Az azidotimidintől a remdesivirig – Anthony Fauci 40 éve tartó hazugságai

A Torsten Engelbrecht & Konstantin Demeter szerzőpáros eredeti írása itt érhető el.

Donald Trump amerikai elnök a néhány héttel ezelőtt szinte blaszfémiát követett el, amikor élesen bírálta Anthony Faucit, saját pandémia-tanácsadóját, gyakorlatilag a Fehér Ház COVID-19 ügyekben illetékes szóvivőjét:„Az embereknek elegük van abból, hogy meghallgassák Faucit, és a sok idiótát. Ő 500 éve itt van, és egy katasztrófa. Ha rá hallgattam volna, 500.000 halottunk lenne. ”

Figyelemreméltó és történelmi jelentőségű kijelentés, hiszen Trump az első amerikai elnök, aki kételkedésének adott hangot Faucival kapcsolatban, aki nem kevesebb, mint hat elnök alatt működött vírus-cárként: Reagan, Bush, Clinton, Bush Jr., Obama és Trump.

Hogy világossá tegyük: A logika Trump kijelentése mögött tudományosan megalapozatlan. Trump Faucinak egy néhány hónappal ezelőtt tett kijelentésére hivatkozik, mely szerint az embereknek nem kellene maszkot hordaniuk. De még ha az összes amerikai is követte volna ezt a tanácsot, ez egyetlen egy többlet halálozáshoz sem vezetett volna.

Mindez azon egyszerű oknál fogva, hogy a COVID-19 halálozási ráták azt mutatják, hogy a néhány országban, köztük az USA-ban tapasztalt többlet halálozásnak gyakorlatilag nem lehetnek virális okai. Sokkal inkább a súlyosan mérgező gyógyszerek kísérleti alkalmazása a kulcstényező evvel összefüggésben, ahogyan azt a Real News Australia számára Claus Köhnleinnel közösen írt tanulmányunkban a közelmúltban bemutattuk.

De Trump egy dologban fején találja a szöget: Fauci egyszerűen egy katasztrófa, mert évtizedek óta egyik hazugságát a másik után meséli a világnak, miközben csakugyan az az ember érzése, hogy már 500 éve ott van. Tragikus, hogy a világ médiái mindezeket a hazugságokat mintegy evangéliumként nyújtják tovább milliárdos olvasótáboruknak.

Példa erre – nincs más szavunk rá – a szégyenletes négyoldalas interjú, amelyet Fauci Németország legismertebb hírmagazinjának, a Spiegelnek adott.

Szégyenletes, mert Fauci itt is azt teszi, amihez ért, átverni a világot. A Spiegel hagyta magát Amerika doktorától átverni – ahogyan a New Yorker Faucit némi eufémizmussal nevezi – ahelyett, hogy tette volna feladatát, azaz kritikus kérdéseket tett volna föl. Már a bevezető kérdés is méltatlan egy riporthoz.

„Fauci doktor úr, egyszer azt mondta magáról, hogy az a hír járja Önről, hogy mindig a kendőzetlen igazságot mondja. Remélhetjük, hogy hallunk ma Öntől néhány eddig ki nem mondott igazságot?”
Fauci válasza:
„Természetesen! Mindig az igazat fogom mondani. Tegye föl kérdéseit, és az igazat fogom válaszolni. Legalább is azt, ami számomra az igazság (nevet)”.

FAUCI: MODERN MÜNCHHAUSEN 36 ÉVEN KERESZTÜL

Micsoda színjáték! Amit Fauci igaznak gondol, csak az lehet igaz a saját maga számára. De kijelentései nem állják ki egy objektív tudományos vizsgálat próbáját. Ezért ő nem csak „Dr. Wrong”, ahogyan Faucit Stephen Moore, konzervatív közgazdász nevezte, hanem a hazug báró is, mert tudatában kell lennie, hogy amiket mesél, azok egyszerűen nem igazak, de legalább is megalapozott kételkedéssel fogadja téziseit a tudós társadalom. Főleg, hogy 1984 óta tartó globális vírus-cárkénti uralkodása óta sokszor szembesítették már kritikus kérdésekkel (többek között e sorok szerzője is).

És hogyan reagált erre? Egyszerűen hallgatott és levegőnek nézte a kérdezőt.

Ezért a Spiegelnek adott válasza – „Kérdezzen, és az igazságot fogom válaszolni” – is egy tipikus Fauci-haugság.

Sajnos a világ hisz neki, nem utolsósorban azért, mert olyan híres személyiségek, mint Brad Pitt elhiszik hazugságait, és a világ felé talpig becsületes embernek állítják be.
Így történt ez április 25-én, amikor a Hollywood-sztár Faucit alakította Saturday Night Live showműsorában. Fauci módjára öltözve és hangját utánozva így szólt Brad Pitt: „Amíg csak ki nem rúg Trump, ki fogom mondani az igazságot, mindazok számára, akik csak akarják. Az előadás végén pedig a színész levette parókáját, és természetese hangján így szólt: „Az igazi Dr. Faucinak. Köszönet nyugalmáért, tisztánlátásáért ezekben az idegölő időkben.„ Amely kijelentésében Brad Pittnek csak egy igaz állítás volt, az idegölő idők.

Igazából, a most 79 éves Faucinak 36 éves pályafutását, mely időszakban a National Institute of Allergy and Infectious Diseases (NIAID) igazgatója volt, végigkísérte a tények elhallgatása, valótlanságok állítása és a kérdések meg nem válaszolása. És ennek nagyon komoly következményei lettek.

Mert csaknem 6 milliárd dolláros költségvetésével Fauci intézete óriásnak számít az AIDS, tuberkulózis, malária és autoimmun betegségek kutatása területén, miközben ő maga a leghatalmasabb személy a globális víruscirkuszban.
Hazugságainak tömkelege olyan mértékű, hogy az ember nem is tudja, hol kezdjen bele. A témák egyike, amelyekben tarthatatlan kijelentéseket tett, kétségtelenül a COVID-19. Hogy ezt felismerjük, tudatosítanunk kell

a) Az RT-PCR tesztek tudományosan értéktelenek az úgynevezett SARS-CoV-2 fertőzések kimutatásában

b) Az ún. SARS-CoV-2 még az ortodox tudósok szerint sem különösen veszélyes

c) A Covid-19 áldozataként beállított személyek valószínűleg nem az ún. SARS-COV-2 miatt haltak meg, hanem nem virális tényezők, mint rák, egyéb súlyos alapbetegségek, erősen toxikus gyógyszerek vagy helytelenül alkalmazott lélegeztetés következtében.

