Ez a második része annak a sorozatnak, amelyben Paula Jardine azt vizsgálja, hogy a Covid vakcinaprogramot az amerikai védelmi tervezők közel 20 évvel ezelőtt a biológiai védekezés 21. századi “Manhattan-projektjének” tekintették. Az első rész itt olvasható.
| A 2. rész bemutatja, milyen gyönge lábakon álltak az iraki biológiai fegyverekre vonatkozó bizonyítékok a kilencvenes években, melyek végülis felgyorsították a a génmódosító vakcinák kifejlesztését. 2004-ben elhatározták a madárinfluenza-hisztéria piacra dobását, ami jó ürügyet szolgáltatott a WHO-nak a Nemzetközi Egészségügyi Szabályzat kulcsfontosságú módosításainak elfogadtatására. Ezek a módosítások teszik majd lehetővé a közegészségügyi vészhelyzet kihirdetését 2020-ban. Valószínűleg ekkor döntöttek a permanens oltások rákényszerítéséről az emberiségre, hiszen “nem gazdaságos”, ha csak időnként, járványok alkalmával gyártanak oltóanyagokat. Mindezekben a főszereplő Robert Kadlec. |
A Robert Kadlec név talán semmit sem mond önöknek, de aki látta Stanley Kubrick hidegháború korabeli szatirikus remekművét, a Dr. Strangelove-ot, az gyorsan rájön, hogy ki ez az ember.
Kadlec ezredes a mikrobák elleni háború Hasfelmetsző tábornoka. Nem kis irónia, hogy a Biológiai Védelmi Bizottságot, amelyet Kadlec 2014-ben hozott létre, a Hudson Intézet finanszírozza, amelynek társalapítója Herman Kahn, a Rand Corporation számítógépes háborús szimulációinak készítője. Kahn elmélete, miszerint a nukleáris háborút el lehetne kerülni, ha a Szovjetunió elhinné, hogy az Egyesült Államoknak van második csapásmérő képessége, Kubrick Dr. Strangelove karakterének és a filmnek az ihletője volt.
Kadlec a légierő orvosaként kezdte pályafutását, mielőtt az 1990-91-es első öbölháború idején a biológiai fegyverek világába tévedt. Az Egyesült Államok Egyesített Különleges Műveleti Parancsnokságának (JSOC) kémiai és biológiai fegyverekkel foglalkozó hírszerzési elemzője lett. Ezt követően tagja lett az ENSZ iraki fegyverellenőrző csoportjának, amelyet a 2003-ban holtan talált Dr. David Kelly vezetett.
Kadlec később (2014-ben) a képviselőház belbiztonsági bizottsága előtt elmondta, hogy “miközben az Egyesült Államok 1991-ben győzedelmeskedett, az iraki biológiai fegyverprogram nagyságrendjére és hatókörére az ENSZ Különleges Bizottsága (UNSCOM) által valaha kigondolt és végrehajtott legintenzívebb ellenőrzési és megfigyelési rendszer ellenére továbbra sem derült fény”.
Soha nem találtak meggyőző bizonyítékot arra, hogy Irak rendelkezett biológiai fegyverekkel, de egy disszidens, Szaddám Huszein veje, Huszein Kamel Hassan al-Majid tábornok ezredes 1995-ös tanúvallomása – amelyet később korlátozott tartalmúnak és értékűnek minősítettek – megerősítette Kadlec és mások meggyőződését, hogy ezek léteznek, és ez ürügyet szolgáltatott a 2003-as iraki háborúhoz, amely eltávolította Huszeint a hatalomból. Ezt a meggyőződést kétségtelenül részben megerősítette, hogy az 1980-as években Irak (teljesen jogszerűen) megvásárolta az amerikai Fort Detrick-i baktériumfegyver-kutatók által kifejlesztett lépfene törzs mintáit az American Type Culture Collection-től, egy nonprofit szervezettől a virginiai Manassasban, amely baktérium- és vírusmintákat bocsát rendelkezésre tudományos tanulmányozásra. (Vitatható, hogy a konkrét bizonyítékok hiánya inkább megerősítette, mintsem csökkentette a fenyegetés súlyosságába vetett hitet).
