a vitával. A kritikus kérdésekkel és vizsgálatokkal is. Saját eljárásunkat pedig magunknak kell folyamatosan ellenőriznünk.

Közismert, hogy téged és másokat, akik azon a véleményen vannak, hogy az olyan vírusokat, mint a SARS-CoV-2, nem mutatták ki, kemény kritika éri. „Frank” szerint díjkiírásod „egy elterelő hadművelet”, amely „bosszantó”, és „alkalmas a [korona-kritikusok] csoportjának megosztására”. Kämmerer ügyvédi irodájának fent említett közleményében még „vírustagadónak is neveznek téged” – és idézik Kämmerer asszonyt, aki szerint díjkiírásod „csalásgyanús”. Mit szólsz ahhoz, hogy még a korona-politika kritikusai is „megosztónak vírustagadónak neveznek, és csalással vádolnak?

Mindez hidegen hagy, mert nem a tapsra vagy az összetartásra törekszem, hanem az igazságra. Ez az első pont. A második pont a következő: Sokan beleesnek abba a tévhitbe, hogy egy csoportban egy véleményen kell lenni – és mindazok, akik más véleményen vannak, megosztják ezt a csoportot. Egyébként ez pontosan ugyanaz a stratégia, amelyet az állam jelenleg is alkalmaz a lakossággal szemben, amely a megbélyegzésről és a rágalmazásról szól. Mert mindenki, aki a kormány szempontjából nem elfogadható véleményt képvisel, azt sarokba állítják.

Pontosan ugyanez történik, amikor azzal vádolnak minket, hogy „megosztunk”. De valójában soha nem lehet vitákkal megosztani, hacsak nem vagy te magad sem a vélemény- és gondolatszabadság híve. Mert akkor nem számít, hogy mi a másik véleménye. Én egyébként mindig kész vagyok bármilyen témáról komolyan és objektíven vitatkozni. De itt nem ez történik. És kíváncsian várom, hogy Kämmerer asszony milyen bizonyítékokkal fog előállni – és mi marad a végén a „nagyszerű” vádakból.

Az efféle rágalmazás csak azt mutatja, hogy valaki az egyiket prédikálja, de a másikat csinálja. Akik így viselkednek, észre kellene venniük, hogy nincsenek ostoba kérdések, csak ostoba válaszok.

Mit gondolsz, hogy lehet az, hogy akik a lehető leghatározottabban kritizálják a hivatalos korona-politikát, ugyanolyan hozzáállást tanúsítanak veled szemben, mint azok, akiket ők kritizálnak? Mindenki számára világosnak kellene lennie, hogy ha én nem szeretném, hogy „korona-tagadónak” tituláljanak, akkor én sem címkézhetek másokat avval, hogy „vírustagadók”.

A „tagadó” kifejezés azt jelenti, hogy valaki minden észérv és logika ellenére még mindig azt állítja, hogy valami nem létezik, ami pedig nyilvánvalóan létezik. És még egy. A véleménynyilvánítás szabadsága még a napnál világosabb dolgok tagadását is magába foglalja. Tehát még azt sem szabad sértegetni, rágalmazni kijelentése miatt.

De pontosan ez történik, ha valakit „tagadónak” nevezünk. Mert ez a kifejezés, csakúgy, mint az „összeesküvés-elmélet” kifejezés, egyértelműen rágalmazó jellegű. Ha valakit ilyen kifejezésekkel megbélyegezünk, akkor nem kell többé foglalkoznunk vele, és nem kell megvitatnunk, hogy van-e igazság abban, amit mond.

Persze, ha valaki virológus, egész életében a biológiával foglalkozott, és hirtelen azzal a kérdéssel szembesül, hogy itt nem minden hibás-e az alapoktól kezdve, akkor ez kicsit olyan, mint amit Galileo Galilei tapasztalt, amikor megállapította, hogy a Föld nem a világ közepe, és ezért 1633-ban a katolikus egyház inkvizíciója elítélte[2]. Az ilyesmi persze feldúlhatja lelkivilágunkat, és a legegyszerűbb módja annak, hogy erre reagáljunk, a teljes figyelmen kívül hagyás.