Így válnak mesévé Fauci fejtegetései az állítólagos újszerű vírusról. És a meséket Münchhausen bárónk már a NIAID-nál 1984-ben történt igazgatókénti hivatalba lépése óta meséli. Ez évben Reagan volt az USA elnöke, és ekkor lépett az AIDS a világ színpadára.

Ez egy fordulópont volt a modern világtörténelemben. Azóta a vírusvadászokat félistennek tekintik, és mindezt csalás ás ámítás útján érték el. Ebben Faucinak döntő szerepe volt, és a párhuzamok a COVID-19 fölépítésével szembeötlőek.

HOGYAN VÁLT FAUCI ÁLLÍTÁSAINAK KÖVETKEZTÉBEN VARÁZSGOLYÓVÁ AZ AZIDOTIMIDIN (AZT)?

Hogyan kerülhetett erre sor? Nem utolsó sorban az 1976-os sertésinfluenza katasztrófa miatt, melynek során 50 millió USA állampolgárt vettek rá az oltásra, ami az illetők 20-40 %-ánál mellékhatásokat, köztük bénulásokat, sőt haláleseteket is okozott.

Így az US National Institutes of Health (NIH) és a Centers for Disease Control and Prevention (CDC) [közegészségügyi intézet, illetve hatóság] intézményeknek a hetvenes évek végén súlyos kritikával kellett szembenéznie.

Mindezek következtében mindkét – egészségpolitikával és orvosbiológiával foglalkozó – szervezetnél elkezdődött a nagy töprengés.

És csakugyan, Paul Cumming vöröskeresztes tiszt azt mondta 1994-ben a San Francisco Chronicle-nek, hogy a „CDC-nek a nyolcvanas évek elején egyre sürgetőbben szüksége volt egy nagy járványra létjogosultságának igazolásához”. Így a HIV/AIDS-elmélet mentőöv volt az amerikai járványügyi hatóságoknak.

Ennek eredményeképp „a National Cancer Institute (Nemzeti Rákkutató Intézet) régi kutatói új táblákat tettek ajtóikra és onnantól fogva AIDS-kutatók voltak. „Ronald Reagan elnök csak az első körben kiutalt egy milliárd dollárt” – jegyezte meg Kary Mullis, a Polymerase Chain Reaction (PCR) Nobel-díjas föltalálója, amely eljárásnak központi szerepe lett a COVID-19-cel összefüggésben. „És minden kutató orvosnak, akinek nem volt különösebben sok dolga, hirtelen rengeteg elfoglaltsága lett”.

A rákkutatóból AIDS-kutatóvá vált tudósok között Robert Gallo a legismertebb. „A HIV nem az őserdőből vagy Haitiből bukkant fel hirtelen. Épp akkor került Bob Gallo kezébe, amikor neki sürgősen szüksége volt egy új karrierre.” – jegyezte meg Mullis egy kacsintással.

És mindez nagy hazugságokkal kezdődött. A legfontosabbat az akkoriban Fauci keze alatt dolgozó Gallo tette közzé 1984 áprilisában, amikor egy világszerte nagy figyelmet fölkeltő sajtókonferencián bejelentette, hogy megtalálta „az AIDS valószínű okát”.

Nota bene. Gallo dokumentumait sajtókonferenciája, illetve antitestekre kimutatására vonatkozó szabadalmi eljárásának benyújtása után [mely eljárást később félrevezető módon HIV-tesztnek neveztek el] egy héttel tette közzé a Science szakfolyóirat. Így senki sem tudta munkáját kritikus szemmel elolvasni.

Ez az elfogadott tudományos szokásjog súlyos megsértését jelentette. És ahogy a későbbiek megmutatták, Gallo munkái nem bizonyították a vírustézist. [1]

Ezt Mullis is megerősítette:

„Nem hiszed, hogy a HIV okozza az AIDS-et?” – kérdezik tőlem mindig. Válaszom erre: „Hogy én mit hiszek, irreleváns! Nincsenek rá tudományos bizonyítékaim. Hihetnék Istenben, és Isten mondhatta volna álmomban, hogy a HIV okozza az AIDS-et. De tudósokkal szemben nem mondanám, hogy hiszek abban, hogy a HIV okozza az AIDS-et, mert Isten jelentette ki nekem. Azt mondanám, itt vannak följegyzéseim az általam elvégzett kísérletekről, és amelyek megismételhetők. Nem az számít, mit hisz valaki, hanem a kísérleti bizonyíték. És sem Montagnier, sem Gallo és senki más nem publikált munkákat, melyek leírják a kísérleteket, melyekből következik, hogy valószínűleg a HIV okozza az AIDS-et..”

Mullisnak még arra is volt alkalma, hogy személyesen kérjen Montagnier-től egy hivatkozást, amely bizonyítja, hogy az AIDS-et a HIV okozza. De ő nem tudott evvel szolgálni. „Meglehetősen irritáló volt, ahogyan Mullis erről beszámolt. „Ha Montagnier nem tud erre válaszolni, akkor ki az ördög?”

Természetesen mindenki, aki birtokában van egy megalapozott, Peer-Review [szakemberek által ellenőrzött] tanulmánynak, bemutathatja nekem vagy szerzőtársamnak!

Én magam kerestem egy ilyen tanulmányt, de nem találtam. Többször megszólítottam Anthony Fauci-t, illetve a NIAID-ot, kérve tőlük egy tanulmányt, amely bebizonyítja, hogy a HIV egy halálos fertőzést okozó retrovírus. Végül Hillary Hoffman válaszolt nekem a NIAID sajtóosztályától (News and Science Writing Branch):

Dr. Fauci tiszteletteljesen visszautasítja, hogy válaszoljon az Ön e-mail-ben föltett kérdéseire.” [2]

A válaszadás megtagadásának efféle gyakorlatáról így ír Horace F. Judson, a molekulási biológia történésze a „Nagy átverés: Csalás a tudományban – The Great Betrayal: Fraud in Science” c. könyvében:

A megtévesztés központi problémája az intézmények reagálása, ha szembe kell nézniük a kényelmetlen kérdésekkel. A neves tudósok és hivatali irányítók úgy viselkedtek, ahogy éppen nem szabadott volna reagálni. Megpróbálták a lángot elfojtani. Az ilyen hiányos válaszadás jellemző a csalások elkenésére.”

