Nem volt pandémia. De akkor mi volt Olaszországban?

Szerző: Michael Bryant 

Az írás először a https://www.globalresearch.ca/italy-2020-inside-covid-ground-zero-europe/5811246 honlapon jelent meg 2023.05.26-án.

Három évvel ezelőtt a nyugati világ megállt. A hivatalos kovid-19 narratíva egy furcsa, hirtelen szuperterjedő, az influenzánál halálosabb, Kínából származó vírust prezentált, amely Észak-Olaszországban landolt.

2020. február 20-án fedezték fel az első állítólagos kovid-19 esetet Nyugaton a lombardiai Codogno városában. Ugyanaznap este az olasz kormány bejelentette az első „kovid-19 halálesetet„.

Az Észak-Olaszországból érkező drámai médiabeszámolók beszivárogtak a nyugati pszichébe, azt a benyomást keltve, hogy egy titokzatos „szuperterjedő” és „szuperhalálos” új vírus száguld végig a régióban, rengeteg embert megfertőzve és megölve.

Az észak-olaszországi alpesi Lombardia régióban található Bergamo városából érkező szívszszorító jelentések feltornyozott koporsókról, „a koviddal kapcsolatos halálesetek könyörtelen növekedéséről” és a katonai segítség riasztó szükségességéről beszéltek a holttestek eltávolításához.

2020. március elején az észak-olaszországi kórházak a kovid-válság miatt „haláleseti cunamiról” és a „koronavírus-járvány elleni küzdelem” miatti túlzsúfolt körülményekről számoltak be, amelyek a kórházakat és a személyzetet a végsőkig megterhelték, mivel az orvosok „reggeltől estig haláleseteket regisztráltak„.

Giuseppe Conte olasz miniszterelnök az állam teljes gépezetét felhasználva elkezdte kiadni a kormányrendeletek sorozatát. Olaszország lett az első ország a világon, amely nemzeti zárlatot vezetett be. Ezek a korlátozások előkészítenék a terepet a lezárásokhoz az egész nyugati világban.

Három évvel később, a 2020 tavaszán történt állítólagos olasz egészségügyi vészhelyzetet alaposabban megvizsgálva kiderül, hogy a történet a tömegmédia manipulációjának és az új járvány illúziójának megteremtésére használt megtévesztő tudósításoknak a története.

Az olasz történetet övező kérdések és furcsaságok sokasága hamarosan közismertté vált. Alig hihető, hogy a furcsa összefüggéseknek ezt a halmazát egy vírusfertőzés okozta.

• Valóban az új vírusfertőzésre volt visszavezethető az olasz kórházak bemutatott zsúfoltsága, vagy voltak más ok-okozati tényezők?
• Bizonyíthatóan egy új, halálos vírus érkezése és terjedése okozta az észak-olaszországi rendkívüli többlethalálozásokat?
• Hogyan volt lehetséges, hogy ez a vírus napokon belül több ezer kilométeren át terjedt, és a kiválasztott helyeken egyidejűleg tetőzött?
• Hogyan volt képes ez a vírus ilyen gyorsan több ezer kilométeren át terjedni, miközben nem volt elég fertőző ahhoz, hogy a közeli helyekre is átterjedjen?
• Hogyan volt az, hogy ez a vírus megvárta a kormányrendeletet, és csak ezután kezdett el többlethalálozást okozni?
• Hogyan volt lehetséges, hogy minden nyugati és azon túli ország hasonló „egészségügyi” intézkedéseket fogadott el, mint amilyeneket Olaszországban hoztak, gyakorlatilag „egyik napról a másikra”, olyan intézkedéseket, amelyek inkább hasonlítottak egy de facto rendőrállamra, mint közegészségügyi intézkedésekre?

Miért Olaszország?

A 2020 tavaszán Észak-Olaszországban kibontakozott eseménysorozat rövid kronológiája:

• 2020. január 31.  – Az olasz Miniszterek Tanácsa 6 hónapos nemzeti vészhelyzetet hirdet, átadva a kovid-19 vészhelyzeti válaszok koordinálását a polgári védelmi osztály vezetőjének, miután Rómában detektálták az első két kovid-19 pozitív embert – két kínai turistát, akik Vuhanból érkeztek;
• 2020. február 20. – Diagnosztizálták az első olasz kovid-19 esetét Codognóban.
  A 78 éves Adriano Trevisan, a Veneto régióban Padova melletti Vo’ Euganeo faluban élő nyugdíjas kőművese lett az első európai kovid-haláleset. Az elhunyt vírustesztje pozitív lett, és a kórházban halt meg, miközben tüdőgyulladással kezelték.
• 2020. február 23. – Az olasz kormány bevezeti az első mozgási és belépési/kilépési korlátozásokat a hotspotok körül, amelyeket „lezárási vörös zónáknak” neveznek.
• Ugyanezen a napon az olasz egészségügyi minisztérium PCR-tesztelési útmutatót adott ki 31 olaszországi laboratórium számára. Az esetek száma megugrik.
• 2020. február 25. – További korlátozó intézkedéseket vezettek be Olaszország-szerte.
• 2020. február 27. – Az ISS (Nemzeti Egészségügyi Intézet) által koordinált nemzeti felügyeleti rendszert hoznak létre a napi adatok gyűjtésére és összegzésére.
• 2020. március 1. – Bővül a „lezárási vörös zónák” száma.
• 2020. március 4. – Olaszországban bejelentik az iskolák és egyetemek országos bezárását.
• 2020. március 8. – A Minisztertanács elnökének rendelete kiterjeszti a korlátozásokat egész Lombardiára és Észak-Olaszország nagy területeire.
• 2020. március 9. – Olaszország kormánya Giuseppe Conte miniszterelnök vezetésével kiterjeszti a lezárást egész Olaszországra, korlátozva a lakosság mozgását, kivéve a vásárlás, a munka és az egészségügyi okok miatt.
• 2020. március 11. – Az Egészségügyi Világszervezet globális világjárványnak nyilvánítja az új koronavírus (kovid-19) kitörését. Olaszország bejelenti az összes étterem, kocsma, színház és társadalmi tevékenység bezárását.
• 2020. március 18. – Az Európai Központi Bank hatalmas pénzkibocsátási programot jelent be a pénzügyi rendszer működésének fenntartása érdekében. 750 milliárd eurós mentőcsomagot kapott a pénzügyi szektor a „koronavírus-összeomlás” elleni küzdelemre.
• 2020. március 22. – Az összes nem alapvető termelési tevékenység beszüntetése, a gyárak bezárása és az összes nem alapvető termelés leállítása Olaszország-szerte.
• 2020. március 25. – További korlátozások bevezetése az emberek mozgására, kivéve az alapvető okokat (pl. munka, egészség és ellátás).
• 2020. március 27. – A napi kovid-halálesetek számának csúcsa Olaszországban.
• 2020. április 9. – Teljes mértékben hatályba lép a „Liquidità” rendelet, amely átmeneti intézkedéseket tartalmaz a hitelekhez való hozzáférés megkönnyítésére, az üzletmenet-folytonosság és a vállalati likviditás támogatására, valamint intézkedéseket az export, a nemzetközi terjeszkedés és az üzleti beruházások támogatására.
• 2020. május 4. – A legtöbb gyár és különböző nagykereskedelmi vállalkozások újranyitása az előre meghatározott egészségügyi biztonsági protokollok szerint.