1993-96 között Kadlec tagja volt az Egyesült Államok küldöttségének a biológiai fegyverekről szóló tárgyalásokon. A biológiai hadviseléssel kapcsolatos gondolkodását a Légierő Főiskola 1995-ös, “A jövő csataterén” című könyvében található, általa írt fejezet tartalmazza.
Ebben azzal érvelt, hogy a biológiai fegyverek a szegény nemzetek atombombái: olcsón és könnyen előállíthatók olyan létesítményekben, amelyek más törvényes célokat szolgálnak, láthatatlanok, és ha aeroszolos formában kerülnek forgalomba, mezőgazdasági porlasztóval nagy területekre terjeszthetők. Azt állította, hogy az elkövetők könnyen le tudják tagadni az illegális alkalmazást, mivel a kórokozókat összetéveszthetik a természetben előforduló járványokkal. Különös aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a vakcinák kifejlesztése – amelyek nagyon specifikusak abban a tekintetben, hogy mi ellen védenek – 10-15 évet vesz igénybe.
A Wired magazin 1996-ban számolt be arról, hogy az amerikai hadsereg genetikai vakcinákat szeretne létrehozni, hogy a katonák “immunisak legyenek minden ismert kórokozóval szemben“.
Mintha ez nem lenne eléggé Pandóra szelencéje[1], a lap arról is beszámolt, hogy a hadsereg azt szeretné elérni, hogy az ellenséges vezetőket olyan, genetikailag módosított szuperkórokozókkal támadják, melyek képesek legyenek a megcélzott személy azonosságát DNS-szekvenciájuk alapján ellenőrizni.
2001-ben, közvetlenül 9/11 után Kadlec Donald Rumsfeld védelmi miniszter különleges tanácsadója lett, majd George W. Bush elnök belbiztonsági minisztériumában a biológiai biztonsági politika igazgatójává nevezték ki, ahol kidolgozta a “Nemzeti biológiai védelmi politika a 21. századra” című dokumentumot. Ez 2004 áprilisában a 10. számú belbiztonsági elnöki irányelv (Homeland security) néven vált jogszabállyá. Kadlec azt írta, hogy az Egyesült Államok “továbbra is minden szükséges eszközt felhasznál a hazánk és globális érdekeink ellen elkövetett biológiai fegyveres támadások megelőzésére, az ellenük való védekezésre és azok enyhítésére”.
A belföldi biológiai biztonsági politika szükségességéről szólva G. W. Bush elnök a következőket mondta: “Egyetlen fiola biológiai anyaggal felfegyverkezve, fanatikusok kis csoportjai vagy összeomló államok olyan hatalomra tehetnek szert, amely fenyegethet nagy nemzeteket és a világbékét. Amerikának és az egész civilizált világnak még évtizedekig szembe kell néznie ezzel a fenyegetéssel. Nyitott szemmel és elszántan kell szembenéznünk a veszéllyel.
Figyelemre méltó, hogy az irányelv 2018-as Kadlec általi aktualizálása ennél sokkal továbbment. Deklarálta azt a rendkívüli szándékot, hogy a tömegpusztító fegyverek elleni küzdelem amerikai módját alkalmazzák minden fertőző betegség kitörésénél, legyen az természetes vagy egyéb eredetű.
Visszatérve 2005-re, ebben az évben Kadlec részt vett a Nemzeti Tudományos Akadémia pandémiás influenzáról szóló szimpóziumán.
Ennek középpontjában az amerikai közegészségügyi hatóságok azon meggyőződése állt, hogy egy magas mortalitással járó influenzajárvány megismétlődése elkerülhetetlen és komoly veszélyt jelent az emberiségre. [2]
Mivel az influenza gyorsan mutálódik, és általában nem különösebben halálos, jó kutatási modellnek bizonyult a biológiai biztonság szempontjából, nem is beszélve arról, hogy hasznos eszköz a politikai célkitűzések előmozdításához. A londoni Imperial College mindenütt jelen lévő modellezője, Neil Ferguson elmondta a szimpóziumon, hogy a betegség megfékezése “összehangolt nemzetközi választ igényel – valószínűleg a helyszínen lévő, az eseteket követő csapatokkal”, gyakorlatilag megalapozva, hogy az “összes szükséges eszköz” ne álljon meg az USA határán.