AZ AZIDOTIMIDIN (AZT) KÍSÉRLETEKET TUDOMÁNYOSAN ELLENŐRZÖTTNEK NEVEZNI: EZ OLYAN, MINTHA A KONYHAI HULLADÉKOT MAGAS KONYHAMŰVÉSZETNEK (HAUTE CUISINE) NEVEZNÉNK

Ez a viselkedési minta húzódik végig vörös fonalként Fauci 36 éves NIAID-igazgatókénti pályafutásán.
Ennek különösen kiugró példája az azidotimidinnek (AZT) AIDS-gyógyszerkénti engedélyezése.
Ennek alapja az úgynevezett Fischl-tanulmány volt, amely a New England Journal of Medicine (NEJM) 1987 júliusi számában lett közzétéve. Fauci már akkor az USA AIDS-finanszírozásának felelős személye volt.

John Lauritsen, újságíró, Harvard-elemző, a hetvenes évek óta a homoszexuálisok jogaiért küzdő aktivista, megtekintette a Fischl-tanulmányra vonatkozó FDA-dokumentumokat, és arra a következtetésre jutott, hogy a tanulmány „csalás”. A Weltwoche svájci lap gigantikus kontármunkának (botch-up) nevezte a kísérletet, és a New York-i NBC News „súlyosan hibásnak” minősítette azt.

Még Harvey I. Chernov, az FDA toxikológiai elemzője is arra a következtetésre jut egy belső dokumentumban, (mely dokumentumot a Freedom of Information Act – az információk szabad áramlását biztosító törvény – következtében szolgáltattak ki John Lauritsten-nek) hónapokkal a központi tanulmány közzététele előtt:
A rendelkezésre álló adatok nem elégségesek az AZT-nek FDA általi jóváhagyásához.”

A Fischl-kísérleteket valójában 4 hónap eltelte után félbeszakították, miután a Placebó-csoportból 19-en meghaltak. Ezidő alatt a verum-csoportból (akik az AZT-t kapták) egy személy halt meg. Ez első látásra a gyógyszer hatásosságát bizonyította.

De a Fischl-tanulmány annyit nem ért, mint a papír, amire nyomtatták. A tanulmányt a gyógyszergyártó Wellcome (ma GlaxoSmithKline) finanszírozta, ami egyértelműen érdekkonfliktust okoz, emellett köztudott volt, hogy a Fauci vezette NIH és az FDA túlságosan is baráti viszonyban voltak a Burroughs-vezette Wellcome-mel”, írja Lauritsen.

Ettől eltekintve csak négy hónap után félbeszakították a kísérletet. Klinikai tanulmányoknál a négy hónap túlságosan rövid idő ahhoz, hogy az AIDS-gyógyszerek éveken át, sokszor a beteg életének végéig tartó adagolásáról információkat nyerjünk.

Ráadásul a Fischl-tanulmány kísérleteit kifejezetten csalárd módon végezték el. „A valószínűség határain kívül van, hogy a halálozási adatok korrektek.” – így Lauritsen. „A kutatásban sokféle módon léphetnek fel hibák. De ennek a tanulmánynak kapcsán a legenyhébb kifejezés is a szándékos csalás.” [3]

Például nem teljesültek a tanulmány dupla vak követelményei, melyek szerint sem a kutatóknak, sem a pácienseknek nem szabadott volna tudni, ki kap AZT-t és ki placebót. Perri Peltz, az NBC vezető riportere 1988-ban kijelentette, hogy mindenki tudta, ki mit kap. A páciensek elmondták, hogyan tudták megkülönböztetni az AZT-t a placebótól.

Túl ezen, az FDA-dokumentumok bizonyították, hogy az eredményeket meghamisították. Például a súlyosabban beteg pácienseket a placebó-csoportba tették, az AZT-t (azt nem írhatjuk, hogy gyógyszer) kapó csoport gondosabb orvosi felügyeletet kapott (amire szükség is volt az anyag súlyos mellékhatásai miatt)

Az NBC beszámolt róla, hogy a Fischl-kísérlet szabályait nagyvonalúan manipulálták menet közben. A szabályokat oly gyakran változtatták, hogy ha a jegyzőkönyvekből kivették volna a szabálytalan eseteket, nem maradt volna páciens a kísérlet folytatására.

FAUCI TÖRTÉNETE A KRITIKUS KÉRDÉSEK SZŐNYEG ALÁ SÖPRÉSÉRŐL

Az NBC News (Channel 4) 1988 január 27-én sugározta ki Perri Peltz AZT-vel foglalkozó háromrészes műsorának első részét.

„A műsor készítése közben többször próbáltuk meginterjúvolni Dr. Anthony Faucit, a National Institutes of Health (NIH) igazgatóját. De úgy Dr. Fauci, mint Frank Young, a Food and Drug Administration (FDA) igazgatója visszautasították interjúkérésünket.” – mondja Perri Peltz.

„Üdvözlünk a klubban, Perri!” – írta John Lauritsen „Az AIDS-háború: Propaganda, Profithajhászás, Genocid az Egészségügyipari Komplexumtól” című könyvében.

Ha a HIV vagy AZT kerül szóba, a közegészségügy bürokratái és „tudósai” nem beszélnek velem. De sem a BBC, sem a Canadian Broadcasting Corporation rádióadó, sem a londoni Channel 4 televízió, sem az Olasz Televízió, sem a New Scientist, sem Jack Anderson felé nem voltak hajlandók nyilatkozni.

Ugyanígy jártam, amikor a közelmúltban kérdéseket tettem föl Faucinak és az általa vezetett NIAID-nak a Fischl-tanulmánnyal kapcsolatban. A mai napig nem kaptam rájuk választ [4].

Természetesen hajlandó volt Fauci nyilatkozni … olyan médiák felé, amelyek nem tettek föl kritikus kérdéseket, és hagyták, hogy ledarálja reklámszövegeit.

1988 február 19-én Fauci megjelent a Good Morning America c. tévéprogramban. – írja Lauritsen könyvében. Ott megkérdezték tőle, miért csak egy gyógyszer, az AZT áll rendelkezésre. Fauci válasza:

„Az ok, miért csak egy gyógyszer – az AZT –áll rendelkezésre, az, hogy a tudományosan ellenőrzött kísérletekben csak ez az egy bizonyult biztosnak és hatásosnak.” – így a válasz.