Bár egy ilyen kronológia felfrissítheti emlékezetünket és koherens megértést nyújthat az események sorrendjéről, nem helyettesíti a valós történelmet.

Ahogy mondani szokták: az ördög a részletekben rejlik.

Észak-Olaszországban ezek a részletek a súlyos környezetszennyezési problémákkal és az ezzel járó, régóta fennálló krónikus egészségi állapotokkal kezdődnek, amelyek évek óta sújtják a régiót.

Szennyezés és krónikus betegségek

A lombardiai régió mindennapos életét veszélyes életkörülmények és egészségügyi kihívások jellemzik – az idősödő népesség számos akut egészségügyi problémáját hosszú ideje dokumentálták.

Az észak-olaszországi Pó folyó völgyét tartják a Európa legrosszabb levegőminőségű régiójának. A terület levegőminősége évek óta romlik. A Pó folyó völgyének városaiban a legmagasabbak Európában a légszennyezéssel összefüggő halálesetek.

A szennyező anyagok mennyisége mellett jellemző a Pó-folyó völgyére az alacsony széljárás, és a tartós meteorológiai inverzió, ami így állandósítja a légköri szennyezőanyagok magas koncentrációját.

A Lancet Planetary Health 2021. januári jelentése 1000 európai városban becsülte meg a finom részecskékkel és nitrogén-dioxid-szennyezéssel összefüggő halálozási arányokat. A lombardiai régióban található Brescia és Bergamo városokban Európában a legmagasabb a finom részecskék okozta halálozási arány. A régió két másik városa, Vicenza és Saronno a negyedik, illetve a nyolcadik helyen végzett a kategória tíz legszennyezettebb levegőjű városainak listáján. Ezek a helyszínek pontosan megfelelnek az Észak-Olaszországban előforduló felső légúti fertőzések eseteinek, amint arról a hivatalos pandémiás narratíva beszámolt.

Az idiopátiás tüdőfibrózis (súlyos, továbbterjedő tüdőbetegség), az intersticiális tüdőbetegség, valamint a hörgő- és tüdőrák magas arányú, folyamatos és gyorsuló „járványai” Észak-Olaszország jellegzetes epidemiológiai jellemzői voltak, jóval azelőtt, hogy egy állítólagos vírus színre lépett volna.

A lombardiai régióban az 1960-as és 1970-es években az azbesztnek való kitettség is fennállt. Egy 2016-os tanulmány, „A mesothelioma előfordulása Lombardiában, Olaszországban: azbesztnek való kitettség, időbeli minták és jövőbeli előrejelzések, előrejelezte a rosszindulatú mesothelioma (MM) növekedését, a rák agresszív és halálos formáját, amely elsősorban a mellkast és a hashártyát érinti. „

Ez a tanulmány dokumentálta az MM magas terhelését mindkét nemnél a lombardiai régióban, tükrözve a múltban az azbesztnek való kiterjedt kitettséget férfiaknál főként munkakörben, nőknél elsősorban azon kívül. Az előfordulási arányok továbbra is növekednek; 2019 után várhatóan csökkenni fog az MM előfordulása.”

Egy további tanulmány, „Az influenza hatása a többlethalálozásra Olaszországban minden korosztályban az elmúlt évszakokban (2013/14–2016/17 szezon)” azt mutatja, hogy a közönséges influenza okozta halálozási arány jelentősen nőtt az elmúlt évtizedben. Ez a tanulmány az influenza halálozás közel négyszeres növekedését írta le a vizsgált időszakban. A 2016/17-es szezonra az összesített halálozás 24 981-re emelkedett, ami az influenzajárványoknak tulajdonítható.

A légszennyezés folyamatos problémáit tovább súlyosbítja, hogy a Pó folyó völgyének lakosait a folyók és mellékfolyók mentén meglévő ipari szintű állattenyésztéséből adódó szennyvízproblémák is sújtják.