Bár az 1918-as influenzajárványt állítólag a H1N1 sertésinfluenza okozta, ma az amerikai járványügyi központok (CDC) szerint “madár eredetű géneket tartalmazó H1N1” volt a kórokozó. Ezt az amerikai hadsereg kutatói állítják, akik 1999-ben azt állították, hogy teljes mértékben szekvenálták a “spanyolnáthát” (PCR segítségével) 1918-ban vett boncolási mintákból és egy 1918 óta permafrosztba temetett áldozatból származó mintából. Azt állították, hogy a betegség közelebbi rokonságban áll a madárinfluenzával, mint bármely emlősfajjal. [3]
Ferguson 2005 augusztusában tette közzé a madárinfluenzára vonatkozó modellezését, amelyben azt állította, hogy “ha egy kritikus háromhetes időintervallumon belül célzottan reagálnak, akkor a járvány kitörése két hónapon belül 100-nál kevesebb egyedre korlátozódhat”, de ha a járványt nem ellenőrzik, akár 200 millióan is meghalhatnak. Ez csak egy volt a rendkívül valószínűtlen és látványosan téves előrejelzései közül.
Azt állította, hogy ha a madárinfluenza úgy mutálódna, hogy könnyebben megfertőzze az embert, a halálozási arány meghaladná az 50 százalékot. A madárinfluenza, amely először Thaiföld hatalmas kereskedelmi baromfiállományaiban jelent meg, furcsamód éppen akkor ütötte fel fejét, amikor a WHO Világközgyűlésén a Nemzetközi Egészségügyi Szabályzat kulcsfontosságú módosításainak elfogadására irányuló nyolcéves maratoni erőfeszítés a végéhez közeledett. A végül 2005-ben elfogadott módosítások jelentősége abban áll, hogy új rendelkezést tartalmaznak, amely lehetővé teszi a főigazgató számára, hogy a WHO Sürgősségi Bizottságának ajánlása alapján nemzetközi aggodalomra okot adó közegészségügyi vészhelyzetet (PHEIC) hirdessen ki. Ez tükrözte az 1983-ban az amerikai közegészségügyi törvénybe beillesztett közegészségügyi vészhelyzetre vonatkozó rendelkezést. A WHO 2020. január 30-án nyilvánította a Covidot PHEIC-nek.
2003 és 2007 között mindössze 216 ember halt meg madárinfluenzában. Úgy tűnik, hogy a veszélyt és a halálos áldozatok számát túlbecsülték. Dr. Nguyen Tuong Van, a hanoi Klinikai Kutatóintézet munkatársa, aki a 2004-es járvány kitörésekor néhány madárinfluenza áldozatot kezelt, azt mondta: “A legtöbb ember, aki madárinfluenzában hal meg, szegény és eleve nincs a legjobb fizikai állapotban”.[4]
Jeremy Farrar 2004-es, a vietnami járványokról szóló tanulmánya szerint a gyors antigénvizsgálat “kevésbé érzékeny, mint a PCR a H5N1 influenza diagnosztizálásában”. A betegek vírusellenes gyógyszereket kaptak, főként Tamiflu-t, amelyet a (fő részvényes) Donald Rumsfeld által vezetett Gilead Sciences cég fejlesztett ki, és szinte mindannyiukat gépi lélegeztetésben részesítették, ami önmagában is megnöveli a halálozási arányt.[5] Amire a Tamiflu csak rátett egy lapáttal. Ahogy a Tamifluról nemrégiben készült áttekintés megállapítja: “A világjárvány okozta pánik, a propaganda és a tudományos visszaélések koktélja egy szerény hatékonyságú új gyógyszerből kasszasikert csinált. Úgy tűnik, hogy a többszörös szabályozói ellenőrzés és egyensúly megingott, amikor a tudomány elvesztette elsőbbségét, és a gyógyszeripari vállalkozások nem vesztegették az időt, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki az új termékből.