De „ez a rövid kijelentés több hajmeresztő hazugságot tartalmaz”, hangsúlyozza Lauritsen.

Először is nem voltak tudományosan ellenőrzött kísérletek; Az FDA által készített AZT-tanulmány úgy felel meg a „tudományosan ellenőrzött” fogalomnak, ahogyan a konyhai hulladék a „Haute Cuisine”-nek (magas konyhaművészet). Másodszor, az AZT nem biztonságos: Sokkal inkább egy súlyos méreg, amelynek az FDA elemzője, aki az AZT toxikológiai adatait ellenőrizte, nem ajánlotta engedélyezését. Harmadszor, az AZT-t nem lehet objektíven bármivel kapcsolatban hatásosnak nevezni, hacsak nem a csontvelő elpusztításával kapcsolatban. [5]

Mégis, Fauci fáradhatatlanul terjeszti tartalmában hamis kijelentéseit az AZT-ről világszerte. Ez év áprilisában, a Gilead-készítmény remdesivir propagálásának alkalmából a következőket mondta a Fehér Házban: Az első randomizált, placebó-csoporttal ellenőrzött tanulmány az AZT-ről még szerénynek bizonyult.

[Csak akik ismerték a történetet, nevezetesen, hogy a gyártó idővel csökkentette a hatóanyag-koncentrációt a termékben, mert már neki is kínos volt az elhalálozások magas száma, értették a szerény jelzőt.]

Egyébként maga Jerome Horwitz, a hatóanyag feltalálója is azt mondta, annyira megundorodott tőle, hogy a szemétbe dobta, még följegyzéseit sem őrizte meg. [Fordító: ami megundorodás azért nem érte el azt a fokot, hogy nyíltan kiálljon a közvélemény elé, kijelentse, hogy készítménye nem gyógyszer, hanem méreg, és próbálja megállítani a további visszaéléseket.]

Az azidotimidin egy kemoterápia-szerű súlyosan toxikus, szinte halálosan mérgező hatóanyag, és Horwitz számára olyan értéktelen, hogy eleinte nem gondolt szabadalmaztatására, ahogyan azt Bruce Nussbaum a BusinessWeek újságírója leírja könyvében. Good Intentions: How Big Business and the Medical Establishment are Corrupting the Fight against AIDS, Alzheimer es, Cancer and More (Jó szándékok: Hogyan korrumpálja a big business és az egészségügyi vezetés az AIDS, Alzheimer, rák és egyéb betegségek elleni harcot)

Fauci a nyolcvanas évek közepén megígérte a világnak, hogy hamarosan lesz oltóanyag az AIDS ellen. De 35 év elteltével sincs oltóanyag a láthatáron, noha a kormányok saját számításaik szerint összesen több mint 500 milliárd dollárral támogatták a HIV-kutatást. Az USA szövetségi kormány jelenleg évi 35 milliárd dollárt költ erre a célra, szemben az 1987-es 900 millió dolláros költségvetéssel.

Itt is a Watergate-jelenséggel állunk szemben (kövesd a pénz útját)? Erre mondta Charles Thomas, molekuláris biológus, a Harvard és Johns Hopkins egyetemek korábbi biokémia professzora:
Túl sok ember túl sok pénzt keres ezen. És a pénz erősebb, mint az igazság.”

UGYANAZ A TRÜKK: AZ AZT-TŐL A „SERTÉSINFLUENZA” GYÓGYSZEREKIG, A PREP*-IG ÉS A REMDESIVIR-IG

*PREP = Pre-Expositions prophylaxe, azaz gyógyszeres kezelés a tünetek megjelenése előtt AIDS-től veszélyeztetett egyéneknél.

Fauci állításainak listája, melyeket nem tud tudományosan alátámasztani, szinte végtelen. Ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni.

Az ún. madárinfluenzával (H5N1) összefüggésben, amelyet 2003 és 2005 között a WHO, a politika, a tudósok, és a főáramú média fújt fel egy világméretű fenyegetéssé, Fauci, azt jósolta, hogy még a legjobb forgatókönyvek esetében is „2-7 millió halálesettel kell számolni világszerte”. Ahogy Michael Fumento újságíró írja cikkében:

Dr. Fauci gyakran ismételt rémálmai nemigen válnak valóra.”

Még a WHO is úgy vélte, hogy 2006 május 16-ig csak 100 ember fog meghalni a madárinfluenza következtében.

Ugyancsak alaptalan volt a H1N1-influenza („sertésinfluenza”) vakcina Fauci általi agresszív terjesztése 2009-ben. Akkoriban úgy nyilatkozott, hogy nagyon, nagyon ritkák a súlyos mellékhatások. Sajnos ez a kijelentés nem egyszerűen alaptalan volt, mivel a gyorsított eljárás miatt hiányoztak a dupla vak placebó-ellenőrzések. De kiderült, hogy súlyos érdekkonfliktusok kísérték az oltóanyag jóváhagyását.

Súlyosbító körülmény volt, hogy egy évvel később, 2010-ben a svéd gyógyszer-engedélyezési hatóság több narkolepsziás esetet jelentett sertésinfluenza oltóanyaggal beoltott gyerekek és fiatalok köréből. A sertésinfluenza narkolepsziát okozó hatását bíróság is megerősítette. (Narkolepszia: az alvás-ébrenlét biológiai szabályozásának felborulása.)

További elemzések megerősítették, hogy a vakcina maga okozta a betegséget, ami ellen kellett volna védőhatást biztosítania.

De Faucit ez sem volt képes megállítani.

2015 decemberében a NEJM közzétette Faucinak egy cikkét Ending the HIV-AIDS Pandemic: Follow the Science (Vessünk véget a HIV-AIDS Pandémiának: Hallgassunk a Tudományra). címmel. Ebben a „HIV-tesztek és kezelések drámai megsokszorozására szólított fel világszerte – beleértve a tünetek jelentkezése előtti profilaxist (PrEP), antiretrovirális terápiával [ART] az AIDS megelőzésére tesztnegatív személyeknél.

Ami azt jelenti: egészséges emberek mérgezzék magukat a súlyosan mérgező „gyógyszerekkel”. És itt is érvényes: Akármilyen magabiztosan is lépett fel orákulumaival, a tárgyilagos indoklással mindig adós maradt.