A lombardiai régió hatalmas mennyiségű állati hulladékot termel, mivel Olaszország tejtermelésének több mint 40% -át adja, míg Olaszország sertéstermelésének több mint fele a Pó folyó völgyében található.

Egész Olaszországra jellemző volt az ipari tevékenységek és haváriaesetek által okozott talajszennyezés, melyek tovább károsították a lakosság egészségi állapotát.

1976-ban az olaszországi Seveso „az elmúlt évszázad egyik legsúlyosabb ipari haváriaesetét élte át. A Seveso-katasztrófa egy vegyipari üzemben történt, Milánótól 12 mérföldre északra, Olaszország Lombardia régiójában. Ez eredményezte a történelem legnagyobb ismert 2,3,7,8-tetraklór-dibenzo-p-dioxin (TCDD) expozícióját a lakossági lakosság körében, amely egyúttal bizonyította „a dioxin tartós károsító hatását”.

A dioxin ismert rákkeltő anyag, és sokan, akik abban az időben Seveso-ban és környékén éltek, később fokozott rákkockázatnak voltak kitéve. Ha valaki 1976-ban töltötte be a 20. életévét, most a kovid-korszakban a 60-as éveiben járna.

Ez összhangban van azzal, amit széles körben jelentettek a Nembro falu férfilakosai körében, ahol a rák, elsősorban a tüdőrák volt a vezető halálok ebben a demográfiai csoportban.

Megszorító intézkedések és egészségügyi infrastruktúra

Az észak-olaszországi emberek szörnyű környezeti körülményeit súlyosbítják az elmúlt két évtized megszorító intézkedései, amelyek megtizedelték az olasz közszolgáltatásokat, erősen lecsökkentve az egészségügyi kiadásokat.

Az észak-olaszországi kórházak állapotát vizsgálva, jóval a „járvány” előtt, kezd kialakulni egy minta.

Egy 2019. évi áttekintés az olasz kórházak jelenlegi állapotáról, a „Health & Hospitals in Italy. 17. Annual Report” megjegyezte, hogy „2019-ben jelentősen nőtt a várólistákon hosszabb ideig várakozó emberek száma a már 2018-ban is problémás helyzethez képest”, és, „az elmúlt 5 évben jelentősen romlott a háziorvosi szolgálat és a kórházak közötti »kapcsolat«, ami rányomta bélyegét a kórházi tartózkodás utáni utógondozásra, rehabilitációra, tartós ápolásra, a házi és intézményekben történő utókezelésre.

A felfokozott légkör, a „vírusos invázió” napi 24 órás szuggerálása brutálisan feltárta a nemzeti egészségügyi rendszer 20 éves forrásmegvonásának hatásait.

Az Oxfam 2013-as jelentése a megszorító intézkedések hatásairól „THE TRUE COST OF AUSTERITY AND INEQUALITY Italy Case Study„ címmel kiemelte az olasz egészségügyi szolgáltatások színvonalának romlását.

A jelentés megjegyezte, hogy 2000-ben Olaszország a 2. volt a világon az egészségügyi lefedettség tekintetében. A jelentések idézték, hogy 2011-re az egészségügyi kiadások éves csökkenése miatt „több mint kilencmillió ember jelentette ki, hogy anyagi okokból nem fér hozzá bizonyos egészségügyi szolgáltatásokhoz”.

A további forráselvonások tovább súlyosbították a már amúgy is ingatag helyzetet. A 2010–19-es időszakban az olasz Nemzeti Egészségügyi Szolgálat összesen több mint 37 milliárd eurós pénzügyi megszorítást szenvedett el az egészségügyi szolgáltatások fokozatos privatizációja miatt. Az egészségügyre fordított kormányzati kiadások, amelyek évek óta csökkennek, az alapvető egészségügyi ellátáshoz szükséges (WHO által megállapított) színvonal alá süllyedtek.

Ezek az átfogó csökkentések súlyos hatást gyakoroltak az egészségügyi munkaerőre, valamint a rendelkezésre álló kórházi ágyakra és felszerelésre is, akadályozva az ellátó intézmények azon képességét, hogy hatékonyan kezeljék a betegeket.

A 2009 és 2017 közötti időszakban az egészségügyi személyzet létszáma 5,2 százaléka csökkent. Az elmúlt 10 évben 70 000-rel csökkent a kórházi  ágyak száma. A sürgősségi osztályokon az ágykapacitás az 1980-as100 000 lakosra jutó 922-ről 262-re csökkent.

A 2020-as adatok szerint összesen 5 179 ágy van intenzív osztályokon (kb. 8,9 ágy / 100 000 lakos).

2020-ban a 10 millió lakost kiszolgáló 74 lombardiai kórházban körülbelül 720 intenzív osztályos ágy volt, amelyek 90% -a télen általában használatban volt.

2020. március 10-ig 877 ember került kórházba intenzív osztályokra.  A lombardiai osztályok telítettek voltak, a betegeket más régiókba kellett átirányítani.

A kovid-hisztéria kitörésével mindenki észrevehette a kórházi infrastruktúra és szolgáltatások radikális csökkentésének hatását; Az olasz intenzív osztályok orvosai évek óta arról számolnak be, hogy az influenzajárványok miatt az intenzív osztályok megtelnek, ahogy az a világ különböző pontjain történt.

Csak a média hallgatott feltűnően az omladozó olasz egészségügyi rendszerről.

Ezen adatok fényében nem meglepő, hogy a rutinszerű és többnyire reverzibilis szezonális légúti fertőzésben szenvedő személyeket, miután kórházba kerültek, nem biztos, hogy megfelelően vagy sikeresen kezelik.

Halálesetek a kezelés következtében / kórházi protokollok

2020 tavaszán az olasz egészségügyi tisztviselők példátlan egészségügyi protokollokat vezettek be kifejezetten a kovid ellen.

