 Juliane Sacher német orvosnő a kezdetektől szembesült az AIDS-hisztéria orvosi ellentmondásaival. A raum&zeit folyóirat 2006/141 számában az orvosnő visszatekint évtizedes küzdelmére a páciensek gyógyulásáért, persze nem a hivatalos doktrina mentén.
(https://www.raum-und-zeit.com/gesundheit/aids/aids-chronologie-der-irrtuemer.html) Az orvosnő a hetvenes években a Lufthansa üzemorvosaként dolgozott, és ilyen minőségben szembesült avval, hogy az anális közösüléssel élő személyeknél (értelemszerűen elsősorban homoszexuális férfiaknál) az átlagosnál alacsonyabb a leukocita szám. (Wikipédia: A fehérvérsejtek vagy leukociták az immunrendszer sejtjei, amelyek megvédik a testünket a fertőző betegségektől és az idegen anyagoktól.) Ugyancsak közismert volt, hogy a homoszexuálisoknál magasabb volt az egyéb nemi betegségek valamint a herpesz-fertőzések aránya. Köztudott volt továbbá. hogy ezek a homoszexuálisok gyakran váltogatták partnereiket, és rendszeresen használtak stimuláló drogokat (amilnitrit, kereskedelmi nevén Poppers). Sacher orvosnő a fenti tények alapján új vírus nélkül meg tudta magyarázni az eseteket, sőt útmutatást adott a gyógyulásra is az életmód váltásával. A doktornő számára gyanús volt, hogy a megbetegedett személyek nem ismerték egymást, egymástól függetlenül betegedtek meg, ami a vírusfertőzés ellen szólt. Sokkal inkább szembetűnő volt a megbetegedett személyek életmódjának hasonlósága. A riportban fölemlíti, a nyolcvanas években az övé volt a legnagyobb vagy második legnagyobb németországi AIDS-kezelő rendelő. Mivel ő nem hitt a fertőző vírus elméletben, nem is kezelte betegeit azidotimidinnel. ehelyett természetgyógyászati – holisztikus módszerekkel kezelte pácienseit. Nos, a statisztikák azt mutatták, hogy az ő betegeinél 7 %-os volt a visszaesés szemben az azidotimidinnel kezelt betegek 77 %-os visszaesési arányával. [Közzétevő megjegyzése: Feltételezzük, hogy a semmivel való kezelés, viszont tartózkodás az amilnitriltől, mérgező gyógyszerek (Bactrim) indokolatlan szedésétől, anális közösüléstől, promiszkuitástól, kemény drogoktól 100 %-os gyógyulást eredményezett volna, persze ha fenti tényezők következtében a páciensek állapota már nem romlott le visszafordíthatatlanul.] Említi továbbá, hogy a német parlament egy vizsgálatot indított az AIDS tényleges fertőző hatásának megállapítására. Ehhez igen jó támpontot nyújt a börtönbe vonuló és a büntetésüket letöltött férfiak AIDS-tesztje. Ismeretes volt ugyanis, hogy a német börtönökben óriási a fecskendőtűs kábítószerezés illetve a homoszexualitás. A vizsgálatot 1987-ben kezdték el, majd két és fél év után hirtelen félbeszakították. Az eredmények ugyanis teljesen ellentmondtak a hivatalos doktrínának: a börtönökben egyetlen egy személy nem fertőződött meg. Ugyancsak 1987-ben kezdtek Kaliforniában egy 10 évre tervezett vizsgálatot, melynek eredményeit 1997-ben publikálták. (Nancy S. Padian, Stephen C. Shiboslei u.a. . In: Am. J. of Epid., Universitiy of California, San Francisco 1997, Nr. 146, S. 350–357) A tanulmány diszkordáns párokat vizsgált (az egyik partner HIV-pozitív, a másik HIV-negatív). A párok egy rész védekezett óvszerrel, más részük nem. A tanulmány legfontosabb megállapításai: A 442 vizsgált pár egyikénél sem fertőzte meg az egyik partner a másikat. A német szövetségi kormány egy hosszú távú tanulmány keretében 1987-től finanszírozta Sacher orvosnő alternatív gyógyítási projektjét. A projekt támogatását 1990-ben további 6 évre meghosszabbították. 1994 januárjának első hetében a projekt résztvevői értesültek róla, hogy a szövetségi kormány 1993. december 31-ével megszüntette a projekt támogatását. Az addig összegyűjtött adatok eltűntek, Sacher orvosnő persona non grata, vagy inkább nem létező személlyé vált a hivatalos német egészségügyi politika számára. |