Föntebb említett, a NIAID-hoz intézett kérésemben 2015-ös, PrEP tárgyában írt cikkével kapcsolatban a következőket kérdeztem:

• A NEJM-cikkben Ön azt írja, hogy az IPERGAY-tanulmány megmutatta, hogy a PrEP-et bevevő személyek. 86 %-kal ritkábban kapnak HIV-fertőzést, mint a placebó-csoport tagjai. De hol van az a tanulmány, amely megmutatja, hogy a HIV egy különleges retrovírus, amely halálos fertőzést okoz?
• Más szóval: Maga Luc Montagnier is beismeri, hogy a sejtkultúráról készített elektronmikroszkópos felvételeken látott ugyan részecskéket, de ezek nem rendelkeztek a retrovírusok jellegzetes morfológiájával. Milyen tanulmányban van bizonyítva, hogy az úgynevezett retrovírusok közé sorolt HIV egy halálos retrovírus?
• Írásában a „HIV-tesztek” drámai kiterjesztését javasolja – de milyen tanulmányban van bizonyítva, hogy az úgynevezett HIV-tesztek csakugyan a HI-vírusokat mutatják ki?
• Egyetért-e Ön az alábbi állításokkal:
  • az ún. HIV-tesztek „pozitívan” reagálnak jó néhány fiziológiai megbetegedésre
  • a HIV-tesztkészleteket csak a vér monitorozásra hagyták jóvá, ezek a tesztek nem lépnek föl egy fertőzés diagnosztizálásának igényével
  • Proteinek, mint a p18 vagy p24 nem HIV-specifikusak, és
    nem létezik aranystandard a HIV-tesztre?
  • Ha nem: mely állítások hamisak, és miért? Ha igen: miért kellene a HIV-teszteket drámai módon kiterjeszteni?
• Ön azt mondja cikkében, hogy a kombinációs terápiához kötődő ígéretek sok beteg számára teljesültek.” De hogyan vonhatjuk le a következtetést, hogy az 1995/1996-ban bevezetett ART csakugyan megnöveli a várható életkort, és neki köszönhető, hogy az AIDS-halottak száma csökken az ipari országokban, ha:
  • 1995/1996-ban a betegeknek csak egy töredéke kapott ART-ot
  • A CDC és az RKI statisztikái világosan mutatják, hogy az AIDS-halottak száma már 1991-ben elérte a csúcspontot.
  • Hogy egyetlen egy gyógyszer, illetve terápia megnöveli-e a várható életkort, nem jelenthető ki, mivel hiányoznak ennek tudományos alapjai, mindenekelőtt egy placebó-csoporttal kísért ellenőrző vizsgálat.

Sajnos, mint föntebb említettük, Hillary Hoffman a NIAID-tól közölte velem, hogy:

„Dr. Fauci tiszteletteljesen visszautasítja, hogy válaszoljon az Ön e-mail-ben föltett kérdéseire.” [6]

A Fauci-féle trükkök további példája a Gilead Sciences által gyártott remdesivir, melyet a COVID-19-cel kapcsolatban 2020. május 2-án hagytak jóvá csak sürgősségi kezelésre. Néhány nappal korábban a NIAID-igazgató azt állította, hogy a remdesivir rövidíti a felépülési időt, és csökkenti a mortalitást.

Ezt csak újabb botránynak lehet nevezni, amelyben Fauci központi szerepet játszik – mindenekelőtt, ha megnézzük a csalárd módot és körülményeket a gyógyszer jóváhagyása során, melyek nagyon hasonlítanak az AZT 1987-es jóváhagyásának módjához és körülményeihez.

AZ Alliance for Human Research and Protection (AHRP) – „Fauci promóciós hype-ja katapultálja a Gilead-készítmény remdesivirt” címmel – a következő fájdalmas részleteket közli:

Fauci alapvetően érdekelt volt a remdesivir sikerében. szponzorálta a klinikai tanulmányt, amelynek eredményeit nem vizsgálták meg független szakértők. Ezen túlmenően a gyöngécske eredményeket erősen szignifikánsnak, és a remdesivirt a betegellátás „új standardjának” nevezte. Fauci csinálta a promóciót, miközben egy fotelben ült a Fehér Házban, anélkül, hogy kiadott volna egy részletes sajtóközleményt; nem adott tájékoztatást egy orvosi kongresszuson vagy egy tudományos folyóiratban —ahogyan az norma és gyakorlat, hogy a tudósoknak és kutatóknak lehetőségük legyen az adatok fölülvizsgálatára. Amikor egy közelmúltban közzétett remdesivirrel foglalkozó kínai tanulmány kapcsán megkérdezték véleményét, Fauci nem kielégítőként visszautasította azt. A 2020 április 29-én a Lancetben megjelent tanulmány szerint 16 páciensnél (12 %) súlyos, nemkívánatos hatások léptek föl, szemben a kontrollcsoportban regisztrált 4 hasonló esettel (3 %)

Pedig a kínai tanulmány, amelyet Fauci lehúzott, egy randomizált, dupla vak, placebócsoporttal kísért, multicentrikus, ellenőrzött (peer-reviewed) tanulmány volt, a színvonalas Lancet-ben közzétéve, az összes adat megjelenítésével – szemben a remdesivir engedélyezéséhez vezető NIAID-Gilead-tanulmánnyal, amely sem a Peer-Review-irodalomban nem jelent meg, sem részleteit nem hozták nyilvánosságra.

„Viszont nyíltan támogatta a tanulmányt a szövetségi hatóság vezetője, amely hatóság a tanulmányt felügyelte, és a Fehér Ház, ahogyan azt az AHRP hangsúlyozza. „Kell ennél jobb ingyenreklám?”

Ami Faucinak a Gileadhoz fűződő pénzügyi kapcsolatait illeti, folyamatban van egy petíció, amely felszólítja, hozza nyilvánosságra az evvel kapcsolatos adatokat. Erre még nem került sor.

Ugyancsak hallgat a vírus-cár a remdesivir reklámozása során arról, hogy a sürgősségi engedélyezéshez vezető tanulmány elsődleges adatait 2020. április 16-án megváltoztatták. Az elsődleges adatok változtatását a clinicaltrials.gov honlapon regisztrálják.

Korábban egy 8 pontos skálát alkalmaztak, amely az elhunyt betegek adatait is tartalmazta, a változtatások óta csak egy 3 pontos skálát közölnek, amely kihagyja az elhunytakat, és csak a gyógyulásig vagy a kórházból való elbocsátásig követi a betegeket.