Ezeket az új protokollokat, beleértve a korai intubálást és a kísérő szedálást, szükségesnek tartották az orvosok és ápolók védelme érdekében egy olyan időszakban, amikor az állítólagos halálos kórokozó tényleges egészségkárosító hatása igazolhatóan alacsonyabb volt.

Megfelelőek voltak-e ezek az új protokollok a felső légúti problémák kezelésére?

A mechanikus lélegeztetőgépek, amelyek oxigént juttatnak azokba a betegekbe, akiknek a tüdeje kóros tüneteket mutatott, gyorsan elfogadott gyakorlattá váltak az olasz kórházi rendszerben. Az orvosok extravagáns állításokat tettek, hogy a lélegeztetőgépek „olyanok lettek, mint az arany„.

A lélegeztetőgépek alkalmazása magában foglalja a beteg szedálását és egy cső behelyezését a torokba. Ezzel az eljárással együtt olyan gyógyszereket használnak, mint a midazolám, a morfin-szulfát és a propofol; gyógyszerek, amelyek ellenjavallatokkal és mellékhatásokra vonatkozó figyelmeztetésekkel járnak, beleértve a légzésdepressziót és a légzésmegállást. A midazolám és a propofol két olyan gyógyszer, amelyeket rendszeresen használnak asszisztált öngyilkosságra és a halálraítéltek elejtésére.

A hisztéria 2020. márciusi kezdeti hulláma során az olasz kormány sürgősségi midazolámbeszerzést kért és kapott Németországtól, mivel kórházaiknak „hirtelen a normál mennyiség 3-4-szeresére volt szükségük”.

Az olasz polgári védelem gyorsított közbeszerzést indított további 3800 lélegeztetőgép beszerzésére.

Olasz szakértők már 2020 áprilisában  tűz alá vették a gépi lélegeztetést. Luciano Gattinoni, egy világhírű olasz intenzív terápiás szakember szerint „a gépi lélegeztetést rosszul használták és túlzásba vitték alkalmazását”. [Közzétevő: Magyarországon rosszabb volt a helyzet. A hírhedt, 300 milliárdos, erősen feláras, gyanús közvetítőkön keresztül realizált 17 ezer db-os gépbeszerzést akkor lépte meg a kormány, amikor már voltak ilyen értelmű figyelmeztető hangok.]

Marco Garrone, az olaszországi torinói Mauriziano Kórház sürgősségi orvosa megjegyezte: „Egy kaptafára készült hozzáállással kezdtük, ami nem volt kifizetődő” – mondta Garrone arról a gyakorlatról, hogy a betegeket azonnal lélegeztetőgépre helyezik, csak azért, hogy lássák, hogyan romlik az állapotuk. „Most megpróbáljuk késleltetni az intubálást, amennyire csak lehetséges.”

Annak ellenére, hogy egyes egészségügyi tisztviselők több lélegeztetőgépet akartak beszerezni a koronavírusos betegek kezelésére, néhány orvos eltávolodott a használatuktól.

A lélegeztetőgépre helyezett idősek és egyéb problémákkal küszködők „kovid-halálozásának” tényleges okait övező kérdések azon egyszerű oknál fogva kezdtek felszínre kerülni, hogy az orvosok szokatlanul magas halálozási arányt észleltek a lélegeztetőgépen lévő koronavírusos betegek körében.

Lehetséges, hogy orvosi visszaélés, és nem egy új kórokozó volt az, ami robbantotta a lőporos hordót a kórházakban, és pánikot okozott a közvéleményben?

Lehetséges, hogy ami 2020 tavaszán elterjedt az olasz kórházakban, az iatrogenezis járványa volt?

Lehetséges, hogy a 2020 tavaszi észak-olaszországi halálozási esemény nem epidemiológiai vagy biológiai rendellenesség volt, hanem hogy az olasz kormány és az egészségügyi hatóságok példátlan adminisztratív jogosultságokat kaptak és evvel visszaéltek?

Sürgősségi intézkedések és lezárások hatása a lakosságra

 

2020. március 1-jén orvosi felszereléseket, köztük maszkokat, kesztyűket és védőruhákat adományozott Lishui város [kelet-kínai Zhejiang (Hszinhua) tartomány] Olaszországnak.

Az olasz kormány, a közegészségügyi tisztviselők és a regionális orvosok, akik Észak-Olaszországban „új vírust találtak”, ragaszkodtak ahhoz, hogy fokozzák a sürgősségi előkészületeket, hogy felkészüljenek a kovid-19 betegek számának „masszív” növekedésére. Az, hogy ezek az előrejelzések lineáris modell-előrejelzéseket alkalmazó spekulációk voltak, amelyek a hisztériában anyagilag érdekelt, tehát összeférhetetlen orvosoktól származtak, kevéssé érdekelte az újságírókat.

Gyorsan a korlátozó rendeletek garmadát hozták, beleértve a falvak és városok lezárását. Ezek az irányelvek arra szolgáltak, hogy tovább rémítsék és megzavarják az amúgy is pánikba esett lakosságot.

A polgároknak azt mondták, hogy maradjanak otthon, és megtiltották nekik, hogy bizonyos területekre belépjenek; Bírságot szabtak ki azokra, akik ezt áthágták. A legtöbb üzletet és vállalkozást bezáratták.

A lakosok szürreálisnak és „félelmetesnek” írták le az elhagyatott utcákat.

Rosanna Ferrari gazdálkodó elmondta: „Egy pánikkal kellett szembenéznünk. A szupermarketeket múlt péntek óta megrohamozták. A gyógyszertárak előtt hosszú sorok kígyóznak. Azt mondták, házról házra járnak, hogy még ma nyálmintákat gyűjtsenek.”