Térjünk vissza a díj 1,5 millió eurójára. Kämmerer ügyvédi irodája azt állítja, hogy először tisztázni kell, hogy ez az összeg valóban rendelkezésre áll-e. Egy Önnek címzett levélben ez áll: „Abban az esetben, ha az összeg díjkiírásod szerint ténylegesen az ‹Isolate Truth Fund-ban,”van, akkor ezt az összeget letéteménybe kell helyezni a würzburgi kerületi bíróságnál, és potenciális kedvezményezettként megbízónkat”, azaz Ulrike Kämmerert – „és a te cégedet kell megnevezni. Te nem tettél eleget ennek a kérésnek. Hogyhogy nem?

Mert az eljárás a következő: Először teljesíteni kell a kiírás követelményeit, majd következik a kifizetés. Az összegre való jogosultság akkor keletkezik, amikor az igazolást benyújtják, és nem előtte. A bizonyítékot azonban még nem szolgáltatták.

Az ügyvédi iroda kérése azonban nem arról szól, hogy a pénzt Ulrike Kämmerer magánszámlájára kell utalni, hanem a járásbíróság letéti irodájába, tehát egy hivatalos helyre, hogy tisztázható legyen, valóban rendelkezésre áll-e az összeg. Szerinted ez nem legitim?

Erről a következőket kell mondanunk: Először is, nem hisszük, hogy a tudományt bírósági úton lehet megítélni. A második pont: tudjuk, hogy ezek a bíróságok az elmúlt két évben nem a törvény és a jog szerint működtek. Harmadszor: Ha valaki bemutatja a szükséges, kvalifikált bizonyítékokat, anélkül, hogy már megtörtént volna ezek kiértékelése, mi igazoljuk az illető számára, hogy a pénz megvan, és hogy ő is biztos lehet abban, hogy megkapja a díjkiírásban szereplő összeget. Ez elég könnyen elvégezhető. Erre ott van a vagyon igazolása, és egyéb, ismert eljárások. Nem kell átutalni egy hat számjegyű összeget valamelyik kerületi bíróságnak, amelyet később esetleg befagyasztanak, és amelyért évekig vagy a végtelenségig pereskedhet az ember.

Pénzünket mi magunk kezeljük. A pénz rendelkezésre, áll – különben csalók lennénk. És vannak ügyvédeink, vagyonkezelőink, akik szívesen bizonyítják, hogy ez a pénz létezik.

Még egyszer visszatérek a Korona-bizottság október 14-i ülésére. Ebben ez a „Frank” arra is felhívta a figyelmet, hogy az felhívásod szerint a 1,5 millió eurót „annak a VIROLÓGUS-nak garantálják, aki tudományos bizonyítékot szolgáltat a koronavírus létezésére”. Ebből azonban nem derül ki, hogy mi történne, ha például nem egy, hanem két virológus, vagy nem egy virológus, hanem egy orvos vagy akár egy postai alkalmazott szolgáltatná a megfelelő bizonyítékot. Tehát egy nem-virológus is részt vehet a díjban?

Azért beszéltünk „virológusról” a meghatározásunkban, mert a virológusok, és nem Kovács Jóska vagy Kis Pista állítják, hogy ez a vírus létezik.

De ha most megpróbálnám megszerezni a nyereményt, lehetséges lenne ez?

Ha minősített papírokat nyújtasz be, miért zárnánk ki téged? A szakmai vita a fontos. Kezdetben azért beszéltünk virológusról, mert pont a virológusok publikáltak a témában, és ők azok, akik úgy gondolják, hogy „izolálták” a vírust. Aki maga nem végezte el ezeket a kísérleteket, vagy nem rendelkezik mélyreható ismeretekkel, annak fogalma sincs a legtöbb problémáról. Ezért sokan vannak, akik azt állítják, hogy egy vírust izoláltak, holott ők maguk sem értették meg igazán, hogy az izoláció még nem történt meg.