„Az elsődleges eredmények módosítása a tanulmány elkezdése után gyanús” – hangsúlyozza az AHRP. A Reuters News beszámol továbbá arról, hogy az orvosi közösség elismert személyiségei, mint Steven Nissen akadémikus, a Cleveland Clinic vezető kutatója, és Eric Topol a Scripps Research Translational Intézet alapítója és igazgatója nem voltak elragadtatva a remdesivir legjobb esetben is szerény eredményeitől. A Lancet-jelentésre hivatkozva Topol így nyilatkozott:
Ez az egyetlen a témában, ami megalapozott, és a végkicsengés negatív.”
A NIAID szerény eredményei sem hatották meg Dr. Topolt:

„Kolosszális eredményekre számítottunk, de messze nem azt kaptuk.”

Az elsődleges eredmények módosítása menet közben kis piros lámpákat gyújtott ki a tudósok között, de a Fauci reklámszlogenjeit ismételgető médiák ezt figyelmen kívül hagyták.

Steve Nissen így nyilatkozott a Washington Postnak:
„Feltételezem, azt gondolták, hogy nem fognak nyerni, ezért úgy változtatták, a részleteket, hogy nyerjenek. Az eredeti eredmények a fontosabbak. Ez egy nehezebb, de tartalmasabb végpont. Lehet, hogy hasznos hamarabb kijönni a kórházból, de nem ez a perdöntő.”

Ha Önök azt feltételezik, hogy a NIAID felé a remdesivirrel kapcsolatban föltett kérdéseimre nem kaptam választ, helyesen tippeltek… [7]

Hogy milyen mérgező a remdesivir, mutatja a tény, hogy a közelmúltban, október 2-án az Európai Gyógyszerügynökség (EMA), az EU gyógyszerügyi hatósága elindította a remdesivir biztonsági ellenőrzését, mivel a gyógyszert beszedő betegek közül többen panaszkodtak súlyos veseproblémákról.

Két héttel később, október 15-én jelentette a WHO, hogy egy márciusban kezdett, Solidaritynak nevezett saját tanulmány alapján arra a megállapításra jutottak, hogy a remdesivir nemcsak hogy nem mutatott mérhető hatást a mortalitás csökkentésében, de nem csökkentette a lélegeztetőgépes kezelés iránti igényt és a kórházi tartózkodás idejét sem.

A Robert F. Kennedy Jr. vezette Children’s Health Defense ezt október 23-án közzétette saját honlapján. Fauci evvel kapcsolatban is hallgatott.
Viszont Gilead ellentámadásba lendült, és a legkomolyabban így kommentálta az esetet:
„Nem világos, hogy levonhatók-e biztos következtetések a Solidatity-tanulmányból, mivel a tanulmányt nem vizsgálták meg független szakértők, és nem egy tudományos folyóiratban publikálták.

De ez egyenesen nevetséges.

Egyrészt nem más, mint maga Tedros Adhanom Ghebreyesus, a WHO főigazgatója kezdeményezte ezt a többközpontú globális tanulmányt, (több mint 11.300 felnőtt Covid-19 beteg 405 kórházból a világ 30 országában) a következő indoklással:

„Több kis vizsgálat különböző módszerekkel talán nem a legjobb, legerősebb bizonyítékokat szolgáltatja, amire szükségünk volna életek megmentéséhez. A nagy nemzetközi tanulmány szállítani fogja a megbízható adatokat, amelyek megmutatják nekünk, mely kezelések a leghatásosabbak.”

Gilead elfelejtette ezenkívül megemlíteni nyilatkozatában, hogy a döntő tanulmány, amely alapján a készítmény megkapta a sürgősségi forgalombahozatali engedélyt, ugyancsak nem rendelkezett az előzetes szakértői ellenőrzésekkel (peer-rewiev), továbbá az engedélyezés napján (május 2.) nem volt publikálva egy tudományos lapban, ráadásul az súlyos hibákat tartalmazott.

A Fauci és a NIAID által finanszírozott tanulmány publikálására végül október 8-án került sor a New England Journal of Medicine lapban (ugyanott, ahol az AZT-ről megjelent a csalárd tanulmány). Az egyetlen állítólagos haszon rövidebb felépülési időben nyilvánult meg a remdesivirt szedő betegeknél a placebó-csoporttal szemben.

De ez az eredmény érvénytelen, nem csak a rendelkezésre álló hibás adatok miatt. Az ügymenet, ahogyan ez a gyógyszer megkapta jóváhagyását, erősen emlékeztet a vázolt család módra, ahogyan az AZT megkapta jóváhagyását az állítólagos placebó-csoportokkal. Valójában mindenki tudta csaknem a kezdettől fogva, ki mit kap (AZT-t vagy placebó-t), ráadásul a betegek a gyógyszer iránti vágyakozásokban elemeztették a tablettákat.

Ki tudja kizárni, hogy nem történtek hasonló dolgok a remdesivir kapcsán is?

Hiszen a placebó-páciensek nem igazi placebót kaptak. A páciensek nagy része egy olyan placebót kapott, amely nem tartalmazott egy bizonyos hatóanyagot, pl. szulfobutiléter-Béta-ciklodextrint, mely súlyos károkat okozhat.

FAUCI HAZUG VISELKEDÉSE – A HIDROXIKLOROKIN PÉLDÁJÁN BEMUTATVA

A hidroxiklorokin sztori jól ábrázolja Fauci hamisságát. Március végén Trump elnök Isten ajándékának nevezte a szert, miközben Fauci óvott a következményektől.

Sőt, május 27-én így nyilatkozott Fauci a CNN-en: „A tudományos adatok meglehetősen egyértelműek a szer hatástalanságáról.

Fauci ezt a nyilatkozatot néhány nappal aztán tette, hogy a Lancet egy 96.000 beteg adatait kiértékelő tanulmányt tett közzé, amely arra a következtetésre jutott, hogy a hidroxiklorokin hatástalan a Covid-19-re, sőt lehet, hogy káros hatású.

Csakhogy a Lancet néhány nappal később visszavonta a tanulmányt, mert: kétségek merültek fel a Surgisphere Corporation által szállított adatok és elemzések helyességét illetően, melyekben részt vett annak alapítója és társszerzőnk (a Lancetben megjelent, a hidroxiklorokint negatív színben feltüntető cikk társzerzője), Sapan Desai.”
Ezért, Fauci május 27-i nyilatkozata egyértelműen szándékos, tudatos hamis állítás, mert ebben az időpontban Fauci-nak tudnia kellett már arról, hogy nincsenek tudományos adatok, melyek alátámasztják állításait.