Angelo Caperdoni, Somaglia polgármestere így jellemezte a riasztó helyzetet: „Eleinte nehéz volt megfékezni a pánikot, különösen azért, mert sok álhír keringett a közösségi médiában, amelyeket az emberek igaznak hittek. Még mindig pánik van az élelmiszerellátással kapcsolatban. Sokan elmentek tegnap Codognóba, hogy megpróbáljanak készleteket felhalmozni.”

Franco Stefanoni, a szintén vesztegzár alatt álló Fombio polgármestere katonai terminusokkal jellemezte a felbolydult jelenetet, és megjegyezte, hogy a város két minipiacát „ostromolták”, mivel „az emberek rohantak a szupermarketbe, hogy 20 kg tésztát vagy 30 kg kenyeret vásároljanak”.

Az olasz egészségügyi operatív tanács korábbi elnöke, Roberta Siliquini észszerűbb magyarázatot adott az izgalomra: „Pozitív eseteket találtunk olyan embereknél, akiknek valószínűleg kevés vagy semmilyen tünetük nem volt, és akik legyőzték a vírust anélkül, hogy tudtak volna róla.”

A higgadtabb fejeket, akik nyugalomra intettek, elsodorta a drákói kormányrendeletek özöne, az anyagi érdekek által keltett felhajtás, valamint a média agitációjának és megtévesztő tudósításainak végtelen áradata.

Megtévesztő jelentés

A főáramú hírügynökségek és a közösségi média csatornái dobpergésszerűen keltették a pánikot, figyelmeztetve az Észak-Olaszországot átszelő „halálhullámokra” a burjánzó vírus miatt, amely túlzsúfolt sürgősségi osztályokat hozott létre, és katonai járművekből álló konvojokat igényelt a holttestek szállításához.

A bergamói koporsókról készült televíziós képeket katapultálták az éter hullámain, és uniszónó keltettek rémületet az olasz lakosságban és a világ többi részében.

Ezeknek a jelentéseknek a részletes vizsgálata feltárta, hogy a média kínosan ügyelt arra, hogy ésszerű magyarázatokat elkerüljön, de a nyílt hazugságoktól sem riadt vissza.

A média elhallgatta, hogy 2018-ban a milánói kórházakat vírusos tüdőfertőzések lepték el. A fent említett szennyezési problémák, a visszafejlesztett egészségügyi infrastruktúra és az öregedő népesség miatt a túlterhelt kórházak az elmúlt évtizedekben Olaszország nemzeti profiljának jellemzőjévé váltak.

A főáramú hírszolgáltatás szintén tartózkodott attól, hogy megemlítse a kórházi dolgozók égető hiányát, és ennek okait. A pánikkeltés és a kormány határzárról szóló rendelete miatt az olasz egészségügyben dolgozó munkaerő nagy részét kitevő kelet-európai ápolói munkaerő gyorsan elmenekült az országból, minimális személyzetet hagyva a kórházakban és az idősotthonokban.

Ez azt eredményezte, hogy a törékeny időseket és a fogyatékkal élőket hirtelen magukra hagyták azok, akik általában ellátják őket, ami káros következmények lavinájához vezetett, mivel az elhagyott idősek közül sokakat az idősotthonokból a már elve túlterhelt kórházakba szállítottak.

Az ápolási tapasztalható munkaerőhiány ördögi köre, amely a létszámhiányos kórházak túlterheléséhez vezetett, ami az idősek és a fogyatékkal élők ellátásának teljes összeomlását eredményezte. Mindez növelte a káoszt a kórházi rendszerekben azokban a régiókban, ahol végrehajtották a szigorú kormányzati politikát.

Kovid esetek generálása

A kórházba való belépéskor a bejövő betegnél minden esetben PCR-tesztet végeztek, hogy a beteg „kovidos”-e. Ha a teszt „pozitív” lett, ez aktiválta a halálos kórházi protokollokat – a hibás orvosi kezelések újabb ördögi körét, amely biztosította a félelem permanens fenntartását.

Bár már 2020 márciusában megjegyezték, hogy komoly problémák vannak a PCR-rel, mint diagnosztikai eszközzel, a média és a nagyközönség késpéznek vette ennek a technikának a diagnosztikai módszerként való érvényességét.

A problémák egyike a magas ciklus-küszöbérték volt. Ez abszurd, akár 97%-os „hamis pozitív eredményeket” eredményezett, ami durván eltúlzott számú kovid-esethez és halálesethez vezetett.

Olaszországban már 2020 februárjában megkérdőjelezték a PCR-teszteredményeket, mivel egyetlen SARS-CoV-2 célgént használtak a „pozitív” teszt klinikai bizonyítékaként.

Az olasz Nobel-díjas jelölt, Dr. Stefan Scoglio a tudományos csalás kapcsán kijelentette:

„Ma felfedeztem ennek a tényleges csalásnak egy új elemét, hogy csökkentsük a minta szelektivitását azáltal, hogy a SARS-CoV-2-t meghatározó három gén közül csak egyet vizsgálunk. Ha a vírus jelen lenne, mind a hármat meg kellene találni, csak egy ép vírus képes fertőzni,  tehát a tesztnek mind a 3 gént meg kell találnia.”

A PCR-rel való visszaélés ahhoz a zavarba ejtő kérdéshez vezetett, hogy az olasz kórházakban az emberek csakugyan a „kovidba”, vagy a tömeges társadalmi összeomlás hatásaiba haltak bele, majd e csalárd eljárással megállapítva tévesen „kovid halálnak” nevezték el őket.