De ha most jössz, és azt mondod: Samuel, megvannak a bizonyítékaim, szeretném bemutatni, akkor természetesen nem fogom azt mondani, hogy nem teheted meg, mert nem vagy biológus. Ez ellentmondana a vita előmozdítására irányuló önzetlen szándékomnak is. Egyébként bárki, aki úgy gondolja, hogy megvannak a bizonyítékai, megkereshetné a virológusok tízezreinek egyikét, és azt mondhatná: „Hé, tudod mit, itt van a bizonyíték, amivel te magad, mint virológus, nyilvánvalóan nem rendelkezel, annak ellenére, hogy azt állítod, hogy a vírus létezik. Most már velem jöhetsz. Kérlek, mutasd be a nevedben Samuel Eckertnek a bizonyítékaimat – és ha sikerrel jársz, adok érte 10 000 eurót.” Így is 1,49 millió euró maradna az illetőnek a díjjal járó pénzből.

Az, hogy ilyen pontokon lovagolnak, számomra olyan, mintha füstgyertyákat dobálnának, ami figyelemelterelésre szolgál, és egyenlő azzal a kísérlettel, hogy magát az ügyet rossz fényben tüntessék fel.

Ez a bizonyos „Frank” az említett korona-bizottsági ülésen egy másik nagyon alapvető kérdést is felvetett. Azt mondta, hogy te és azok, akik a SARS-CoV-2-t nem tartják bizonyítottnak, azzal érvelnének, hogy a biológiában tanított ismeretek nagy része, például a genetika vagy az immunológia területén „téves”. Ezért először is egyességre kell jutni, hogy elfogadjátok-e a hivatalos, tanított álláspontot. Lényeges ez?

Nem hogy lényeges, hanem ez a „DFG lényege”. Ez azt jelenti, hogy mindegy, hogy mit idézek bizonyítékként, mindegy, hogy mire hivatkozom – akár a genetikára, akár másra, mindennek logikusan nyomon követhetőnek és lege artis szintű bizonyítéknak kell lennie. Az ilyen eljárás a tudomány célja, és pontosan ez van lefektetve a DFG szabályzatában.

Egyébként, ha valaki most a genetikára hivatkozik, akkor csak azt tudom mondani: sok szerencsét! Mert itt sem léteznek „abszolút igazságok”, ahogyan azt a virológia alapvetően állítja magáról a SARS-CoV-2-vel kapcsolatban. Ha bele akarsz merülni a genetika témájába, ajánlom figyelmedbe a Die Zeit „Erbgut in Auflösung (Gyökeresen új ismeretek a genetikai anyagról)” című cikkét.

És nem számít, hogy milyen témáról van szó: mindig tudományos mércét kell alkalmaznunk, amikor bizonyítékot hozunk fel valamire. Ez azt jelenti, hogy ellenőrizhetőnek és lege artis és harmadik felek számára érthető módon kell bemutatni. Ezt a szabályt nem mi hoztuk, hanem a DFG.

Hans Tolzin, az oltás jól ismert kritikusa és a korona-politika heves bírálója szintén jelen volt a korona-bizottság október 14-i ülésén. És azt mondja: „A vírusbizonyítás kérdése nem igazán releváns. Jelenleg nem ez a legnagyobb gondunk.” Mit válaszolnál erre?

Egyáltalán nem osztom ezt a hozzáállást. Ehhez csak a következőket kell tudatosítani: Sokan nagyon aggódnak a jövő, az adatvédelem, a magánszféra, az utazás szabadsága, a véleménynyilvánítás szabadsága és hasonló dolgok miatt. És az elmúlt két és fél év összes válsága, amely ezeket az aggodalmakat előhozta, abból az állításból ered, amelyet Christian Drosten környezete és a WHO tett 2019 végén, 2020 elején, hogy egy új veszélyes kórokozóval állunk szemben, melynek létezése bebizonyított.

Ezért azt mondom: tegyük fel az alapvető kérdést, amely a következő: van-e szilárd tudományos alapja annak az állításnak, hogy kimutatták a SARS-CoV-2-t: igen vagy nem? És ha a válasz „nem”, akkor az összes többi kérdés, amelyet az emberek szeretnek megvitatni a törzsasztaloknál vagy az utcán – például, hogy a PCR-teszt szabványosított-e vagy sem, vagy hogy az aranystandard volt-e -, mind el van intézve.