Avagy ahogyan azt a Politico május 27-én megfogalmazta:

„Nem állnak rendelkezésre adatok randomizált, ellenőrzött klinikai tanulmányok alapján, ami a potenciális alkalmazásnak előfeltétele kell, hogy legyen.”

Valójában a Virology Journal 2005-ben közzétett egy tanulmányt, mely szerint a klorokin (a hidroxiklorokinnak egy enyhébb derivátja) a SARS-CoV-1 koronavírusnak potenciális inhibitora (gátló szere). Erre Kevin Corbett egészségügyi szakértő hívta fel a figyelmet okt. 26-i Twitter bejegyzésében. A SARS-CoV-2 pedig állítólag rokon a SARS-CoV-1-gyel.

Természetesen kétséges a Virology Journal tanulmányának érvényessége is, mert a SARS-CoV-1 és SARS-CoV-2 mögött álló tudomány teljesen megalapozatlan, ráadásul a tanulmány sejtkultúrákat és nem személyeket vizsgált.

De Fauci a világ vezető nyilatkozó személye koronavírus ügyben, és a tanulmányt a CDC tudósai készítették el. Tehát neki legalább is biztosnak kellene lennie a klorokin illetve a hidroxiklorokin pozitív hatásáról koronavírussal kapcsolatban.

Mégis, Fauci félreérthetetlenül nyilatkozott május 27-én: „Az adatok egyértelműek, a hidroxiklorokin nem hatásos a koronavírus ellen.„

Ezért megkérdeztem a NIAID-ot: „Minek alapján tette Fauci május 27-én ezt a kijelentést? ” [8]. De erre a kérdésre sem kaptam választ.

Természetesen ez nem jelenti, hogy a hidrxiklorokin hatékonysága be volna bizonyítva. A szer nem egy csokipraliné. Okozhat súlyos mellékhatásokat, sőt halálos is lehet, amennyiben szívritmuszavarokat okozhat, főleg, ha nagyobb adagokban adják, ahogyan az az ún. Covid-19 betegeknél előfordult.

Ahogyan arra már utaltunk, a fokozottabb mortalitás néhány országban visszavezethető a hidroxiklorokin kísérleti jellegű túlzott adagolására néhány országban.

„Én is problémásnak látom a hidroxiklorokin túladagolást, úgy a csökkentett funkció, mint a toxicitás szempontjából, írja nekem Harvey Risch, a Yale epidemiológusa e-mail-ben. [9]

Risch azon kutatók egyike, akik feltételezik, hogy a készítménynek lehet gyógyító hatása. A megfelelő tanulmányok COVID-19-betegekkel „szignifikáns hatást értek el a kockázatos ambuláns betegek esetében”, mondja Risch. [10]

Ezt a nézetet tükrözi Paul V. Sheridan 40 oldalas tanulmánya, melyet megküldött Faucinak, illetve Trump elnöknek és másoknak.

De: Még ha el is fogadjuk, hogy a hidroxiklorokin adagolása egy antibiotikummal és/vagy cinkkel együtt hozzájárulhat a halálozás vagy a kórházban eltöltött idő csökkentéséhez, nincs alapos bizonyíték arra, hogy ez a szernek anivirális, SARS-COV-2-re gyakorolt hatására vezethető vissza. Az egyetlen következtetés az volna, hogy a hidroxiklorokinnak egy gyulladáscsökkentő hatása van, az antibiotikumok hatásosak a patogén baktériumokkal szemben, és a cink javíthatja az immunrendszert és az anyagcsere funkciókat.

Vegyük továbbá figyelembe, hogy a hidroxiklorokin adagolás akár önmagában, akár az antibiotikumokkal, cinkkel együtt nem alkalmas hosszú távú terápiára, és kauzális terápiát sem jelenthet.

Ennek előtérbe állítása a modern orvosbiológia monokauzális mikrobiológiai megközelítésének felel meg. Keressük a varázsgolyót az
„Egy betegség, egy okozat, egy gyógyítás”
vezéreszme mentén. ahogyan azt Steven Epstein amerikai szociológiaprofesszor megfogalmazta „Impure Science – AIDS, Activism and the Politics of Knowledge = Tisztátalan tudomány – AIDS, aktivizmus és a tudás politikája” c. könyvében.

Amely megközelítés csak irreális lehet.

Allan Brandt, a Harvard Medical School orvostörténésze ezt így fejezte ki könyvében. Nincs varázsgolyó: A varázsgolyó igézete sohasem vált valósággá.

Ettől eltekintve csak egy módon lehet bizonyítani, hogy egy gyógyszer vagy szerek kombinációja segít csökkenteni a mortalitást vagy a kórházi kezelést, vagy hatékony bármely más klinikai módszerrel összehasonlítva: ha összehasonlítjuk egy valódi placebóval.

Ahogy Marcia Angell, a New England Journal of Medicine volt főszerkesztője, „Az igazság a gyógyszercégekről” című könyvében teljesen helyesen mondja:

„Ha valóban kétség merül fel a szóban forgó kezelés hatékonyságával kapcsolatban, az FDA-nak meg kellene követelnie, hogy az új kezelések klinikai vizsgálata során három összehasonlító csoport legyen – új gyógyszer, régi gyógyszer és placebó.”

Sajnos a hidroxiklorokin és a COVID-19 esetében nincs ilyen placebó-vizsgálat, amely azt mutatná, hogy ez a gyógyszer jobb, mintha nem tennénk semmit.

Evvel összefüggésben Robert F. Kennedy Jr. augusztus 2-án az Instagramon azt írta: Fauci „ragaszkodik hozzá, hogy addig nem hagyja jóvá a HCQ-t [hidroxiklorokint] a COVID kezelésére, amíg annak hatékonyságát„ randomizált, kettős vak placebó vizsgálatokban ”nem bizonyítják.”

Ezen a ponton valóban csak egyet lehet érteni a vírus-cárral. Június elején pedig a kutatók beszámoltak a Covid-19-nek hidroxiklorokinnal történő kezelésével kapcsolatos első arany-standard szintű klinikai vizsgálat eredményeiről, és arra a következtetésre jutottak, hogy ez nem volt jobb, mint a placebó.