Kovid halálokok kreálása

A választ erre a kérdésre a későbbi jelentések adták meg, amelyek világossá tették, hogy a „kovid halálesetek” szinte mindegyikét valójában nem vírusos kórokozó okozta – az állítólagos kórokozó miatt elhunyt személyek szinte mindegyike többszörös társbetegségben szenvedett.

Az Olasz Egészségügyi Intézet (ISS) 2020. március 17-i jelentése megjegyezte, hogy a koviddal kapcsolatos halálesetek 99,2%-a olyan személyektől származott, akiknek már meglévő krónikus betegségeik voltak.

Egy héttel később, amint arról a brit Telegraph 2020. március 23-i cikke beszámolt, Walter Ricciardi professzor, az olasz egészségügyi miniszter tudományos tanácsadója megjegyezte:

„Az a mód, ahogyan a haláleseteket kódoljuk hazánkban, nagyon nagyvonalú abban az értelemben, hogy minden olyan embert, akinek a kórházakban pozitív kovid-tesztje volt és meghalt, koronavírus-áldozatnak tekintettünk .

Az Országos Egészségügyi Intézet újraértékelése során a halotti bizonyítványok mindössze 12 %-ban mutatták ki a koronavírus közvetlen okozati összefüggését, miközben az elhunyt betegek 88 százalékának legalább egy társbetegsége volt – sokaknak kettő vagy három”.

Ricciardi az ISS 2020. március 20-i jelentését idézte, és vagy félreértette a jelentésben szereplő tényleges számadatokat, vagy rosszul idézte. A 12% társbetegségek nélkül a „kovid” hatásainak durva eltúlzását jelenti. A jelentésben szereplő pontos adat 1,2% volt, ami azt jelenti, hogy a felsorolt „kovid halálesetek” 98,8%-ának volt már meglévő krónikus betegsége.

2020 kora nyarán még a mainstream sajtó is elismerte, hogy gyakorlatilag az összes olaszországi kovid halálos áldozat korábbi krónikus betegségben szenvedett.

2021 októberére az Il Tempo című olasz napilap arról számolt be, hogy az olasz Egészségügyi Intézet 130 468-ról 3783-ra módosította a „kovidban” elhunytak számát, a többinél a halál oka más volt, csak éppen a betegeknél kimutatták a kovidot.

Jól ismert tény, hogy Olaszország mindenkit, aki „igazolt SARS-CoV-2 fertőzéssel” halt meg, amelyet egy kétes PCR-eredmény segítségével erősítettek meg, függetlenül a halál valódi okaitól, „kovid-19” áldozatának bélyegzett.

Ugyanakkor az Istat (Országos Statisztikai Intézet) szerint 2020. március 1. és április 4. között a 2015-2019-es évek azonos időszakának átlagához képest általánosan nőtt a minden okból bekövetkezett halálozás. A csúcson Bergamo állt a halálozás növekedése terén a települések között, a halálozások számának elképesztő, 382,8%-os növekedésével.

Ez a halálozási növekedés nem az állítólagos SARS-CoV-2 fertőzéssel, hanem több más tényezőből adódott. A korona-hisztéria közepette mindennapossá váltak az elhalasztott rákszűrések, kezelések, a baleset vagy vészhelyzet esetén a mentőszolgálat hívásától való vonakodás, ami késleltette a szükséges orvosi ellátást.

A késedelmes orvosi ellátás köztudottan növeli a krónikus és akut egészségügyi állapotokhoz kapcsolódó megbetegedések és halálozás mértékét.

Egy szívinfarktus kezelésének mindössze kétnapos halasztása egy egyszerű és kezelhető állapotot veszélyessé, sőt életveszélyessé tehet.

Az Olasz Kardiológiai Társaság kutatása megállapította, hogy a szívinfarktus okozta halálozás több mint háromszorosára nőtt a kovid vészhelyzet alatt, mivel a fertőzéstől félő betegek távol maradtak a kórháztól.

Ciro Indolfi, a catanzarói Magna Graecia Egyetem kardiológus professzora megjegyezte, hogy „a kórházak szervezetét ebben a szakaszban szinte kizárólag a kovid-19-nek rendelték alá, és számos kardiológiai kórtermet fertőző betegek számára különítettek el. Ráadásul a fertőzéstől való félelem miatt a betegek késve jelentkeznek a sürgősségi osztályon, és egyre súlyosabb állapotban érkeznek a kórházba, gyakran aritmiás vagy funkcionális szövődményekkel, amelyek miatt az olyan, életmentőnek bizonyult terápiák, mint az elsődleges koszorúér-tágítás, sokkal kevésbé hatékonyak”.

Az eltúlzott és manipulált „kovid halálesetekre” rámutató beszámolók nem érték el a nyilvánosságot, és természetesen nem ellensúlyozták az emberi tetemeket elszállító katonai teherautókról szóló történeteket és az emberek agyába égetett – a Bergamóban felhalmozott koporsókról készült – felvételeket.

A „vírus” tarolt mindent.

A bergamói hazugságok

A mostanra hírhedtté vált bergamói képkockák a koporsók három hosszú soráról futótűzként terjedtek és sokkolták a világot anélkül, hogy a hazug médiahiénák bármilyen módon megvizsgálták volna a képek valóságtartalmát, ehelyett folyamatosan és fanatikusan szították a kovid-hisztériát.

A képen látható koporsókban afrikai migránsok holttestei voltak, akik hajótörésben vesztették életüket. Becslések szerint 360 ember halt meg Lampedusa, egy Tunéziához közel eső olasz sziget partjainál.

A holttesteket elszállító teherautókról és a lombardiai krematóriumok elárasztásáról szóló jelentéseknek az uralkodó médianarratívával ellentétben sokkal hétköznapibb magyarázatai voltak.