Szerinted fel van készülve az emberiség erre a kérdésre? Végül is alapjaiban rengeti meg a mai emberek gondolkodásmódját, akiknek legalább 120 éve azt mondják, hogy a vírusok léteznek és a nagy gyilkosok.

A kérdés számomra nem merül fel. Ha megnézzük a történelmet, azok az emberek, akik kritikus kérdéseket tettek fel, vagy jelentős változásokat hoztak általános, alapvető kérdésekben, soha nem voltak népszerűek. Az emberek alapvetően soha nem voltak felkészülve ezeknek az embereknek a téziseire. Az erre való felkészültség csak később jött el, amikor többen is foglalkoztak a kérdéses kérdésekkel, és aztán hasonló következtetésekre jutottak, mint az első kritikusok.

A kérdés egyébként ellenkérdést is kiprovokál: Készek-e az emberek olyan alapvető értékek megvalósítására, mint a véleményszabadság, a szólásszabadság, a békés diskurzus és a tényszerű vita – vagy mindezeket a fogalmakat csak szürke elméletnek tekintik, és továbbra is kirekesztéssel, rágalmazással, személyes sértegetéssel kezelik a kérdést? Azok, akik készek megélni ezeket az alapvető értékeket, készen állnak bármilyen igazságra vagy vitára. És még ha a másik személyt végül nem is lehet meggyőzni, az ember meghagyja neki a szabadságot, hogy meglegyen ez a véleménye. ezt hívják toleranciának.

Vegyük például a Korona-bizottság 90. számú ülését, ahol egyrészt Andrew Kaufman és Stefan Lanka, másrészt különösen Wolfgang Wordarg „összecsapott”. Ez egy tudományos, békés és célorientált vita volt – vagy kirekesztő és személyesen sértő vagy elutasító?

Ha valaki a jót akarja meglátni a Korona-bizottság Lanka, Kaufman és Wodarg részvételével tartott ülésének értékelésében, akkor elmondhatja, hogy legalább mindkét oldalt meghívták. És végül a nagyközönség minden tagja kialakíthatja a saját véleményét. Ez felveti a kérdést: meghívtak-e téged a Korona-bizottság október 14-i ülésére, amelyről többször is szó esett, vagy még később is, hogy elmondjon valamit a díjkiírásoddal kapcsolatban?

Nem, nem hívtak meg, és meg sem kérdeztek.

Elfogadnád Viviane Fischer meghívását?

Persze, hogy megtenném. Miért ne menjek oda? Lehetőség lenne arra, hogy eszmecserét folytassunk az emberekkel. Nincs semmi rejtegetnivalóm. Ha a Korona-bizottság meghívna engem – el fogok jönni.

Újra javasolni fogom Viviane Fischernek. Már korábban is javasoltam neki. Hátha alakul valami. Köszönöm szépen az interjút, Samuel.

Köszönöm!

*****

Samuel Eckert a korona-politika egyik legismertebb kritikusa, különösen a német nyelvű országokban. YouTube-csatornája közel 90 000 feliratkozóval rendelkezik. Különösen ismertté vált az „Isolate Truth Fund” nevű alapjáról, amely 1,5 millió eurós díjat ajánl fel annak, aki „tudományos bizonyítékot szolgáltat a korona-vírus létezésére”. Samuel Eckert úgy jellemzi magát, mint „keresztény, aki az igazság szolgájának alapelve szerint él”. Továbbá így ír magáról a honlapján: „E vezércsillag alatt senkit sem zárok ki, senkit sem értékelek le, és kiállok a jog és a szabadság, a szeretet és az igazságosság mellett. Ebben az erőszakmentesség és a béke elvei örökké érvényesek számomra.”

[1]A Németországban kötelező kutatási alapelveket a Német Kutatási Alapítvány (Deutsche Forschungsgesellschaft, DFG) fogalmazta meg és tette közzé. Bővebben erről itt.
[2] A Galileo-perről itt olvashatunk.

2022. november
A Transition News írása alapján közzéteszi
Király József