De itt is megjelenik a végén Fauci képmutatása. Az említett „első arany-standard” placebó vizsgálat eredményei nem június elején váltak ismertté – így pár nappal azután, hogy Fauci megalapozatlan állítását tette, miszerint „A [hidroxiklorokinnal kapcsolatos] tudományos adatok most már valóban nyilvánvalóak a hatékonyság hiányáról. ”

Továbbá, Dr. Fauci „a mai napig soha nem támogatott ilyen [placebó] vizsgálatokat a kötelező vakcina-ütemtervhez hozzáadott 72 oltóanyag-dózis egyikére sem, mióta 1984-ben átvette a NIAID-ot”, ahogy Robert F. Kennedy Jr. is megjegyzi in Instagram bejegyzésében. „Nem követeli meg őket a jelenleg jóváhagyásra szánt COVID oltásoktól sem. Miért a klorokinnak kellene egyedül ezt a nagy akadályt leküzdeni? ”

FAUCI KÖVETI A BIG PHARMA PÁLYÁJÁT

Mindezeken túlmenően föl kell tennünk az alábbi kérdést is: Miért fókuszálnak Fauci és elvbarátai egy „csodaszert” bálványozó tünetkezelési gyógymódra, és nem a kauzális terápiákra, amelyek figyelembe veszik az olyan életmódbeli tényezőket, mint a táplálkozás, az ipari méreganyagok, a testmozgás és psziché?

Ez csak azért lehet, mert a legmagasabb hatalmi pozíciókban lévő emberek, mint például Fauci, nyilvánvalóan a gyógyszergyárak oldalán állnak.

„Dr. Fauci sajátos szembenállása a HCQ-val összhangban áll az oltásokat és a szabadalmaztatott gyógyszereket előnyben részesítő fél évszázados elfogultságával” – állítja Robert F. Kennedy Jr. „Dr. Fauci kettős mércéje zavart, bizalmatlanságot és polarizációt okoz.”

Evvel az összefüggésben Kennedy Jr. rámutat, hogy:

A HCQ szabadalmai régóta lejártak; A tabletták ára 30 ¢. [És] A HCQ versenyezhet Dr. Fauci oltásaival, beleértve a Moderna vakcinát. Figyelemreméltó, hogy Fauci hatósága 50 %-ban tulajdonosa a Moderna vakcina szabadalmának. ezért Dr. Fauci 500 millió dollár adópénzt fizetett ki.”

A világméretű víruskutatás császára szoros kapcsolatban áll a Bill és Melinda Gates Alapítvánnyal is, amely viszont sok szállal kapcsolódik a gyógyszeripari komplexumhoz (Big Pharma) és más hatalmas iparágakhoz, továbbá az Oltások és Immunizáció Globális Szövetségével (GAVI), amely ugyancsak sok szálon kötődik a nagyvállalatokhoz.

2012-ben Faucit a Gates Alapítvány által létrehozott Globális Vakcina Akcióterv Vezetői Tanácsa öt vezetőjének egyikévé választották.

A Gates Alapítvány közvetlenül is befektet Fauci NIAID-jába (2020-ban körülbelül 1,5 millió, 2019-ben pedig körülbelül 7,5 millió dollárt). És nem utolsósorban Fauci remdesivir iránti érdeklődése révén a kör bezárul, ha szembesülünk vele, hogy a Gates Alapítvány több mint 1,3 millió dollár Gilead-részvényt és több mint 3,2 millió dollár Gilead-kötvényt birtokol.

Ezek után egyszerűen lélegzetelállító, hogyan tesz Fauci gátlástalanul ilyen kijelentéseket a cikkünk elején említett Spiegel-interjúban:

„Teljesen apolitikus maradok. Soha, soha nem bonyolódtam politikába … Semleges voltam a hat elnök alatt, akiknek szolgálatában voltam.”

Ezzel az állítással Fauci egy teljesen irreális képet közvetít a valóságról, amely hasonlít egy Fata Morganához, amelyben a politikusok kormányoznak, a vállalatok fenntartják a gazdaságot, a tudomány pedig teljesen független módon elemzi a valóságot – anélkül, hogy jelentősen kereszteznék egymás útjait, vagy ne adj ég, korrumpálnák egymást.

A valóságban a tudósok egyáltalán nem mentesek a karriervágytól, kapzsiságtól és a hírnévre való törekvéstől. Egyáltalán nem szentek, hanem erényekkel és gyarlósággal rendelkező emberek. Még Robert Koch és Louis Pasteur is, akiknek állításai megalapozták az egész vírusőrületet, bizonyíthatóan a karriervágytól fűtött tudományos csalók voltak.

Kétségtelen, hogy olyan időket élünk, amikor a politikusok egyre kevésbé képesek a politikát irányítani, továbbá a hatalmas iparvállalatok hatása olyan nagy, hogy a kutatás függetlensége már nem garantált sok területen.

Ahogy Judson fent említett, A nagy árulás: csalás a tudományban című könyvének 2004-es Lancet-recenziója rámutat: Judson komor képet fest az orvosbiológiai tudományról. De nem kevésbé komor a kép, amit magunk előtt látunk: bizonyíték és profit [proof and profit] szétválaszthatatlanul összefonódnak. Azaz profitérdekek kreálnak tényeket.

Ennek az aggodalomra okot adó fejlődésnek Fauci a megtestesítője. Messze van attól, hogy „teljesen politikamentes” legyen, sokkal inkább igaz ennek ellenkezője. Így érthető, hogy létezik egy petíció „#Fire Fauci – Zavarjátok el Faucit!” .

Megjegyzések:

[1] Steven Epstein. Impure Science – AIDS, Activism and the Politics of Knowledge (University of California Press, 1996, S. 73)

[2] A szerző email levélváltása a NIAID-médiacsapattal (közte Hillary Hoffmannal) 2018 január 9-30 között.

[3] John Lauritsen. Az AIDS-háború. Propaganda, Profit és und genocídium az egészségügy-ipari komplexumtól (Asklepios, 1993, 77. o.)

[4] A szerző email-je NIAID felé 2020 augusztus 24, 27.

[5] John Lauritsen. Az AIDS-háború. Propaganda, Profit és und genocídium az egészségügy-ipari komplexumtól (Asklepios, 1993, 71-79 o.)

[6] = [2]

[7] =4

[8] személyes e-mail 2020. szept. 11-én

[9] személyes e-mail 2020. szept. 11-én

[10] ugyanott

Fordította: Király József