A holttestek elszállítása könnyen magyarázható az egybevágó tényezők kombinációjával. A halottakat a katonaság szállította el, mivel a temetkezési vállalkozók a „gyilkos vírustól tartva” nem voltak hajlandók felvenni a holttesteket, mint normális időkben.

A gerjesztett és felnagyított félelmet, amely miatt a temetkezési vállalkozók kibújtak szokásos feladataik alól, súlyosbította egy sürgősségi nemzeti törvény, amely megtiltotta a polgári és vallási szertartásokat, beleértve a temetést is. Ez a példátlan lépés egy túlnyomórészt katolikus országban, amely általában a rituális temetésre támaszkodott, március elején lépett hatályba.

Ehhez társult a „nagyon fertőző és halálos új betegség” veszélye, amely most szilárdan bevésődött az olasz állampolgárok pszichéjébe.

Azok a családok, akik általában a katolikus temetkezési gyakorlatot követték, soha nem látott számban választották az elhunytak hamvasztását, attól tartva, hogy elkapják a betegséget a halottaktól.

Észak-Olaszországban 50%-kal nőtt a hamvasztási kérelmek száma, ami gyorsan túlterhelte az Olaszországban létező néhány kis krematóriumot.

Regionális érdekesség

Érdekes módon nem egész Olaszországot sújtotta az állítólag „szuperterjedő” vírus. A többlethalálozás 2020 tavaszán Észak-Olaszországra és annak is csak néhány régiójára korlátozódott.

A kovid vírus epicentruma állítólag a lombardiai régióban volt. A lokalizált lombardiai válság, amelyet a külvilág felé „olasz” zombi apokalipszisként mutattak be, nem Lombardia utcáin, üzleteiben vagy otthonaiban jelent meg, hanem kizárólag a városi központokban található kórházakban és idősotthonokban.

Hogyan kerülte meg az állítólagos halálos kórokozó Közép- és Dél-Olaszországot, amelyek hasonló demográfiai jellemzőkkel rendelkeznek?

A 2020. március 26-i adatok megerősítik, hogy a „vírus” nem vándorolt délre, tiszteletben tartva a joghatósági határokat. Észak-Olaszország négy régiója tette ki az összes kovid-„eset” 89 százalékát. Ez a minta akkor is változatlan maradt, amikor tesztelésorgiát az egész országra kiterjesztették.

Az egyik elmélet szerint mivel Lombardiában nagy számban dolgoznak kínai munkások a ruhaiparban, a „vírust” kínai vendégmunkások hozták Olaszországba, és elterjedt a régióban. Ez a hipotézis összeomlott, amikor feltűnt, hogy Toszkánát, egy közép-olaszországi régiót, ahol a kínai emberek koncentrációja a legnagyobb Olaszországban és egész Európában, valahogy nem sújtotta a „vírus”.

Az a tény, hogy Dél-Olaszországot nem sújtotta a „vírus”, szintén a feje tetejére állította a hivatalos narratívát.

Az Észak- és Dél-Olaszország társadalmi struktúrái közötti jelentős különbség miatt a legtöbb déli idős ember gyermekeivel vagy nagyon közel él hozzájuk. Ez a hagyományos családforma olyan feltételeket teremt, amelyek elősegítik az idősek nyugalmát és a biztonságot.

Arányaiban több idősotthon (LTCF) van Észak-Olaszországban, és sokkal több lakos él ilyen kínos körülmények között.

Mai tudásunk arra enged következtetni, hogy északon a nagy számban LTCF-ben élő személyek számára, ahol a körülmények gyakran nem higiénikusak, a táplálkozás rossz és az ellátás gyakran hiányos, tökéletes feltételei keletkeztek a tömeges elhalálozásnak.

A túlterhelt és rémült személyzet tömeges távozása és a tömeges szorongás gyakorlatilag garantálta a tömeges elhalálozást a fogyatékkal élő, beteges, és magára hagyott személyeknél.

Tudjuk, hogy Olaszországban a „kovid-halálesetek” 50 százaléka az idősotthonok lakói körében fordul elő, és a „kovid-halálozás” átlagéletkora eléri vagy meghaladja a normál várható élettartamot. Azaz itt nem kovid-halottakról, hanem a szociális körülmények következményeiről volt szó. 

A gondozóotthonokban élő idős emberek terrorizálása és elszigetelése, a rokonok látogatásának megtiltása, valamint az egészségügyi és szociális gondozók személyes látogatásainak leredukálása vagy megszüntetése bármilyen légzőszervi betegséggel kombinálva végigsöpörhet minden idősotthonon, halált okozva a bentlakók jelentős részénél.

Új fertőzés kitalálása nélkül is megmagyarázható, miért haltak meg az emberek.

A kormányzati által gerjesztett társadalmi fertőzés és a közösségi hálózatok médiahisztériája veszélyesebb betegséggé vált, mint bármilyen állítólagos biológiai fertőzés.

Miért Olaszország?

Ha abból indulunk ki, hogy 2020 tavaszán nem volt rendellenes vírusos esemény Észak-Olaszországban, és Olaszországot szándékosan választották ki a kovid-hadművelet indítóállomásának, amint azt a bizonyítékok jelzik, fel kell tennünk a kérdést: „Miért választották Észak-Olaszországot ennek a pandémiás forgatókönyvnek a színpadára?

Rendelkezett-e Olaszország az eszközökkel és az indítékkal?

Annak érdekében, hogy a kovid-hadművelet sokkoló és félelmetes szakaszát elindítsák a nyugati világban, meg kellett teremteni a vírusinvázió illúzióját.