A WHO 2005-ös jelentése “Madárinfluenza: A világjárvány veszélyének értékelése” című jelentés különös és helyenként valószínűtlen olvasmány. E jelentés szerint a “magas patogenitású” madárinfluenza – ahogyan általában leírták – a vadon élő vízimadarak (Kadlec gondolkodásmódja szerint a levegőben terjedő bioterroristák) által tünetmentesen terjedt az ázsiai vidéki családok által tartott kis házi, szabadon tartott állományokban, és ezek a madarak terjesztették a betegséget az emberekre. A jelentés üzleti része szerint az igazi probléma az volt, hogy a H5N1 madárinfluenza olyannyira “magas patogenitású” volt, hogy megölte az influenza elleni vakcina előállításához használt csirkeembriókat. Ez még kívánatosabbá tette az új gyártási módszerek megtalálását. Ráadásul az új módszerek több vakcinát tudnak majd előállítani, méghozzá gyorsabban.
Dr. Jesse Goodman, az FDA munkatársa a NAS szimpóziumán elmondta, hogy a másik probléma a piacok kérdése. “A piacok – azaz a kereslet és az értékesítés – a gyártás fő mozgatórugói. Senki sem fog gyárakat építeni csak egy esetleges világjárvány miatt” – mondta. [6]
A WHO 2004 novemberében találkozót hívott össze az összes nagy oltóanyaggyártó céggel, hogy megvizsgálja, hogyan tudnák az ipar, a szabályozó hatóságok, a kormányok és a WHO közösen felgyorsítani a világjárvány elleni vakcinák kifejlesztését, amelyeket gyorsan és a lehető legnagyobb mennyiségben lehetne előállítani. Azzal érveltek, hogy a szezonális vakcinák szélesebb körű használata kereskedelmileg életképesebbé tenné a vakcinákat, és az így megnövekedett termelési kapacitás lehetővé tenné a gyártók számára, hogy a pandémiás törzsek gyártását bármikor átállítsák, amikor szükség van rájuk.
Bill Frist szenátor, a republikánus szenátus többségi vezetője abban az időben, amikor Kadlec az ifjabb Bush-kormányzat vezető bioterrorizmus-szakértője volt, a 2005-ös davosi WEF-en harsányan visszhangozta Kadlec gondolatait, mondván: “A legnagyobb egzisztenciális fenyegetés, amely ma a világot fenyegeti, biológiai. Miért? Mert minden más fenyegetéstől eltérően ez a fenyegetés a pánik és a bénítás erejével képes globális méreteket ölteni. Azt is állította: Valami olyat kell tennünk, ami még a Manhattan Project mellett is eltörpül” – ez volt a kódneve annak az amerikai erőfeszítésnek, amely a második világháború idején az atomfegyver kifejlesztésére irányult.
Következő rész: Kadlec szimulációs gyakorlatai és összeférhetetlensége.
A cikk forrása:
Hivatkozások:
[1] Pandóra, görög mitológiai alak. Az első Földre küldött nő, aki kíváncsiságától hajtva kinyitotta a tiltott szelencét, amelyből így kiszabadult a Fáradtság, a Betegség, az Öregség, vagyis minden baj. Pandóra megijedt, és visszazárta a szelencét, amelyben már csak a Remény maradt.
[2] Magyarul: Ekkor döntöttek a madárinfluenza-hisztéria elindításáról a közeljövőben.
[3] E bejegyzés közzétevőjétől 2006-ban megjelent egy rövid fordítás a DEMOKRATA hasábjain, amely még – kissé elrejtve – ma is elérhető.
[4] Magyarul: Senkisem a madárinfluenzában halt meg. Ezt a trükköt később a kovidhisztéria idején tökélyre vitték.
[5] Nocsak, nocsak! Ezek szerint már 2004 óta ismert a lélegeztetőgép eutanizáló szerepe.
[6] Értsd: ezért kellett tehát futószalagon járványokat gyártani.
2023. május
Közzéteszi: Király József