A posztmodern Potemkin-pestishez és az ország társadalmi és gazdasági rendjének megbénításához Olaszország rendelkezett az összes kellékkel. Az intersticiális tüdőgyulladás, a felső légúti problémák és a rákos megbetegedések magas aránya miatt Észak-Olaszországnak csak egy apró szikrára volt szüksége ahhoz, hogy meggyújtsa a halálos áldozatok futótüzét. Ez a szikra a média által generált hisztéria, lezárási rendeletek és halálos kórházi protokollok formájában érkezett meg.

Olaszországban is megvolt a motiváció, amely nyilvánvalóvá válik, ha megértjük a kovid-történetet a pénz, a hatalom, az ellenőrzés és a vagyontranszfer szemüvegén keresztül.

Egy pénzügyileg csődhelyzetben lévő országban, amelynek pénzügyi szektora kétségbeesetten kapkod a mentőcsomagok után, a központi bankárok által működtetett parancsnoki struktúra készséges és engedelmes kormányra talált.

A polgárok rossz egészségi állapotától független okokból Olaszországot az elmúlt évtizedben „Európa beteg emberének” nevezte az EU pénzügyi szektora.

Európa nagy részéhez hasonlóan az olasz kormány is rendkívüli gazdasági nyomással nézett szembe 2019-ben.

Miközben Európa egésze gazdaságilag stagnált, Olaszország 2019 elején hivatalosan recesszióba csúszott. Az eurózónában nagy volt az aggodalom, attól tartva, hogy az „olasz probléma” átterjed, és összeomlást idéz elő a már amúgy is ingadozó globális gazdaságban.

Olaszország államadóssága a negyedik legnagyobb lett a világon és a legnagyobb az EU-ban. Ez a nyomasztó adósság megterhelte az EU-t, feszültséget teremtve Róma és Brüsszel között.

2019 májusára az olaszországi pénzügyi válság „komoly fenyegetést jelent az Európai Központi Bank monetáris céljaira”, és ha nem fékezik meg, „megrendítheti a piaci bizalmat az egész euróövezetben, nagy bajba sodorva az EU-t”.

Az Európai Központi Bankárokat fenyegető pénzügyi összeomlás megjósolt cunamija”  2019-ben tetőzött.

A nagybefektetők megmentése érdekében nagyon gyorsan a bevált mentőcsomagot javasolták. Paolo Gentiloni, az Európai Bizottság gazdasági biztosa arra figyelmeztetett, hogy „súlyos 1,5 billió euróra lehet szükség a válság kezeléséhez”.

A nemzetet csődbe vivő pénzügyi ágazat a nagybefektetők parancsára tönkretette a közszolgáltatásokat, kifosztotta az államkasszát, és lepusztította a kaszinógazdaságot.  Ám az erről szóló híradásokat elmosta a „kovid-19 kitörése” által kiváltott válság friss narratívája.

A ragadozók, akik látták, hogy pénzügyi birodalmuk darabokra hullik, elhatározták, hogy leállítják a társadalmat és kifosztják a világot, hogy megpróbálják megmenteni omladozó pénzügyi birodalmaikat.

Annak érdekében, hogy ne kelljen megoldaniuk az általuk teremtett problémákat, ezeknek a pénzügyi ragadozóknak fedősztorira volt szükségük; egy elég nagy fedősztorira ahhoz, hogy leplezze az általuk elkövetett számtalan pénzügyi bűncselekményt, és elnyomja az általuk okozott társadalmi problémákat.

Ez a fedősztori varázslatosan megjelent egy „új vírus” képében.

Az Európai Központi Bank (EKB) beleegyezett az európai bankok 1,31 billió eurós megmentésébe, majd az EU beleegyezett egy 750 milliárd eurós helyreállítási alapba az európai államok és vállalatok számára.

Ezt a „több száz banknak nyújtott hosszú távú, rendkívül olcsó hitelt” tartalmazó kövér csomagot szükséges és jóindulatú programként adták el a nyilvánosságnak, olyan indokkal, hogy enyhítsék a koronavírus-járvány vállalkozásokra és munkavállalókra gyakorolt hatását.

Az uniós helyreállítási terv részeként a 750 milliárd eurót két részre osztották. Az egyik 500 milliárd eurót tartalmazott, amelyet az egyes országok „helyreállítási szükségletei” alapján különítettek el támogatásként. Olaszország kapta a torta legnagyobb szeletét.

Európa „beteg embere” megkapta az olyannyira szükséges infúziót.

Következtetés

Három évvel később az olasz történet legfontosabb igazsága az, hogy ha egyszer a kovid-járvány hivatalos narratívájának felszíne alá nézünk, a torzítások, manipulációk és nyílt hazugságok feneketlen kígyóvermét látjuk magunk előtt.

A 2020 tavaszán Észak-Olaszországban bekövetkezett többlethalálozás az öregedő népesség már meglévő rosszabb egészségi állapotának, a korábbi egészségügyi infrastruktúra felszámolásának, a krónikus betegségeket okozó masszív ipari szennyezésnek, a média által generált hisztériának, a kegyetlen kormányzati lezárásoknak és a már amúgy is gyenge egészségi állapotú személyek adminisztratív meggyilkolásának terméke volt.

A magatehetetlen emberek orvosok által okozott halála a társadalmi rend és a közegészségügyi despotizmus eredménye volt, majd azt a benyomást keltették, hogy „halálos vírus” kering.

Az egyetlen járvány az emberek elleni erőszakos kormányzati és orvosbiológiai támadás volt.

A 2020-as olaszországi bizonyítékok leleplezik a hivatalos „kovid” narratívát: egy hidegvérű, szervezett megtévesztés volt.

Nem volt világjárvány.

2023. szeptember

Fordította és közzéteszi:
Király József